Mindennapi közönyünk…, naponta elfordítjuk a szemünk!

Biztosan mindenkinek van egy hasonló története arról, hogy naponta találkozik hasonlóval, szörnyülködik kicsit, majd megy továbbélni az életet. Pedig talán segíthetnénk, közösen, ha már így esett….

S.O.S!

Történik mindez a XXI. században, Európa közepén, Budapesten. Egy kétségbeesett segélykiáltás a közösségi oldalról:

„Az 1-es villamos Infoparki megállójában nap, mint nap ezt látni… (nagyítsd ki a képet!) Már nincs olyan szervezet, akinek nem jeleztem…. Senkit nem érdekel. Sem a hatalmas fertőzésveszély, sem a látvány, sem ennek az embernek a kínja….

Most itt próbálkozom, hátha történik valami…. Aki átlátja a helyzetet, kérem ossza meg. Talán valaki mégiscsak fölfigyel rá….. Köszönöm”

A kommentekből:

„Naponta arra járok, én is minden nap látom. Sajnálom, hogy egy embernek így kelljen élnie, bár ezt nem lehet életnek nevezni. Nincs egyetlen szervezet sem ilyenkor?”

” Ez az ember nem választó polgár? Ez a társadalom szégyene. A parlament elé kéne vinni!”

„Én beszélgettem vele, rendkívül értelmes, régebben saját honlapja is volt, stb. Azt mondta, akárhányszor orvosnál volt, elbagatellizálták a problémáját, ” haza ” küldték, vagy le akarták vágni a lábát, kivizsgálás, pl. vérvizsgálat nélkül. Biztos van neki egy kis üldözési mániája is, de tényleg kellene egy orvos,aki a szívügyeként felnyalábolná ezt a történetet.”

„Én többször láttam a belső sávban a mentőt megallni majd oda sétáltak és segítettek neki. Szóval hogy senki sem segít azért ez elég csúnya rágalom…”

Az Orbán rendszer „ajándéka” a szegényeknek: kilátástalanság, gyors öregség, örömtelen élet, korai halál

Zacher Gábor: A hazai egészségügy már működésképtelen, ám a benne dolgozó „hülye barmok” miatt nincs összeomlás