Van itten egy ország, hogy olyan még a mesében sincs! Mert a mese királya már rég lelepleződött: meztelen ő már népe javának a szemében is, oszt mégsem bujdosik el – csúfságát takargatva, árkon-bokron át – az Óperencián is túlra! (Mondjuk ez érthető, mert az mégis nyugat felé esik, ahol szintén ujjal mutogatnak csak rá.) Nem, ő inkább itt marad királykodni. No nem nekünk – inkább a vazallusainak meg a bugyellárisának – , hanem rajtunk.
[mnky_ads id=”3427″]

Hát a szegény leginyke hun késik?

Megkerestem. Látom ám, hogy szegénynek ugyan szegény, viszont majdnem világtalan az ebadta: csillagszemére ő bizony kín keservesen hályogot növesztett. (A budira is alig-alig talál ki, hát még a tiszta vízű kúthoz). Útmutatására hiába számítván, most aztán mitévők legyünk kedves feleim?            A hülyeség – egy „klasszikus” kijelentés szerint állampolgári jog.De (még) nem kötelező! Kedvenc ellenzéki pártjainknak talán igen, hiszen őket bizonyára meg is fizetik érte. (Ingyen és önmagától senki sem lehet ennyire fogalmatlan népáruló!) Így aztán fontosabb is nekik a saját személyes boldogulásuk, mint az állítólag (!?) rendszerváltást akaró többség elvárásai. Bizarr módon a haszonélvező NER-bódultak az irigylésre méltóbbak, mert az ő mesés tudatállapotukat legalább valóságos „anyag” (pénz és mák) eredményezi, míg nekünk be kell érni a du-mákból készült ópiummal. Amíg meg nem elégeljük
[mnky_ads id=”3811″]
Mert mit is akarunk mi, miről is szól ez a a mese? – Kétharmados többséget a maffiózó országrombolók ellen!              Lehetséges ez? – Igen! Könnyedén elérhető! Mi kell hozzá? – Szembe kell nézni a valósággal, és abba kell hagyni az ön-és néphülyítést!

1,2,3,stb.

  1. A jelenlegi választási rendszer keretein belül (egyfordulós választás, erősen billenő pálya) lehetetlen legyőzni ezt az eszközeiben is gátlástalan, ön-”törvényes” kormányzatot a „szokványos” politizálás mentén. A szétforgácsolt ellenzék el sem juthat odáig, hogy a szánalmasnál erősebb ellenerőként lépjen fel: egy jó részük, a parlamenti küszöb alatt maradva, csak a kormánypártot támogatja a megkapott szavazatokkal. A többiek pedig biodíszletként képviselik tovább a semmit és senkit a parlamenti bársony-székükben. Elvben, mert a valóságban alig járnak a munkahelyükre, csak a fizetésüket veszik föl. (Miben reménykednek? Miért hitegetnek bennünket? Vakok tán? Nem tudnak számolni? – Dehogynem, csak helyezkednek. A leeső, eléjük szórt koncokért marakodnak, mint a sakálok.)

[mnky_ads id=”3427″]
Így áll elő az a helyzet, hogy másfél-két millió választó kétharmados „többséggel” rángathatja a „maradék” hat milliót. Mesébe illően észveszejtő, nem?

  1. Elég lenne egy időre felfüggeszteni az „elvi” stb. politizálást és valóságos győzelemre törni. A Jobbik és az un.demokratikus ellenzék együtt már igazi kihívó lenne, technikai választási tömörülésük könnyen legyőzhetné a mostani „koalíciót”. (A felmérések szerint majdnem tíz százalékkal, de a „bizonytalanok” 35 százalék fölötti tömege is rögtön tudná, hogy mégis volna miért elmenni szavazni és azt is, hogy hova ikszeljen.)
  2. Az ideiglenes választási tömörülés pártja, mint egyedüli valóságos kihívó tehát könnyedén nyerhet, leváltná a maffiakormányt, és előre elfogadott menetrend szerint:

Helyreállítja a jogállamiságot – új Alkotmány, stb.

Helyreállítja a demokráciát – új választási rendszer, elszámoltatás, stb.

Adott időpontra előre kiírja a következő választást, és ezzel egyúttal meg is szünteti önmagát.

4. A JobBal Tömörülés nem akar és nem is fog kormányozni! Tehát nincs szükség politikai egyeztetésre. Azaz arcvesztés (a jobb, a bal vagy a közép oldalnak tett elvi engedmények) nélkül csatlakozhat bárki, aki tényleg változást akar.

5. Van rá idő! Az egész hetek alatt is megoldható, minthogy csupán technikai kérdéseket kell előre rögzíteni! (menetrend és az ügyvezetés módja az újonnan választott parlamentig).

6. A technikai interregnum alatt mindenki készülhet a következő választásokra, azaz fölépítheti önmagát és a saját választói táborát, de megkeresheti természetes koalíciós partnereit is.

7. Ha pedig a FIDESZ az általa és önmagának kreált irtózatos jelenlegi hátszele nélkül képes lenne ismét többséget szerezni, akkor azt meg is érdemli. Ahogy mi is!

Az, hogy ez a mese az marad-e ami ,csak egy gondolatsor, vagy valóra válik, más kérdés.

(Vendég szerző: Szimon József)

Kapcsolódó cikk

Alkotmányos monarchiát!


[mnky_ads id=”3390″]

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét