Mennyi lesz a hiány? – Amennyit parancsolnak! – Törvény van. És költségvetés? Az is van…

Antos István pénzügyminisztert valamikor a múlt század ötvenes éveinek végén megkérdezte egy fontos pártember, hogy „az idén mennyi lesz a költségvetés hiánya?“ – „Amennyit az elvtársak parancsolnak“ – közölte a miniszter szemrebbenés nélkül. A történet vagy igaz, vagy nem, mindenesetre hitelesen jellemzi az akkori költségvetési fegyelmet. És Antos István mondata manapság is érvényes lenne, ha bárki arról faggatná Varga Mihályt, hogy az idén várhatóan mennyi lesz az államháztartás legfontosabb alrendszerének hiánya.

Pontosan annyi, amennyit az elvtársak parancsolnak….

A február 10-én, éjszaka megjelent Magyar Közlöny ad tájékoztatást arról, hogy a kormány néhány milliárd forintot egyik kifizetési rubrikából sietve másik kifizetési rubrikába csoportosított át. Cakumpakk olyan 100-110 milliárdról van szó, a részöszszegekkel nem érdemes terhelni az olvasót, de annyit talán hasznos megjegyezni, hogy megcsapolták a központi tartalékalapot, a gazdaságvédelmi alapot, a maradványalapot; s pénzhez jutott az Agrárminisztérium, néhány nemzeti sportközpont, több állami vállalat és az Országos Polgárőr Szövetség is. Megkurtították a járványvédelmi alapot is az egyetemek és a főiskolák javára.

Nincs ebben semmi meglepő és szokatlan,

a kormány most – élve a rendkívüli felhatalmazással – jogszerűen tologat milliárdokat ide-oda a költségvetésben, ahogyan éppen úri kedve és a jó ég tudja, milyen egyéb szempontok diktálják. Ilyen mostanában a közpénzek elköltése Magyarországon. Hogy az átcsoportosítások ötletgazdája éppen ki lehet, az nem feltétlenül fontos, a döntéshozó személye is némi fejtörés után kitalálható, s az egészből az a következtetés vonható le, hogy észszerű, előrelátó, megalapozott állami fiskális politika és költségvetési fegyelem manapság egyszerűen nincs Magyarországon. Valójában költségvetés sincs, mert a tavaly, év közepén elfogadott 2021. évre szóló költségvetési törvény eleve hibás adatokon nyugszik, nem teljesült sem a GDP, sem a forint-árfolyam, sem az inflációs előrejelzés, a foglalkoztatási adatok szerfölött bizonytalanok, mi több, kétségesek. Nincs, nem volt tehát legalább megközelítőleg pontos, használható bázis, amelyre az idei költségvetés felépült volna.

Pedig a kormány úgy tesz, mintha volna érvényes költségvetés az idei évre, jóllehet az éjjeli pénzosztó kormányhatározatok rendszeresen fittyet hánynak az előirányzatoknak, s az éppen érvényes politikai óhajok szerint eszközölnek százmilliárdos átcsoportosításokat a költségvetési fejezetek között. Az idén végig ez várható, semmi jele új költségvetési törvény elfogadásának.

Jövőre választás lesz,

s a kormány reményei szerint még az idén tetemes összegek várhatók az Európai Uniótól, ugyanakkor a járvány vége még nem látható teljes biztonsággal, és a gazdaság újraindításának programja sem valami gránitba vésett jövendő, fölösleges tehát új költségvetési törvénnyel bíbelődni, hiszen túl sok a bizonytalanság.
Csak annyi biztos, hogy a kiadásokra lesz fedezet, mostanság a pandémiára való tekintettel az Unió is engedélyezni a 3 százalékosnál magasabb költségvetési hiányt.

A fedezet előteremtésének egyszerű a technikája: az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) rendszeresen kötvényeket ad el a piacon (hitelt vesz fel), a bankok és a lakosság ezt megveszi, a Magyar Nemzeti Bank pedig a másodlagos pénzpiacon visszavásárolja az államkötvényeket.

Az MNB pénzteremtő képességgel megáldott központ, tehát forrásai jóformán korlátlanok, így a költségvetési hiány bízvást közelíthet a csillagos ég felé, finanszírozható. (Mint tavaly: amikor 9 százalék volt.) Ha a pénzt jól költik el, a hiány nem olyan nagy baj, jóllehet persze mindenképpen kockázatos.

De ha nem…?

Mellesleg pedig, ha a hitelminősítők is úgy értékelik, hogy közel a magyar kibontakozás, akkor – hiheti a kormány – jó úton járunk. Igaz ugyan, hogy a tavalyi visszaesést kicsit nagyobbra taksálják, mint mások, a várható idei növekedés ütemét valamelyest kisebbre becsülik, mint mások, de legalább a minősítésünkön nem rontottak, ámbár ők az államadósság GDP-hez viszonyított arányát 84 százalékosnak ítélik. A hitelminősítők vélekedése Varga Mihálynak is tetszett. Amint Facebook bejegyzésében írta

„Jelentésükben elismerik a magyar válságkezelés hatékonyságát, a kedvező adósság-szerkezetet és a megfelelő forrásbevonási lehetőségeket. Ez azt jelzi, hogy… a hitelminősítők is bíznak a magyar gazdaságban”

Úgy rémlik, volt idő, évekkel korábban, Magyarország hitelképességének leminősítésekor, amikor a Fidesz és a kormány a hitelminősítők tevékenységét a mainál lényegesen kevésbé elfogadóan értékelte. Ami pedig például a válságkezelés hatékonyságát illeti, az MNB elnöke úgy véli, a magyar gazdaságpolitikából hiányzik a stratégiai előrelátás. De végül is nem ez a fontos, sőt ez immár láthatólag nem is fontos.

Vak cina

Pillanatnyilag az a helyzet,

hogy a levegőért kapkodó önkormányzatok, egész ágazatok, munkanélküliek, a szegénységi küszöbön tántorgó vagy azt már átlépett vesztes rászorultak, no és persze a járvány közvetlen áldozatai és fenyegetettjei a kormány kénye-kedvének kiszolgáltatva tengődnek. (Az orvosok megkapták már a járandóságukat?) Van sok nevezetes és visszhangos fejlesztési és újraindítási program, de valójában nincs semmi igazán számon kérhető, ellenőrizhető konkrét stratégiai cél, ráadásul már az alaptörvény rögzíti, hogy közpénz az, amire Orbán Viktor azt mondja: ez közpénz. Vannak néhányan, akiknek javára ezzel a közpénzzel sáfárkodnak, s vannak sokan, akiknek ebből csak mutatóba jut. Ez persze akkor is így lenne, ha volna irányadó költségvetés.

De akkor legalább ismernénk a kormány fiskális gyakorlatában a közpénzlopás mércéjét. Mert most még ez sincs.

Vak cina

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük