Szanyi Tibor: miről mondjon le Varga Judit?

Mindenekelőtt arról, hogy George Clooney-val kávézzon. A világhírű macsó a jelek szerint nem reagált Varga igazságügyminiszter korábbi, frivol kihívására, pedig a balatonhenyei családi ház és a kútvölgyi alagsor egyaránt alkalmas fogadónak tűnhet egy hollywoodi sztár megfelelő leültetésére, hogy egyéb túlzásokba ne essünk!

Mindenesetre nekem életszerűnek tűnik,

hogy Varga Judit és kedves férje a viszonylag fiatal életkorukban pár száz milliós hiteleket vegyenek fel lakhatásra, megspékelve némi állami támogatással. Végül is, mindent a családokért! Nekem kifejezetten tetszik, hogy egy igazságügyminiszter havi két millió forintot visz haza, s ettől tök függetlenül a férje pedig négyet. Az utóbbi azért is indokolt, mert diákhitel-vezérként piszok sok fiatalt tol az adósságspirálba, tehát a visszaizzadt forintokból neki aztán jár a jussa! Afelől pedig semmi kétségem sincs, hogy egy igazságügyminiszter és diákhitel-mágus férje mindent a vonatkozó jogszabályok szigorú betartásával csinált.

Végtére is mindketten a NER-ben fogant jogállamiság őrei és gyakorlói.

Általában pedig eléggé szokványos sztori Magyarországon,

hogy fiatal, ambíciózus házaspárok a Balaton-felvidék panorámás telkein akarjanak letelepedni, távol a világ zajától. Persze ha netán rájuk omlik a bank, és vendégmunkásként csak Budapesten kapnak szerény, havi hatmilliós állami apanázst, akkor illő dolog a gazdi mellé húzódva valami szar pincét megvenni és kistafírozni, hajlékilag. Kétszáz millió forint aztán nyilván nem nagy pénz, ilyeneket simán adnak a bankok, kiváltképp, ha jelentősebb önrészt nem vállal a kedves hitelfelvevő. Hol vannak már azok az idők, amikor a bankok az adott ingatlan értékének dupláját is lefoglalták fedezetként? Magyarország most már valóban jobban teljesít.

Az ellenzékinek nevezett pártok rá is repültek a témára

Hogy elkerüljék a személyeskedést, csak Varga Judit széleskörű lemondását követelik, ám a dupla annyit szakító, szintén állami ‘közmunkás’ férjéét még nem. Bizony kell ez a diszkréció, hiszen a férj nyilván nem közszereplő, tehát ő rendben van, csináljon akármit is! Természetesen örömmel hallgattam az igazságügyminiszter moralizáló visszavágásait, hogy t.i. a gyalázkodásnak van határa. Erre a határra nagyon kíváncsi vagyok, mert a rágalmak bizonyos más esetekben szinte tengeren túl járnak, de valahogyan mégsem pöckölik meg az igazságügyminiszter küszöbértékeit.

Az ellenzékinek nevezett pártok viszont leginkább közleményileg szóltak fel

Eddig sajnos nem láttam, hallottam egyetlen kormányt váltani szándékozó főpolitikust sem személyesen megnyilvánulni. Biztos volt ilyen, csak valahogy én nem vettem észre. Ez a kvázi személytelen kritika alighanem azért ilyen lagymatag, mert az ellenzékinek mondott politikusok elsöprő többsége minden bizonnyal nem venné szívesen, ha netán a Fővinform megszólalói reggelente bemondanák a rádióba, hogy a budai oldal mely lakcímeiről indulnak ezek a jóemberek a nemlétező munkájukba.

Szóval az van, hogy Varga Judit szinte bizonyosan meg tudja védeni a maga jogi igazát. A liberális sajtó és média is jobbára csak azon hüppög, hogy jogilag valószínűleg biztos lábakon áll ez az ordító Varga-i igazságtalanság, no de morálisan, hát az szörnyű!

Jelentem nagy tisztelettel,

azokat a szociálisnak és családtámogatónak hazudott törvényeket, amelyek alapján Varga Juditnak minden bizonnyal halál igaza van, nos azokat az intézkedéseket az ellenzékinek mondott pártok az utolsó szögig megszavazták, az ország nagyobbik hányadát anyagilag kivéreztető, rendkívüli kormányzásra való felhatalmazással együtt.

Költői a kérdés: és ti akartok kormányt váltani? Hozzátok képest minek?

politika

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük