Az író, üzletember, reklámszakember, a magyar irodalom mecénása a minap töltötte be nyolcvankilencedik életévét. Budai otthonában érte a halál.
Szombat éjjel meghalt Bródy Sándor
Az író, üzletember, reklámszakember, a magyar irodalom mecénása a minap töltötte be nyolcvankilencedik életévét. Budai otthonában érte a halál. A hírt a család tudatta a 24.hu-val.
Budapesten nőtt fel, tizenöt évesen került Amerikába, ahol felvette az Alexander Brody nevet. A Princetoni Egyetemen szerzett diplomát, majd a Young and Rubicam reklámcégnél helyezkedett el, ahol harmincnégy év alatt kifutófiúból a cég nemzetközi igazgatója lett. 1984–1987 között a Reklám Világszövetség elnöke volt. 1993-ban vonult vissza, egyre több időt töltött Magyarországon. Alapítója a Bródy Sándor-díjnak, egyik alapítója, mecénása a Bolyai János alkotói díjnak.
Az apja már 12 évesen figyelmeztette, hogy fő a szerénység. Így lett Alexander Brody-ból, vagyis Bródy Sándorból sikeres üzletember az USA-ban, aki körül a nagy sztárok is megfordultak. Egy magyar, aki Einsteinhez járt vacsorázni, Grace Kelly-vel teniszezett és ismerte Audrey Hepburnt…(forrás)
Nyári Krisztián olvasata
„Meghalt Alexander Brody. Az egyik legérdekesebb ember volt, akit ismertem. A legizgalmasabb kérdéseket tudta feltenni. Mindig kíváncsi volt. Azt pedig biztosan tudom, hogy nála udvariasabb emberrel nem találkoztam. És már nem is fogok: Sándor egy örökre eltűnt világ képviselője volt, a valódi polgári önérzet, a kifinomult ízlés, a széles műveltség, a könnyed elegancia és a komolyan vett tradíciók világáé.
Nagyapja, Bródy Sándor és nagybátyja, Hunyady Sándor Magyarországát képviselte – szigorú komolysággal és kacagó öniróniával egyszerre. Ugyanolyan kitüntető figyelemmel tudott beszélgetni egy pincérrel vagy taxisofőrrel, mint egy akadémikussal vagy miniszterelnökkel. Úgy tudta – mintegy mellékesen – megemlíteni, hogy milyen volt Einsteinnel uzsonnázni, Molnár Ferenccel reggelizni, a világ legnagyobb reklámcégét létrehozni, aztán a siker csúcsán otthagyni, hogy legszívesebben azonnal elcserélted volna vele az életedet. Az ő tanácsának is köszönhetem, hogy életpályát változtattam, és a könyvszakmába kerültem.
Jó volt veled beszélgetni, jó volt veled enni és szivarozni, jó volt tanulni tőled. Isten nyugosztaljon, Sándor!”
