Connect with us

Kultúra

Mit diktátorkodik maga itt nekem?

Megosztás

Talán soha nem olyan időszerű a diktatúrákról és a diktátorokról gondolkodni, mint éppen az ’56-os forradalom évfordulóján. Eszenyi  Enikő valószínűleg nem ezért rendezte meg  meg a Vígszínház legújabb bemutatóját, de tény, hogy  ismét nagyot dobott, Chaplin 1940-ben készült első hangos filmjének, a Diktátornak színpadi változatával. A címszerepet pedig jó érzékkel és nagy hozzáértéssel Vidnyánszky Attilára bízta.

diktator
Prev1 of 2
Use your ← → (arrow) keys to browse
Megosztás

Talán soha nem olyan időszerű a diktatúrákról és a diktátorokról gondolkodni, mint éppen az ’56-os forradalom évfordulóján. Eszenyi  Enikő valószínűleg nem ezért rendezte meg  meg a Vígszínház legújabb bemutatóját, de tény, hogy  ismét nagyot dobott, Chaplin 1940-ben készült első hangos filmjének, a Diktátornak színpadi változatával. A címszerepet pedig jó érzékkel és nagy hozzáértéssel Vidnyánszky Attilára bízta.

Na kérem, így kell ezt!

A rendező elengedte a fantáziáját, olyan képeket és jelenteket kreált a színpadra, amelyeket  még az 1941-ben készült film alkotója, Chaplin is megmagázott volna. Képzavarral élve egymásnak adják a kilincset a furábbnál furább megoldások. Az előadás emlékeztet arra, holott nem is hasonlítanak rá, hogy volt egyszer 1978-ban egy Picasso Kalandjai című szürrealista filmkomédia a maga őrült ötleteivel.  Jelzem, ennek a színházi változatát is bemutatta a Pesti színház Méhes László rendezésében. Eszenyi is úgy gondolkodott, mint annak a filmnek svéd rendezőpárosa: Hans Alfredson és Tage Danielsson.

Csábító lenne néhány ötletet felsorolni, de nem akarom senkitől ellopni az „aha élményt”. Legyen elég annyi, hogy zseniálisan működő díszletben akrobatikus ügyességgel mozgó kiváló színészek elevenítik meg mindazt az életérzést, amit ma egy demokrata itt Magyarországon átél. Teszik mindezt úgy, hogy akár egyetlen percre is kikacsintanának szerepükből.

A z előadás mindenkinek meghagyja a felszisszenés keserédes rácsodálkozását, azt, amikor úgy érzi az ember, hogy:

„na ne szórakozzatok velem, hát már akkor is ezt, és így, de tényleg????”

És folyamatosan megy a „morfondír”, hogy mikor mondanak valami nevet, vagy valamit, ami egyenesági utalás lenne, de az alkotók ellenállnak.

Chaplin egyszer  azt nyilatkozta: „Ha tudtam volna, hogy léteznek haláltáborok, nem írtam volna meg ezt a forgatókönyvet.” (Városi Kurír)

A folyatásban: „Szóljon már a gyereknek, hogy ne diktátorkodjon itt nekem, mert mind a ketten pórul járnak!, Meg vagyok értve? Maga szííííínész!”

Szerző

Prev1 of 2
Use your ← → (arrow) keys to browse

Click to comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük