“Egy egyszerű, mezei tanár” kérdései a Kásler-levél kapcsán a “krisztusi módszertani képzésről” és folyományairól

Kásler Miklós lelkét is átjárhatta a közelgő ünnep és ugyan a pedagógusok égető problémáját nem oldotta meg, de “hálájával telt” levelét megírta a tanároknak. Jocó bácsi, a “mezei tanár” közösségi oldalán válaszolt a megszólításra.

“Tisztelt Prof. Dr. Kásler Miklós miniszter úr!

Végtelenül hálás vagyok a miniszter úrnak, hogy a karácsonyi levelét megírta a pedagógusok számára, bár én még nem kaptam meg személyesen. De nagyon várom, hisz idén is ez az ajándék Önöktől nekem. A levelemben engedelmével most eltekintenék a magyar nyelvben használatos kis és nagy kezdőbetűk használatáról szóló polemizálásomtól, hisz nem a levélben nem a helyesírás, hanem a szándék a lényeg.”

“Engedje meg, hogy a levelére válaszolva néhány kérdést feltegyek Önnek

  • Érdekelne, hogy egy ilyen krisztusi módszertani képzést mikor kívánnak indítani? Bevallom őszintén, sok módszertani képzést elvégeztem, alkalmazom is őket, de erről a módszertanról személy szerint – biztos, hogy saját hibámból – nem hallottam.
  • Továbbá kérdezném, hogy akkor a nem keresztény, neadjisten más vallású diákot innentől nem taníthatom? Hisz az a vallásukkal szembeni alapvető tiszteletlenség lenne, ha egy nem keresztény, vagy más vallású diákot a kereszténységre nevelném. Mert szerencsére Magyarország egy színes ország, és elég sok, más nemzetiségű, vallású ember él nálunk, akik szeretnék a tudásukat nálunk gyarapítani, és később Magyarország hasznára lenni.
  • Vagy jómagam, aki ugyan hívő, de nem megkeresztelt ember – abba most nem megyek bele, hogy hány vallás eleméből alakult ki a saját hitrendszerem – taníthatok még holnaptól a KÖZoktatásban? Mert azért az is tudvalevő, hogy vagyunk így egy páran ebben az országban, akik nem, vagy éppen más valláshoz tartozó értékrendszert vallunk.
    Mikor lesz egyenlő feltétellel minden gyermek számára a minőségi oktatás, a 21. századi felszereltség elérhető? Mert sajnos ma sok diák tanul megkopott falak között – ha csak a szülők nem festik ki a termet -; ülnek sokéves düledező padokban; használják a sokéves, leharcolt számítógépeket; hunyorogva nézik a repedezett táblára krétával írt betűket a villogó neoncső fényénél.
  • Igazán elismeri, hogy a tanári szakma egy hivatás? Mert sokadszorra szerepel a beszédeiben, a leveleiben az, hogy annak tekinti. Viszont sokszor pont a hivatástudatot öli meg a pedagógusokban a mérhetetlen adminisztráció, a sok túlmunka, és marad helyette a munkavégzés.
  • Valóban vallja, hogy a gyermek az Ön számára nemzeti érték? Mert ha igen – ahogy ezt le is írta -, akkor ez hatalmas örömmel tölt el, hisz a nemzeti érték boldogulásáért, fejlődéséért, jóllétéért mindent meg tenni, hisz azért nemzeti érték.
  • Tiszta szívből írja, hogy különös megbecsülést érdemelnek a tanárok? Mert ha igen, akkor mi többet nem is kérünk, csak ezt: mert nekünk a különös megbecsülés az azt jelenti, hogy megfelelő feltételek mellett, szabadon taníthatunk. Igen, mi ennyivel beérjük, mert ilyen furcsa szerzetek vagyunk, még ha nem is a krisztusi parancsokat követjük a az év minden napjának minden percében…

Én ezeket szívesen venném karácsonyra.

És akkor őszintén mondom, levél sem kell. Mert tudjuk, érezzük amúgy is… Köszönöm, ha bokros teendői mellett nem vesződik a válasz megírásával, elég, ha aszerint cselekszik válaszként, amit írt… Ez továbbra sem egy politika támadás, még véletlenül sem, szimplán egy emberi, magyar, tanári levél.

Maradok addig is egy egyszerű, mezei tanár,
Jocó bácsi”

Íme Kásler Miklós levelének szövege

“Tisztelt Pedagógusok, Óvodapedagógusok!

Az emberiség történelmében Krisztus születése valódi fordulópontot jelentett. Világunkba érkezett a szeretet, az ige megtestesült, megkaptuk az alapvető, a földi léten túlmutató célunkat, és az ennek eléréséhez szükséges “módszertant”, a krisztusi tanítást. A magyarság esetében a kereszténységgel való találkozással egy ősi kultúra lett teljes, egészült ki, szakralizálódott. A keresztény hit és az ősi magyar hagyományok mentén kialakult kultúránknak szellemében jött létre és fejlődött a magyar oktatás, a magyar iskolarendszer.

Számunkra nemzeti érték a gyermek, az óvodások és az iskolások jövőjének záloga pedig az Önök kezében van.

Önök azok, akik az alapvető képességek elsajátítása után továbbvezetik őket a tudás rögös útján, felfedezik a bennük rejlő tehetséget. Önök azok, akik nemcsak tanítják, hanem nevelik is gyermekeinket, és nemzeti hagyományaink átadása mellett a személyiségüket is formálják.

Önök nem szakmát, hanem hivatást választottak. Az Önök munkájának eredménye hosszú évek alatt válik kézzel foghatóvá. Fáradozásaik éppen ezért különös megbecsülést érdemelnek. Különösen hálásak vagyunk az Önök erőfeszítéseiért az olyan időkben, amikor az egész világot sújtó járvány miatt új oktatási keretek között kellett helytállniuk és jó példát mutatniuk!

Szívből kívánom, hogy lássák megérni munkájuk gyümölcsét, és tanúi legyenek annak, ahogy a felnövő generációk az Önök által kapott tudás és értékek alapján gyarapítják hazánkat, a társadalom értékes, értéket teremtő tagjaivá válnak, és szeretetben gondoskodnak a családjukról. Köszönöm Önöknek, hogy az év minden napján a krisztusi parancsoktól vezérelve, kitartóan, alázattal, legjobb tudásuk szerint teljesítik küldetésüket a magyar oktatásért, a magyar ifjúságért.

Kívánok Önöknek meghitt ünnepi készülődést, áldott Karácsonyt, sikeres új esztendőt és jó egészséget!

Tisztelettel:
Prof. Dr. Kásler Miklós
az emberi erőforrások minisztere”

tervezz

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Egy hozzászólás itt: ““Egy egyszerű, mezei tanár” kérdései a Kásler-levél kapcsán a “krisztusi módszertani képzésről” és folyományairól

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük