Városi kurír
A napi fontos.

Mindenki nyugodjon le. Ez egy szabad ország! – Valójában te is ott állsz a sorban, ami a vágóhíd előtt kígyózik!

A Kedves Vezető csak a javukat akarja! Mindig is azt akarta…

0 639

Például mindenki szabadon dönthet, hogy önként adja oda Orbán öltönyös smasszereinek, az életét, gondolatait, a céget, tudományt, jelent, jövőt, mindent, vagy megvárja, hogy a tisztelt parlament, egy, maximum két óra alatt meghozott törvénnyel elvegye azt.

Kérem, mi civilizált világban élünk! Itt nem tépik le senki körmét, verik le veséjét bikacsökkel, a fekete autók sem járnak hajnalonta, tele recsegő bőrkabátos verőlegényekkel, és Recsk sem üzemel.

Szó sincs róla!

Magyarország ez, nem a negyvenes évek náci világa! A kiszemelt új áldozat kap egy elegáns, kormányzati fejléces levelet, melyben tárgyilagosan tájékoztatják, hogy vagy odaadja önként, amije van, vagy elveszik.
Mindezt mosolyogva, karokat kicsit széttárva…igazán sajnálom, professzor urak, ilyen az élet! De Jó lesz az, nincs itt semmi baj, mert a kormány és személy szerint a Kedves Vezető is szereti az értelmiséget. Például örömmel vette ő, és kedves családja, hogy új pálinkafőző szakok indulnak végre nemzeti egyetemeinken. Maguk, meg kutatgassanak csak nyugodtan! Támogatjuk! Otthon, a négy fal között….ööö…vagy a svédeknél, a lakli hollandoknál. Viszont kifelé menet, a portán adják le a pénztárcáikat, mobilt, karikagyűrűt, betétkönyvet, fukszot, minden kis csecsebecsét, mert tudják!

A Kedves Vezető csak a javukat akarja! Mindig is azt akarta…

És persze a soron következő aktuális áldozatok némán, fejüket lehajtva, életük romjain botorkálva, elgondolkozhatnak azon, hogy vajon miért ők? Miért pont ők? Mikor ők soha nem politizáltak, soha nem szóltak, mint ahogy tapintatosan hallgattak arról is, amit kutatások nélkül is, rég tisztán látnak. Arról, hogy sunyi, műveletlen futóbolondok ragadták magukhoz a hatalmat, és a hatalom birtokában, az erkölcs, a jog legyilkolt hulláin, a kultúrát, a tudományt, a történelmet is nagy pofával ők diktálják már.

Nem szóltak, hallgattak, mikor az uborkafára felkapaszkodott, suksükölő urak

két zsíros böffentés között tönkretették az egészségügyet, csend volt, mikor egy koszos sarlatán lett az emberminiszter, aki szerint nem gyógyszerek kellenek, hanem tízparancsolat, és akkor is hallgattak, mikor politikai komisszárok mocskos kezére játszották az oktatást.

De nem szóltak akkor sem, mikor jöttment kézilabdaedzők parancsszóra a tudományos élet szereplőjévé, egyetemi tanárrá, majd rektorrá válhattak, és akkor is mélyen hallgattak, mikor a hatalom birtokosai röhögve megerőszakolták a közgazdaságtant, és egy nyolcasfóbiás elmeroggyant kezébe adták a kasszakulcsot.

Nem szóltak. Ha nem szólok, hozzám se szóljanak. Ez volt a mesterterv. De ez nem így működik!
Hátha ők kimaradnak. Nem maradtak! Rájuk is sor került.

Most ők lettek a sorosok

Ők állnak a kormányzati vágóhíd kapujában. Holnap lehet a kőfaragók, a balett táncosok, aztán a műkörmösök, fodrászok. Pedig ők sem politizálnak, nem szólnak, jól viselkednek. Mindegy, mert rájuk is sor kerül.

És a végén rád is! HALLOD! TE IS SORRA KERÜLSZ!

Bármennyire is ki akarod vonni magad a történésekből, bármennyire is nem politizálsz, hallgatsz, vagy tapsolsz, kollaborálsz, valójában te is ott állsz valahol a sorban, ami a vágóhíd előtt kígyózik!

Leírás

Akár ez is tetszhet
Betöltés...

Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. Elfogadom További információ