Nem könnyű ott eltúlozni az eseményeket, ahol a világháborút polgárháborúnak mondják, az esőerdő neve pedig újabban bozótos. Ehhez képest az, hogy futópálya lesz a temetőben, igazán elhanyagolható apróság. Rab László szürreál összefoglalója a 36-os hétről.


A vidám hullamosás jegyében

Agyarék népesedési konferenciát tartottak, mert azt szeretnék, ha sperma folyna aranykalászon rogyásig, szülne a nép, mint a rosseb, sok kis agyar gyerek képződne a nemzethy fennmaradás zálogaként, az sem mellékes, hogy szavazónak is jók lennének, amikor már a mini és bandája nem itt lesz, hanem a Fiumei futókör túloldalán szagolja az ibolyát.

Apropó futókör. A nép kezdetben mindig fölháborodik, ha szokatlan ötletet hall, puffog, morog és kommentol, de azért közben gondolkodni is szokott, bár az erről való leszoktatási programban szorgalmasan részt vesz. A temetőben létesítendő futókör kapcsán is eljutottunk néhány szökelléssel addig a gyakorlatias motívumig, hogy azt a futópályát valakinek (na, kinek!) le is kell térköveznie, a pálya mellett pedig, ahol most sok az üres hely a kripták szomszédságában, különféle szórakoztatóipari egységeket lehetne létesíteni. Kinek volna ellenére például, hogy két különösképp senkit sem zavaró síremlék között talponálló nyílna Három víg halott néven – ha már van kocsma négy vidám hullamosóhoz címezve, ugyan mi bajunk lehetne ebből. A félreeső árnyas helyeken pedig trafikokat, étkezdéket lehetne nyitni, és arról se feledkezzünk el, hogy pénzt is lehetne szedni a jókora területen terpeszkedő temető fái által termelt friss levegő használatáért (máshol már alig vannak fák, mindent kivágatnak, hogy a helyét letérkövezhessék). Ha a program megvalósul, túlzás nélkül állíthatnánk (na jó, mondjuk eléggé bornírt lenne), hogy újra megtelt a temető élettel.

A váratlan és bornírt következményekkel olykor nem számol maga a minielnök se

Most, hogy Nagy Imre szobra helyére visszatétetett egy régi, a tanácsköztársaság áldozataira emlékeztető (már felállítása idején, a harmincas években is szerény művészi értékkel bíró) valamit, a nép, annak is fotelben lázadó legmegátalkodottabb fajtája, nyomban elkezdett fantáziálgatni. A szoborkompozíció tetején ugyanis ott egy koporsó, amelyet a trianonista szempont erősítése miatt helyeztek el oly magasan. Most viszont erős találgatás kezdődött arról, hogy kié lesz, ki akar önként belemászni, hogy imádja utána az emlékét a hálás utókor. Sötét kis élethalál-kérdések következnek, miként történelmünk során annyiszor megesett már velünk. Tegyünk meg mindent azért, hogy ki ne kössünk a futókör peremén.

Újabb bécsi szelet

Már megint Bécs lett a világ legélhetőbb városa, sógorék tizedszer kapták a kitüntető címet, a pompás egészségügyi és szabadidős lehetőségek különösképpen számítottak, amikor a gonosz sorosisták (kiknek másnak volna érdekük, hogy idegesítsék a minielnökünket?).

A 2018-as Nagy Számítógépes Leállás (NSZL) jut eszünkbe önkéntelenül, amikor népünk ambiciózus Janija, a Lézer előnevű dohányügyi biztos Bécsbe látogatott, és még most is beleborzongunk, hiszen a fertelemnek, a bűnnek és a gonoszságnak elviselhetetlen koncentrátumát találta ott. Szerencsénkre Janink egy videón be is mutatta nekünk a Bűn Városát, mely aztán nem sokkal ezután befogadta a CEU-t, mely egyetem éveken át osztotta a diplomákat a mini fullajtárainak, de aztán önszántából mégis menekülőre kellett fognia a dolgot.

Jani mikor kampány van, mindig elővergődik a vackáról

Na most az van, hogy Jani olykor hónapokra eltűnik, azt se tudjuk, él-e, hal-e, nem hallani az áskálódásairól és arról, éppen kinek a poharába csöppintett ősi illiberális szokások szerint méreggel dúsított ezt meg azt. Csak azt tudjuk, hogy mikor kampány van, mindig elővergődik a vackáról, mert hát ő valaki, aki pedig ebben a tetves rendszerben valaki, hát az nem tud végképp elvonulni és rendes munkát végezni, annak mindig lennie kell valakinek, az utolsó leheletéig megküzd azért, míg a futókör túloldalán el nem játssza a tűzoltózenekar a kedvenc nótáját.

Most úgy tűnt föl a Jani, hogy nem fogadta el Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester kézfogását. Ősi parasztszokást elevenített ezzel fel, a tahóizmus Agyarországon honos tahornyák tempóját szemléltette vele, így jár mindenki, aki egyszer felszólal ellene. Büntetés ez a javából, mert régóta szeretnénk tudni, milyen lehet a bécsi rettegő kézfogása. Langyos? Nedvesen izzadós? Enyvesen ragadós? De ezt már soha nem tudhatjuk meg.

Útmutató Mr. 20 százalék használatához

„A magyar állam a hibaszázalékot tekintve jobban használta fel az uniós forrásokat, mint a svájci óragyárak hibaszázaléka.”

Ezt az a Kósa Lajos mondta, aki a múlt héten bozótosnak minősítette az esőerdőt (az ég világra szóló nagy lánggal, a többi hülyeség). Ennek is ugyanaz volt az értelme, mint a svájciórás hasonlatnak. Meg annak, mit maga a mini pattintott el világháború-polgárháború témakörben. Ezeknek semmi értelmük, annyiban érdekesek, hogy kell néha valami, amire az illiberátus ellenségei rávethetik magukat, akár a tyúk a takonyra. Amit ezek gondolnak vagy mondanak, válogatott és megtervezett zűrzavar, Rogán, Kósa, Deutsch és a nemzetirózsaszín házelnök (akinek nevére nem, de a bajszára sokáig emlékezni fogunk) arra vannak, hogy a mini hiányzó gondolatait kipótolják. És ki is pótolják: marhaságokkal, nyögetekkel, köpetekkel, ingerlő kis pimaszságokkal. Aminek az a funkciója, hogy az emberi gondolkodásban jártas sokaság megfejtse végül a rejtvényt.

Kiszáll a mini…

De hát ez nem sikerülhet, mert a felszínen csak az látszik, hogy kiszáll a mini a páncélozott autójából Kötcsén, körbeöleli az illiberátus vastag nyála, s miként a középkori földesurak, körbehordja tekintetét a mirzák hadán. Mond aztán vagy mondat valakivel valamit, amin elcsámcsog a nép, ezzel aztán el is érte a célját. Ha azt mondaná (ő vagy Kósa, egyremegy), hogy űrgyűrűfütty, akkor azon kezdene vitatkozni az ország. Ha csak böffentene (amit megtesznek helyette olykor az újságjai), azon is csak el lehet rágódni, ez elviszi az energiákat, közben az embernek nem marad ideje és ereje fellázadni, forradalmat kirobbantani, a szemétládákat vasvillával elzavarni stb.

Az óriás mini

Nem tudom, meg tetszettek-e figyelni, hogy egy ember van Magyarországon, akit minden különösebb kockázat nélkül lehet újabban szidni. Ez pedig maga a mini, az illiberátus fejünk fölé magasodó minije, az óriásmini, aki hólyagként lebeg felettünk, és elszívja előlünk a levegőt. Gyűrött a gatyája, parasztmódra viselkedik, heheg-hahog, hazudozik, mint a vízfolyás. Emellett ő a fekete macska, ha valakit egyszer megdicsér (Salvini, Mubarak, Strache stb.), annak annyi. Hülye a lábtartása, kezd úgy kinézni, mint Döbrögi vagy Flinstone Frédi, vállaltan surmó, bicskával eszi a vattacukrot, megy előre fejét leszegve, akár a süket disznó a rozsban.

És tűri a szidalmakat rendületlenül. Néha úgy érzem, mintha ez volna a valódi küldetése.

Ezzel a szép közhellyel intsünk búcsút a 36-osnak, jöjjön a 37 az esős szeptemberben.

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét