Bokros Lajos: Mikor hiteles egy emlékmű?

Bokros Lajos volt pénzügyminiszter, MoMa-elnök hozzászólása az oldalunkon folyó Nagy Imre szobor vs. Trianon emlékmű vitához. Bauer Tamás cikkéhez eddig hozzászólt: Lendvai Ildikó és Tamás Tibor. Várjuk a további véleményeket.

Szabad-e emlékművet állítani a trianoni tragédiának?

Készüljünk el először a könnyű kérdéssel: szabad-e hazánkban emlékművet állítani a trianoni tragédiának? A válasz egyértelmű: szabad. Miután az első világháború elvesztése és a nyomában megkötött békeszerződés páratlan kudarc történelmünkben, nagyon fontos és szükséges, hogy az utódok emlékezzenek rá.
Igen ám, de nem mindegy, hogy a jövő nemzedékei hogyan emlékeznek erre a sorsfordító eseményre. Rendkívül fontos az események helyes értelmezése, benne a történelmi felelősség kérdése. Végül, de nem utolsósorban abszolút lényeges, hogy a fiatal nemzedék és maga a nemzet milyen következtetést von le az immár évszázados eseményből. Vajon mi következik belőle a jövőre nézve? Milyen magatartás járul hozzá termékenyen a nemzet valódi felemelkedéséhez? Mire tanítja, mire tanítsa az emlékmű az új nemzedékeket?

Trianon mindenekelőtt a magyar arisztokrácia bűne

Ezek a kérdéseket száz év óta nem sikerült megválaszolni. A hivatalos történetírás – amikor van ilyen -, egyik végletből a másikba esik. Hol a külső ellenséget hibáztatja (nemzetközi összeesküvés) hol a belsőt (például a zsidókat és a szocialistákat). Holott mindennél világosabb: Trianon mindenekelőtt a magyar arisztokrácia bűne, elsősorban a magyar uralkodó osztály felelőssége.
Nem kellett volna a Monarchiát belerángatni az első világháborúba. Tudható volt, Deák Ferenc megírta, hogy a Magyarország nem maradhat fenn az osztrák szövetség nélkül. Ez volt a legfőbb érv a kiegyezés mellett, ami 50+ évre páratlan fellendülést hozott hazánknak.

A magyar uralkodó osztály nem volt képes megakadályozni, hogy a Monarchia hadat üzenjen Szerbiának, pedig tudható volt, hogy akkor Oroszország mozgósít. II. Vilmos császár csak az alkalomra várt, hogy hadat üzenjen a cári birodalomnak.

Teljesen világos volt, hogy a sokfrontos harcot a Monarchia nem nyerheti meg. Még olyan kivételesen erős és felkészült szövetségessel sem, mint Németország.
Tisza István ugyan ellenezte a háborút, de ezt nem hozta nyilvánosságra és a hadüzenet nyomán nem mondott le. Ezt sokan az egyenes gerinc, a nemes jellem bizonyítékának tekintik, pedig inkább a felelőtlenség, sőt a hülyeség jele volt.

Tény, hogy a trianoni békeszerződés kirívóan igazságtalan volt Magyarországra nézve

A hosszú és boldog békeidőben a magyar arisztokrácia nem volt képes jogokat, önrendelkezést adni hazánk akkori lakosságának felét alkotó nemzetiségeknek. 1918. októberében pedig egyszerűen elugrott a felelősség elől, átengedve az utat szélsőséges és embertelen kísérleteknek (vörösterror, majd fehérterror).
A magyar állam szervezete a háború elvesztésekor egyszerűen szétporladt, a felelős uralkodó osztály pedig elbújt. Gyáván megfutamodott a feladat elől. Aztán Horthy és társai – hazaárulással egyenértékű módon – az egyre mohóbb szerb és román erőket támogató francia parancsnokság támogatásával rontottak rá saját hazájukra.

Tény, hogy a trianoni békeszerződés kirívóan igazságtalan volt Magyarországra nézve. Ezt megvilágítja egyetlen tétel. Wilson a nemzetek önrendelkezéséről szónokolt, de ezt csak akkor érvényesítették, amikor a győzteseknek érdekében állott. Csehország, holott a vesztesek része volt, győztessé lehetett pusztán azért, mert nem volt közös határa valódi győztessel. Megkapta a történelmi Csehország teljes területét, több, mint 3 millió németajkú lakossal. A nemzeti önrendelkezés nem érvényesülhetett a csehországi német-osztrák lakosság esetében. Ez aztán alkalmat adott Hitlernek az erőszakos határváltoztatásra, amit a lelkifurdalástól megbénított nagyhatalmak Münchenben nem voltak képesek megakadályozni.

Ausztria egyértelműen a vesztesek közé számított. Mégis megkapta a magyar Várvidéket, mert az ottani német ajkú lakosság ezt akarta. Íme, az egyik legfőbb vesztes esetében is érvényesült a wilsoni elv, ami területnyereséghez vezetett!

Orbán önkényuralma a többszörösen nemzetvesztő Horthy-rendszert tekinti követendő mintának

Magyarország minden esetben a legrövidebbet húzta. Nemzeti önrendelkezés jegyében váltak le a testéről a túlnyomórészt nemzetiségek által lakott területek, de a stratégiai elv (pl. vasút) jegyében sikerült minden utódállamnak bekebelezni szinte kizárólag magyarlakta vidékeket. Hol az egyik, hol a másik elv érvényesült.
Kinek a felelőssége mindez? Természetesen nem kis részben a győzteseké, de – és ezt kellene száz év után végre megérteni – a magyar nemességé, a félfeudális hazai uralkodó osztályé, az oligarchiába szerveződő magyar arisztokráciáé.

Horthy ügyes trükkje, ahogy a felelősséget elhárította. Akadtak hozzá szellemi kútmérgezők, akik szállították a tudományosnak tetsző ideológiát (Szekfű Gyula). A magyar arisztokrácia elárulta hazáját, csakhogy megmentse földbirtokait, fényűző gazdagságát és vele politikai hatalmát. Felidegesítette a nemzetet az eszetlen irredentával és hozzákapcsolta Magyarországot a náci uralomhoz, a világ legembertelenebb rezsimjéhez. (Legkésőbb 1941 tavaszán, Teleki Pál öngyilkossága után, vagy júniusban, a Szovjetunió megtámadásakor le kellett volna, le lehetett volna ugrani a végzet szekeréről.)

Orbán önkényuralma a többszörösen nemzetvesztő Horthy-rendszert tekinti követendő mintának. Ennek nyomán bizonyos, hogy rendszerének emlékműve hiteltelen, hamis és a jövő nemzedék épülésére nézve egyértelműen káros lesz. Zárt, korrupt oligarchikus rend nem képes a múlttal becsületesen szembenézni. Nem képes levonni a feszítő történelmi tanulságokat, nem tud a szomszéd népekkel európai módon végérvényesen megbékélni. Ezzel gyengíti a határon túli magyar nemzetrészeket, aláássa jövőjüket, nemzetmegtartó képességüket.

Gondoljunk csak a Szabadság téri emlékműre. Ez egyszerre tartalmi hamisítás és esztétikai bornírtság. Ilyen lesz, szükségképpen ilyennek kell lennie minden orbáni emlékműnek. Sanda és sunyi kétértelműség, a képtelen revízió felelőtlen lebegtetése, a szomszéd nemzetekkel szembeni magyar faji felsőbbrendűség (szupremácia) nem túlságosan burkolt hirdetése, a jövő nemzedékek szellemi és erkölcsi egészégének rombolása, a nemzet jövőjének eltékozlása.

Teljes meggyőződéssel ellenzem a trianoni emlékművet.

Bokros Lajos
elnök
Modern Magyarország Mozgalom
Budapest, 2018. szeptember 6.

Eddigi vélemények:

Bauer Tamás: Vita a legjobb MSZP-ssel

Lendvai Ildikó: A Trianon-emlékműről

 

Kiszabadulni Orbán és társai halálos csapdájából – Hozzászólás a Trianon-vitához

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük