Az ateista, vagy más vallású emberek gyakran rácsodálkoznak arra, hogy milyen sokféle hagyományos viselet van a zsidó vallási hagyományokat őrző emberek körében. Akit véletlenül őszintén érdekel, hogy milyen múltjuk, magyarázatuk van az egyes ruhadaraboknak, azoknak ezt segítünk az alábbiakban megérteni.

A zsidó öltözet darabjai többnyire a hagyományok továbbélései, egy részük a Tórából levezetett „törvényekből” tevődik össze (ez a halaha). A fekete kaftán (a bekishe), vagy a szőrmekalap (srájmli) és a fehér harisnya, a lengyel zsidó nemesek öltözéke volt. A köznép ruházata a stetl, a hagyományos kis falu szokásainak nyomát viseli magán. A nők öltözködésénél a fő szempont a szemérmesség. Követelmény, hogy ne legyenek kirívóak. Ezért is kötik be a fejüket, hordanak hosszú ujjú ruhát és térd alatt érő szoknyát.

A fej befedése

A zsidó öltözet legismertebb darabja a férfiak által viselt kipa. Noha jellegzetesen zsidó ruhadarabnak véljük, a Tóra (Mózes öt könyve) semmiféle előírást nem tartalmaz rá vonatkozóan. Így a sapka viselése nem vallási előírás, csupán népszokás. Héberül a kapedlit kipának mondják, amely szó kupolát, égboltozatot is jelent. Amikor a zsidó férfiak a sapkát fejükre helyezik, olyan, mintha az Ö’való ege borulna föléjük, védelmet és lelki biztonságot nyújt számukra.

A fekete, bársony anyagból készült kipát (más néven jarmülkét) az ortodoxián belül az  ultraortodoxok hordják. E csoportba tartoznak a haszid zsidók is. Ők egyébként viselnek  néha sötétkéket is.

A kötött, legtöbbször színesebb kipát (a rugát) a modern ortodoxok hordják. Betartják a vallás legfontosabb szabályait, azonban nyitottabbak a hétköznapi életre is.  A cionista zsidók (Izrael államot támogató zsidók) is kötött kipát hordanak, gyakran Dávid csillaggal a tetején.

Világosabb kipákat viselnek a neológ zsidók (hazánkban a neológia a legelterjedtebb). Mindenhol egyforma a fehér kipa, ezt mindegyik csoport ünnepekkor hordja, sohasem hétköznapi viselet.

Amíg a férfiak sapkát, kalapot, addig a vallásos zsidó nők kendőt viselnek. Ez azonban csak a férjezett nők számára kötelező, a hajadon lányok fedetlen fejjel maradhatnak, mert nekik még „nem kötötték be a fejüket”. Az ortodox feleségek rövidre szokták vágatni a hajukat. Ez a „hagyomány” a keresztes hadjáratok óta létezik. Oka pedig az, hogy ezzel is védik a nőket, hogy ne legyen csábító a külsejük…

A házas nők reggeltől estig befedik a fejüket, parókát hordanak, vagy kendővel (tichel) takarják a fejüket. Otthon is, mert vendég bármikor érkezhet, s hogy ilyenkor ne vonják el férjük figyelmét, előtte sem mutatkoznak fedetlen fővel. A fejkendőt, a tichelt a hosszú hajú nők és a rövidre vágott hajúak is hordják. Az ortodoxoknál fontos, hogy a haj ne látszódjon ki, ezért ők inkább a parókát használják. A mélyen vallásos nők levágatják a hajukat és parókát hordanak, ekkor nem használnak kendőt.

A férfiak ruházata

Magyarországon zsidó öltözetről legelőször az 1421-ben befejezett Budai Törvénykönyv rendelkezik. Ez hegyes zsidókalapot, vörös köpenyt ír elő, rajta a sárga folttal (zsidójel). Ez a törvény nem országos, hanem kifejezetten budai helyi alkalmazásra készült.

A bekishe – a kaftán haszid zsidó neve, amelyet eredetileg (a 18. században) egyaránt viseltek zsidók és lengyel nemesek. A haszid mozgalom tagjai máig őrzik a stetl öltözködését, hogy megkülönböztessék magukat a modern világ öltözködési kultúrájától. A sábát napi (szombati) öltözék része a prémes strájmli (kalap), fekete kaftán és a fehér zokni. A bekishe fekete selyemből, újabban poliészterből készül.

A nők ruhája

Cniut szerint öltözködni azt jelenti, hogy méltóságteljes darabokat hordunk, de nem helytelenül. A cniut (erkölcsös divat), három alapvető szabályt fogalmaz meg, amely szerint van:

alkalmatlan ruha, hivalkodó öltözet, helytelen viselet.

Alkalmatlan az a ruhadarab, amely megmutatja azokat a női testrészeket, amelyeket feltétlenül el kell takarni. Ilyen lehet az átlátszó ruha, blúz, vagy szoknya is.

Hivalkodó viseletről beszélhetünk például akkor, ha egy nő piros ruhát vesz fel, hiszen a piros szín természetétől fogva vibrál, ami fölöslegesen feltűnő az utcán.

Helytelenül viselt ruha akár egy „kóser” szoknya is lehet, ugyanis ha sétálva nem is látszik ki a térd, vagy a comb, ám amint leül a hölgy, a szoknya feljebb csúszik, és a takarandó testrészek máris láthatóvá válhatnak.

Ezek a ruhák, öltözetek leginkább a vallásukat mélyebben gyakorló nők és férfiak viseletei. Hazánkban, akárcsak bárhol a világon – még Izraelben is –, a többség az európai ruhákat, kiegészítőket hordja. Magyarországon az 1867-es kiegyezés óta – amikor a zsidóság emancipálódhatott – a kornak megfelelő ruhákat hordják. Ma már a magyarországi zsidók döntő többsége sem a hagyományos zsidó öltözködést viseli. Természetesen a zsinagógákban azért a nők a cniut által előírt öltözködési szabályokat próbálják követni. A férfiak – még ha nem is zsidók – természetesen kipában, sapkában lépnek be a zsinagógákba.

Vendégszerző: Prinner Gábor, levéltáros Zsidó Múzeum és Levéltár

Kapcsolódó

Hátuná, avagy a zsidó esküvő rejtelmei

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét