Ahány ember, annyiféle utazási szokás! Aki sokat vonatozik csukott szemmel, hátszél ellenére is felismeri a felszálló “utaskát” és kévén ideje, mint a tenger, amíg zötyög a célállomása felé, kategorizál.


Elmondod hogy utazol, megmondom, ki vagy?

Az Elegem van a MÁV-ból közösségi oldalon írta le egy sokat-próbált – feltehetően – naponta ingázó, hogy milyenek vagyunk, mi “utazóközönség”.

A csörgő zacskós:

Rengeteg van belőlük. Leül, matat, általában fornettis zacsit zörget, a morzsákat félpercenként söpri le a ruhájáról. A zacskó sosem áll jól a kezében, ezért állandóan igazgatja folyamatos papírzörgést indukálva. Korán reggel ettől feláll a vezérszőr a többi utas hátán…

Az alvós:

Elindul a vonat, kényelembe helyezi magát, a szem lecsuk és már szunyál is. Több fajtája van: a bólogatós, majdnem leesik percenként szerencsétlen feje (ezen somolyog a többi utas), a tátott szájú szemfelakadós, némelyiknek kissé szivárog a nyál is a szája szélén (ha ránézel, vonyítva röhögsz, ezért inkább nem is nézel rá… J) illetve a horkolós, keményebb változata a horkantgatós. Nincs velük baj, kedvelem őket…

A messengerező:

szerelmi életét ezen bonyolítja. Ennek eredményeképpen a full jelzőhangerőre állított telefon 15 másodpercenként csippan ha válaszol a kedvese. Füldugóval talán elviselhető…
A hangoskodó: „Janíííí gyertekmááááideee van itt egy szabad négyes hely, tudunk beszéééniiii” A végállomásig nyomja teli torokból, mindegy, hogy reggel öt vagy délután kettő van… Komoly türelem kell az elviseléséhez…

A hőhullámos:

feltépi a vagonajtót, még a táskája a nyakában van, de már szaggatja le az ablakot, ahol le akar ülni. Természetesen ugyanez fennáll plusz 10 fok alatt is és nem számít, hogy a menetszél a mögötte levő talán fázósabb utasokra viszi a hideget…

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét