Connect with us

Banánköztársaság

„Minden nagyon szép, minden nagyon jó”?

Az egészségügyre költött minden száz forintból harminchárom közvetlenül magánforrásból érkezik
Megosztás

Amikor „pártunk és kormányunk” arról győzköd bennünket, hogy „minden nagyon szép, minden nagyon jó” és nekünk az a dolgunk, hogy ezt elhiggyük és mindennel meg legyünk elégedve, én már csak legyintek és egyetlen szavukat sem hiszem el. Ám amikor szembesülök a valósággal, elkeseredem és napokig háborgok.

Talán, ha kiírom magamból, könnyebb lesz…

Elhatároztam, hogy spórolok, mert az a nyugdíj, amit kézhez kapok, édeskevés. Rájöttem, hogy az egyik mobilomra már nincs szükség. Munkahelyi csoportos előfizetéses készülék, amelyen a kollégáimat hívhattam. Most már csak hever az asztalon, nem használom. Viszont minden hónapban kapom a számlát, és azt a négyezer forintot, amit fizetek, meg is spórolhatnám.

Elmentem hát a szolgáltató egyik irodájába, hogy lemondjam az előfizetést. Az időjárás azonban gátja volt az ügyintézésnek. A tény, hogy november második felében az esős napok után már megint őszi meleg van, kikészít, mert igen érzékeny vagyok az időjárás-változásra. Szédelgek, mintha „valaki ülne a fejem tetején” és mindent elfelejtek. Most is ez történt. Nem vittem magammal egy számlalevelet, amelyben – más adatok mellett – szerepel a telefonszám is – amire természetesen nem emlékeztem.

Az ügyintéző fiatalember

nagyon készséges, segítőkész volt. Így együttes erővel mindent kinyomoztunk. Aztán magyarázni kezdett a számláról, számokról. Mondtam, legyen szíves egy kicsit egyszerűbben, mert ha számokról van szó, rögtön kiderül, hogy nem értem, mert lila bölcsész vagyok. Mire a fiatalember: – Én is lila bölcsész vagyok.

Értetlenkedésemre elmondta, hogy pedagógia szakon végzett. Megkérdeztem, hogy akkor két munkahelye van-e. – Nem – felelte –, csak itt dolgozom, mert 300 ezer forint a fizetésem. Talán egyszer még módom lesz a végzettségemnek megfelelő munkahelyen lenni, annyiért, amennyiből meg tudok élni.

Nem tudtam mit mondani. (Ami tény: nemcsak én spórolok, spórol a kabinet is, csak nem ott, ahol kellene.) A fiatalemberrel szavak nélkül is értettük egymást. Ellentétben a kormánnyal, amely a szavakból sem ért. Minden oktatásról, pedagógusokról elhangzó mondat süket fülekre talál. Már a hallókészülék sem segít. Egyre inkább  látszik, hogy csak egy sokezres utcai kórus segíthet. Talán…

Szerző

Click to comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük