MINDEGY – Tersánszky Jenő novellája

A Brassói Lapok nyolcvan évvel ezelőtt megjelent egyik lapszáma közölte Tersánszky Jenő “Mindegy” című novelláját.

Ha ön most veszi a fáradságot és elolvassa ezt a rövid történetet az igazán pikáns az lesz, ha a végén megnézi, hogy a novella a tördelésben milyen hirdetést kapott a bal alsó sarokban.

Szegény és gazdag, ifjú és felnőtt áldozzon a hadsereg felszerelésére

“Az 500 és 1000 lejes címletekben kibocsájtott bonok alkalmat adnak arra, hogy még a legszegényebbek is eleget tegyenek ezirányú állampolgári kötelességüknek”

MINDEGY

Palimonia és Bandarkot, e két erős állam között, egy rongy kis tartomány miatt tört ki a háború.

A tartomány természetesen közöttük fekszik. Népének fele a palimon nyelvet beszéli. Évszázadok során, hol az egyik, hol a másik tartományhoz tartozott. Hol független maradt. Akkor a tartomány palimonjai és bandarkotjai példás egyetértésben, szeretetben, jólétben, műveltségben éltek. De aztán jött a két hatalom részéről a vetélykedés és a háború a tartomány birtokáért és a tartományt nyomorú pusztasággá csatázták.
Ez a folyamat kezdődött meg jelenleg.

H. J. P. Sevenzerónak, a multimilliomosnak, két vagy három vállalatában irtózatos haszonnal folytak a hadiszállítások Palimonia és Bandarkot részére egyformán. Mi Több! A Sevenzero-üzemek magának a kis, szegény tartománynak függetlenségi mozgalmai számára is szállítottak.

A Sevenzero-üzemek úgyszólván már alig tudták elviselni a föllendülésüket. A segédmunkások is saját autón jártal az üzemekbe és palimon, meg bandarkot menekültekkel és katonaszökevényekkel dolgoztattak maguk helyett.

Csillagászati számokban mozogtak azok az összegek, amiket a Sevenzero-üzemek kulturális és jótékonysági célokra fordítottak. De még így is tőkésíteniük kellett a kamatos kamatokat, mert egyszerűen nem akadt fölsegélyezni való alany, a jótékonysági intézmények számára. Hogy koldus szemszúrástól egy fél sem akadt a Sevenzero-üzemektől ezer kilométer körzetben? Azt nem is kell említeni.

Ezt zúdított a palimon és bandarkot háború a Sevenzero-üzemekre.

H. J. P. Sevenzero maga egyáltalán nem foglalkozott üzleteivel. Politizálni sem volt kedve. Úgyszintén társadalmi mozgalmakban caló szerepléstől is húzódozott.

Egészen véletlen történt, hogy mégsem térhetett ki Sevenzero hasonló ténykedéstől.

Az üzemeknek az alapítása, egy óriási szegényház részére játékkaszínót létesítettek. Ez volt az egyetlen mód arra, hogy a szegényház lakóit a szegényházba fogadják.

Dehát a dolgot egy kicsikét mégis erkölcstelennek érezte a szegényház intézősége, amely mellesleg ötször akkora számú volt, mint a szegényházi tagok száma és hát magát a vállalat fejét, Sevenzerót kellett rávenniök kitartó esedezéssel, hogy vállalja el a díszelnökséget a szegényházi kártyabarlang megnyitásán és így szentesítse a kényes ügyet.

Sevenzero e pillanatban éppen villája ablakából bámult ki és azon töprengett: vajjon mi legyen az a rövid, velős beszéd, amit az ünnepségen tartani fog?

Azzal tisztában volt, hogy kardinális hülyeségeket kell kipöffögtetnie szónklatában. Dehát mégis milyen neműek legyenek azok?

A szomszéd országban rémes háború dúl. A föld lucskos a vértől, a levegő dögletes a dögvésztől, éhínség gyilkol, borzalmas erkölcsi züllés csúfolja az Egeket… Ahogy hát ezt a a háborút idézik elő… Lehet-e nem érinteni beszédében ezeket a körülményeket? Hiszen voltaképp az üzemei példátlan virágzásának a szomszéd háború rettenetességei adják az üdvös tárgyát… De hogyan lehetne ügyesen, remek szofisztikával, hüpokrizissel, áthidalni a dolgokat egészen odáig, hogy a szónoklat mindent pedzzen és mégse legyen szisszenésekre, kacajra, fölháborodásra alkalmas?

Ahogy ezen tépelődik Sevenzero, egyszerre a következő jelenet ragadja meg pillantását.

Az ablak alatt két kis gyermek játszik. Egészen kicsike fiúcskák. Abban az életkorban, amikor még semmiféle szülői szigor sem tudja gátlásokkal ellátni a gyermeki lélek indulatait.

Az egyik egy bogarat lelt a homokon. Szarvorrú bogár. Nagy, lomha féreg. Ijesztő, de teljesen ártalmatlan.

A kis kölyök egy pálcikával hajtja, piszkálja, fölfordítja, visszafordítja.

Pompásan szórakozik.

Mindaddig, amíg észre nem veszi a másik fiúcska.

Persze rögtön ott terem. Ő is mulatni akar a bogárral.

Hohó! Az első gyerek, a bogár felfedezője tiltakozni kezd. Nem hajlandó kettesben szórakozni a bogárral.

Vad csetepatéba kezdenek a bogár birtokáért. Egyszer egyik kapja el, másszor a másik. Persze közben agyabugyálják egymást és a szegény bogár sem kerüli el a sérüléseket.

Végre is a későbben jött fiúcskának sikerül elkapni a bogarat és tovább fut vele. De a másik a sarkában rohan. Már-már utoléri. Ezt látva az elől futó gyerek egyszerre ledobja a bogarat a földre és rátapos, szerte-szét tapossa. Így fut el aztán.

A másik fiúcska  a bogár széttaposott hullája fölött keserves sírásban tört ki. Átkokat szór a másik gyerek után, és fenyegetéseket, hogy majd bepanaszolja őt.

Sevenzero, a multimilliomos, abban a pillanatban ráeszmélt, miképpen kell kitűnő erkölcsi alapot csúsztatni üzemei profitja alá. Úgy kell föltüntetni busás hasznú hadiszállításait egyszerűen, int amelyek igaz ügyet segítenek.

… Már fogalmazni kezdette magában a beszédét következőképpen:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Senki sem állíthatja azt, hogy a háború jó. De azt, hogy szükséges és elkerülhetetlen, sajnos el kell fogadnunk.

Merthát ha az történik, hogy egy kicsiny védtelen népet megtámad s legázol az erősebb… ezt utóvégre nem lehet nyugodt lélekkel nézni el… Okvetlen támogatni kell az igaz ügyet… és kivívni, még ha tenger vér és borzalom is az ár…

Egy érdekes kis példát mesélek el erre nézve, Hölgyeim és Uraim!

Minap tanúja voltam, hogy egy kis gyerek lel egy bogarat. Játszik vele, kedvesen, nem bántja, mert nem rossz szívű gyerek.

Ámde jön egy másik, kegyetlen, vad kis poronty. Ez kínozni, zaklatni és megölni kész a bogárkát. Hát ne kelljen védelmére a fiúcska? Világos, hogy gyöngéd szíve ellenére is kényszerül vad gesztusokra szintén, a másik, a gonosz szívű ellen…

Nagyban, Hölgyeim és Uraim, ez a jogos háború! Fegyvert ragadni az igazság, jóság, a békesség érdekében! Ez kötelesség! Valamint kötelesség az igaz ügynek támogatása is

Vállalataink mindenha, igenis… Satöbbi, satöbbi, satöbbi.

Savenzero, a multimilliomos annyira belelovalta magát szónoklata tendenciájának kiépítésébe, hogy végül tényleg kérdést intézett önmagához: ha tegyük, csakugyan döntenie kellene, amelyik volna a háborúzó felek közül az, amelyik egyedül érdemelne jogos hadviseléséért támogatást, akkor?

Pillantása megint az ablak alá esett.

Az első fiúcska, a jólelkű, a bogár fölfedezője ott pityergett szomorúan mg mindig, a bogár teteme mellett…

Sevenzero lekiáltott neki:
– No, ne sírj!… Majd kikap a rossz gyerek, ha bepanaszolod, amiért megölte a bogaradat… Dehát most már kár siratnod. Gondold, hogy elvesztetted a bogarat. Hiszen te jószívű gyerek vagy. Így is azt tetted volna szegény bogárral, nem?
– Nem! – kiáltott vissza a fiúcska határozottan.
– Hát? – Érdeklődött Sevenzero. – Mit csináltál volna vele?
– Én akartam megölni! – válaszolta keményen és dühében újra pityergésre eredve a kisfiú.
– Az más! Akkor mindegy! – mormogta magának a multimilliomos és mintha bizonyos kellemetlen lelki nyomástól érezett volna őszinte fölszabadultságot.

Brassói Lapok, 1940. június 9., vasárnap

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük