Metró-kacaj, Megyesi Gusztáv emlékére — Lapzsemle

Ismét nagyot alkotott a metróügyekben igen edzett magyarázógépezet. Mi okozhatja azokat a furcsa elváltozásokat, amelyek nemrég nem rozsdafoltok voltak, nem ám?… A Heti lapzsemle  ezúttal egy Megyesi Gusztáv-remekművet kotor elő az archívumokból.

Megbonthatatlan, örök, testvéri

A felújított orosz metrókocsik bevonultak a megbonthatatlan Putyin-Orbán barátság jelképei közé: mióta az üzletet nyélbe ütötték, az örökké gyanakvó magyar népet folyamatosan gyötri a gyanú, hogy ez nekünk nem valami jó. Néhány „elitmagyarnak” közvetve vagy közvetlenül biztosan hasznára válik, de ha ők nem ülnének a nyakunkon, szinte minden jobban alakulhatott volna, például a metróvonalak felújítása is…

2020 elején aztán robbant a hír, hogy néhány orosz metrókocsit máris ki kellett vonni a forgalomból. A hír szerint most már annyira egyértelmű az ok, hogy a cégnél is elismerik: a kissé túl korán bekövetkezett rozsdásodás miatt. (A részleteket lásd portálunkon.)

Támad az alagúti por!

A botrány csodálatos mellékzöngéje, hogy a BKV illetékesei eleinte a szőnyeg alá söpörték volna a dolgot, hátha magától elmúlik az a rozsda. A sajtóosztályok ilyenkor különleges kreativitásról tesznek tanúbizonyságot. Az mfor.hu szerkesztősége felidézte a korábbi magyarázkodást:

„…a BKV még tavaly október végén is tagadta, hogy a régi-új kocsik rozsdásodnának. Az Mfor erre vonatkozó kérdésére például azt válaszolták, hogy az általunk küldött fotókon látható rozsdafoltok csupán a lerakódó alagúti por okozta elszíneződések és majd megpróbálják többet mosni a szerelvényeket.” (Lásd a cikket az mfor.hu oldalon.)
Aha, szóval alagúti por. Ami lerakódik. Nem állhatjuk meg, hogy József Attilát segítségül ne hívjuk: lassan, mint a guanó…