Mániákus vagy – mondják a barátaim, amikor az internetes sajtóban megjelent helyesírási hibák miatt háborgok. – Már a könyvek jó része is hemzseg a hibáktól, mert a kiadók spórolnak és nem alkalmaznak szerkesztőt, korrektort – jegyzik meg.


Tisztelet a kivételnek!

Engem megvisel, hogy például nem tudom kijavítani az internetes média oldalain megjelenő hirdetéseket. De az adott lap szerkesztője sem. Például azokat, amelyeknek minden második szavát – ki tudja, milyen megfontolásból – nagy kezdőbetűvel írják. No meg azokat sem, amelyekben az egybe- és különírás okoz gondot – a súlyosabb hibákról már nem is beszélve. Tisztelet a kivételnek!

A média örül a hirdetéseknek, mert az azokból bejött pénzből tartja fenn magát. A szerkesztők a hirdetésekbe nem tudnak belenyúlni. Olyan nagy kívánság lenne, hogy a hirdető cég alkalmazzon korrektort – akár  többen közösen egyet?!

Hasonlóan korrektor kellene azokba a nyomdákba, amelyek a köztéri plakátokat készítik.

Bődületes hiba

Tegnap az MTI két fotót közölt abból az alkalomból, hogy Pécsett megnyílt a műjégpálya. Ám mindkét kép címében ez az utolsó szó így szerepelt: MŰLYÉGPÁLYA! Még a lélegzetem is elakadt! És ami szomorú: az ügyeletes szerkesztőnek eszébe sem jutott javítani a bődületes hibát! Pedig amikor ő érettségizett, a magyar írásbeli helyesírási hibáiért még pontlevonás járt. Nem úgy, mint napjainkban!

Arra gondolni sem merek, hogy a most érettségizők írásbelijének „újszerű” elbírálása miként fog a későbbiekben visszaütni…

Ez ám a félreértési lehetőség!

Persze sokan – és sajnos egyre többen – a helyesírási szabályok mellett, a stilisztikát, a nyelvhelyességet, a pontos fogalmazást is szívesen negligálják. Ugyancsak tegnap hallottam az ATV időjárás-jelentését követően egy mosolyt fakasztó mondatot. Így hangzott: az időjárást a Kabiri Szőnyegáruház támogatta. Sokan nem bánnánk, ha szó szerint így lenne! Akkor a városokban nem lenne hideg, nem fújna a szél, nem esne napokig az eső. A földeken meg annyi csapadék hullana, amennyi a jó terméshez kell.

Miért is írtam le mindezt?

Nem csupán a nyelvőrködő mániám miatt. Hanem azért is, mert úgy vélem, a „pártunk és kormányunk” által oly előszeretettel hangsúlyozott hazaszeretet nem külsőségekből fakad. Nem a mellünket kell döngetni nagy magyarságtudatunkban, hanem sokkal inkább szeretni és ismerni kell anyanyelvünket. A helyesírását, változatosságát, a szinonimáit, hasonlatai gazdagságát. Mindazt, ami olyan széppé, kifejezővé teszi nyelvünket. Szerintem ettől leszünk valóban magyarok.

Hogy kivételesen én is nagy szavakkal éljek, a haza nem lehet magyar nyelvből elégséges!

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét