Banánköztársaság
Meg lehet előzni a jövőt?
Mottó: A demokráciát le lehet győzni
a demokrácia látszatával. Ha hagyjuk.
Vajon meg lehet előzni a Fidesz győzelme esetén az autokratikus állam további kiépülését, és az esetleg ezzel járó újabb magyar tragédiát?
Az 1932-es német választáson a szociáldemokrata, a kommunista és a katolikus hátterű Centrum pártra ötven százalékkal többen szavaztak, mint a nemzetiszocialista pártra. Az 1932-es németországi választás után két hónappal a nácik átvették a hatalmat, és beindult a gyilkos gépezet, amelynek 50 millió halott, 35 millió sebesült és körülbelül 4,5 milliárd dollár anyagi veszteség lett a vége. (Mai áron számolva ez az összeg Magyarország 30 évi GDP-je körülbelül!) Hogyan történhetett meg a novemberi választás után néhány hónappal, ami megtörtént (nem feledve, hogy még március 5-én is csak 44 százalékot kaptak a nácik és ugyanennyit a másik három párt)? Aki erre a kérdésre válaszolni tud, az talán megjósolhatja a magyar jövőt is.
Egész életemben aggódtam. Családi örökség? Gyermekkori rossz tapasztalatok? Karakter? Egész életemben azért aggódtam, hogy váratlanul lecsap a villám. Ez persze költői beszéd. A villám ebben az esetben a váratlannak vélt esemény jelképe.
Féltem a váratlantól. És persze gyűlöltem ezt a félelmet. És féltem a félelemtől is. (A biztosítók persze jól jártak velem, mert mindenre azonnal biztosítást kötöttem. „Szövetség az ördöggel” – mondtam az ügynöknek, aki ennek a megfogalmazásnak nem nagyon örült.)
Német választás 1932. november 6. avagy: „Nincsenek régi viccek, csak öreg emberek vannak. Egy újszülöttnek minden vicc új.”
Éljünk defenzíven!
A váratlan bajtól persze mindenki fél. Fél, bár a legtöbb kellemetlen eseményt meg lehet előzni.
A gyerek le szokott esni a fáról? Ne engedd, hogy felmásszon. Gyakran megégeted a kezedet sütésnél? Használj mindig edényfogó kesztyűt. Félsz a karamboltól? Vezess óvatosan, védekezve! Na, jó, mondjuk, ahogy az oktatóm mondta: vezess defenzíven!
Lassíts a kereszteződés előtt akkor is, ha neked van előnyöd.
Három másodperc történetét írtam meg két hasábon úgy harmincöt éve az egykori Magyar Nemzetben. Bajáról jöttünk, és az – akkori nevén – Lenin körúton az – akkori nevén – Majakovszkij utca sarkához közeledtünk. Számunkra zöld volt a lámpa. Csattant és tört a Trabant, mert egy feleségével éppen vitatkozó sofőr balról becsorgott a pirosba.
A három másodperc történetének leírásában azt próbáltam rögzíteni: hogyan esett meg, ami megesett. A váratlan. A baleset. Megelőzhettem volna? Talán igen, ha nem beszélgetek a fiammal, hanem inkább balra pillatok amikor elérem a lámpák vonalát. Láthattam volna a vétkes gépkocsit.
És megelőzhettem volna a 63-ason egy életveszélyes karambolt, ha nem előzgetek csúszós időben, és megelőzhettem volna a mobilom elrablását, ha nem kószálok hajnalban Phnom Penhben, és megelőzhettem volna a válásomat, ha nem kerget ifjan a kangörcs, no, meg még sorolhatnám, hogy miért kellett volna defenzíven élni.
A hetven esztendőnek az az előnye, hogy már majd’ mindenre tudunk megélt példákat mondani.
Mindezt fentebb csak azért írtam le, hogy megkérdezhessem: vajon meg lehet előzni a Fidesz győzelme esetén az autokratikus állam további kiépülését, és az esetleg ezzel járó újabb magyar tragédiát?
Meg lehet előzni a jövőt?
Nógrádi Gábor
