Nem egyedi az eset. Olyan cégek engedik meg maguknak a kedvük szerinti fizetést, amiket kitöm a regnáló közpénz-milliókkal, tevékenységeiket fennen hirdetik, terjeszkednek, építkeznek, átadnak, avatnak, csak éppen a náluk, nekik dolgozók bérfizetését bojkottálják.


Jobb helyeken lehúzhatnák a rolót, de nálunk….

Lakner Zoltán közösségi oldalán írt nyilvános bejegyzést, amiben a 168 Órától való kilépése a téma:

“Nagyon komolyan gondolom, hogy az embernek időnként tovább kell lépnie, még ha fájdalmas is, azonban vannak helyzetek, amikor fogva tart a múlt. Ez esetben nem is annyira lelkileg, hanem a legföldhözragadtabb anyagi értelemben.

A 168 Óránál október 11-ig álltam munkaviszonyban,

az utolsó munkában töltött napom szeptember 30-a volt. A távozásomról az addigi főszerkesztő leváltása miatt döntöttem, ahogyan ezt korábban nyilvánosan is jeleztem. Hogy a kollégáimat mennyire nagyra tartom, ezt szintén többször megírtam, most is így gondolom.

Másfelől viszont a lap kiadója, a Telegráf Kft. a mai napig nem fizette ki az elmaradt több havi munkabéremet, amibe beletartozik még a júliusi munkám utáni fizetés is. Ez a tartozás tehát akkor kezdett halmozódni, amikor még nem állt szándékomban eljönni a laptól.

A Telegráf kft.-t ügyvédem többször felhívta arra, hogy teljesítse kötelezettségét,

ami azonban az ismétlődő, a fizetési kötelezettséget szóban teljes mértékben elismerő ígéretek sora ellenére mindeddig nem történt meg. (A legutóbbi ígéret erre a hétre vonatkozott, ezért írom ezt a posztot a pénteki banki zárás után.)”

Ceglédi Zoltán, aki maga is a fent említett portálnak írt, kiegészítette Lakner leírását:

“Mesélek ehhez valamit.

Az egyik utolsó idei számlámat vittem a 168órához, májusban talán, ugyanis akkor már gyakorlattá tettem, hogy kizárólag személyesen átadott, készpénzfizetési számla ellenében végzek munkát nekik. Különben nem fizetnek. Nem mintha a pénzért csináltam volna eleve: a 2013-ban leadott első cikkemhez képest egy forinttal sem kaptam többet az idei írásokért. Sőt, ha nem mentem be személyesen, készpénzes számlával, akkor semmit sem kaptam.

Bandukoltam tehát a viccesen alacsony összegű számlámmal, befordultam a Bokor utcai épülethez, ahol immár a Klubrádió emeletén működik a 168óra szerkesztősége, amikor vrrrm-vrrrm, mögülem autózaj, előttem felemelkedik a klubrádiós garázsajtó, és begurul mellettem az épületbe Köves Slomó. Egy kibaszott nagy városi luxusterepjáróban ülve. Olyan NER-feleségeknek való alkalmatosságban.

Én meg néztem, néztem a sokmilliós autót,

aztán a kezemben a számlát az átlátszó műanyag borítékban, ami azt írta: tizenötezer. Az a hónap épp ennyit hozott nekem a 168órában. És akkor azon kezdtem el izzani, hogy bassza meg az ég, miért nem fizeti ki ez az ember azokat, akik neki dolgoznak? Nagy autótól egyetemvásárlásig minden látványos lófaszra van pénz, én meg jövök itt a nyomorult 15.000 forintért személyesen a város másik végébe, mert becsülettel megírtam a penzumot, azt kinyomtatták, a lapot az olvasó megvette. Nem ebből éltem már akkor sem, együttműködő, tisztességes ügyfelek és a hvg mindig hajszálpontos elszámolása az alapélményem; a 168órában Lakner Zoli miatt és a kinyomtatott mondatok régivágású presztízse miatt folytattam a munkát e körülmények közt is.

De az egy számomra fölfoghatatlan emberi silányságot jelző gazemberség,

hogy ül valahol egy ember, Slomó vagy az ő valakije, és azt mondja, hogy itt vannak ezek a számlák, munka van mögöttük, emberek megcsinálták a feladatot, de ne fizessük ki. Költsünk erre, költsünk arra, Trumpnyaló honlapra meg reklámplakátra, de ami egyszerre törvényes és emberi kötelességünk, azt ne tegyük meg. Majd lesz valaki, aki hazudik a nevünkben. Úgyse kérdi meg soha senki, mit művelünk. De. Körbe fog ez érni.”

Van az úgy….

Előfordulhat, hogy egy ember, egy cég pillanatnyi pénzzavarban szenved. Remek megoldás erre az esetre, ha a vele szemben követeléssel élőket tájékoztatja a helyzetről és megegyeznek egymással a fizetés ütemezésében. A fenti esetben nem erről lehet szó, vagy, ha igen az egyeztetést nem helyettesíti a folyamatos hülyítés. Arra még nem találtunk elfogadható indokot, hogy amikor a pénz nem jelent gondot, mi tarthatja vissza a céget (embert) attól, hogy kifizesse, amit ki kell és kihasználja a ráutalt munkavégzőt, hogy csendben tűrjön és várjon.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét