Míg egy csecsemő ideje legnagyobb részét édesanyja karjaiban tölti, addig az életkor előrehaladtával, az egészséges fejlődés során, egyre erőteljesebb lesz a gyerek igénye a világ felfedezésére.


Ez azt jelenti, hogy időről-időre eltávolodik szülőjétől,

hogy tapasztalatokat szerezzen a világban, majd ismét visszatér a biztonságos bázisra, hogy édesanyjától energiát gyűjtsön. Ez a fajta szülő által támogatott exploráció azért rendkívül fontos, mert így sajátítja el a gyerek a világban való boldoguláshoz, az önálló léthez szükséges készségeket. Ezért elengedhetetlen, hogy a szülő bátorítsa gyerekét, és ne szabjon indokolatlan korlátokat. Természetesen nem arról van szó, hogy a szülőnek cserben kell hagynia a gyerekét tényleges vészhelyzetekben, hanem arról, amikor egy szülő az élet természetes veszélyeitől, a normál életvitelhez kapcsolódó akadályoktól akarja mindenáron megvédeni a gyerekét. Ilyen például a kisgyereknél, ha az anyukája sosem engedi a játszótéren levő játékokra, vagy később nem engedi el osztálykirándulásokra, táborba, vagy kamaszkorban kimozdulni a kortársakkal.

A túlvédő szülő

mindenfajta érzelmi vagy fizikai sérüléstől meg akarja kímélni gyermekét, beleértve mindennemű negatív tapasztalatot, visszautasítást, csalódottságat, boldogtalanságot vagy kudarcot.

A szülői túlvédés tehát olyan szélsőséges magatartást jelent, amelyben a szülő kontrolláló, támogató vagy védő funkciója olyan mértékben van jelen, hogy az gátolja a gyerek autonómiáját, és az önálló életvitelhez szükséges készségek egészséges kialakulását. Nehézkes a túlvédés megítélése, hiszen itt alapvetően pozitív magatartások billenek át a negatív oldalra, ráadásul a legtöbb esetben vitathatatlan a szülő jószándéka.

Jellemző a túlvédő szülőre, hogy

  • Folyamatosan felügyeli és korlátozza gyereke viselkedését
  • Meg akarja szabni, hogy gyereke hol és mit csinálhat, illetve kivel töltheti szabadidejét
  • Túlságosan beleavatkozik gyereke életébe és döntéseibe
  • A biztonságot és a függést támogatja az autonómiával és a felfedezéssel szemben
  • Mindig “ő tudja a legjobban”, hogy mi a jó a gyerekének

Túlvédő szülő gyerekének lenni olyan, mint egy aranykalitkában élni

Akárhonnan is nézzük, mégiscsak bezártságról van szó, ami ahhoz vezet, hogy ezek a fiatalok felnőttkorban sem lesznek képesek arra, hogy saját szárnyaikat használják.

Az egészséges szülői szerep kettős: miközben minden életkorban biztosítja a szükséges biztonságos bázist, amellett támogatja gyereke önállóságát, a világ felfedezése iránti igényét.

Következő cikkünk a túlvédő szülőség negatív következményeit tárgyalja majd részletesen.

Forrás: Új egyensúly – játszma nélkül

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét