Nem hiszem, hogy Orbán agymosása azért olyan sikeres, mert minden tévét, rádiót és újságot maga alá gyűrt.

Orbán szája íze

Az ellenzéki sajtóban sok szó esik az orbánizmusnak arról a sajátosságáról, hogy a tömegtájékoztatás szinte minden eszközét maga alá gyűrte. Övé a legfőbb hírforrás, az MTI, amely Orbán szája íze szerint válogatja és hamisítja a híreket. Saját játékszerükké tették a közszolgálati rádiókat és televíziókat, amelyek nem tájékoztatnak pártatlanul az ország és a világ dolgairól, hanem leplezetlenül kormánypropagandát terjesztenek és hazudoznak. A demokratikus díszletnek használt Népszava kivételével megszerezték a teljes írott napi sajtót, amit pedig nem tudtak, azt csavaros úton-módon megszüntették. A közpénz trükkös felhasználásával – az egyetlen RTL Klub kivételével – megszerezték vagy hatalmuk alá hajtották a magántelevíziókat. A frekvenciaosztás állami feladatának fegyverként való forgatásával, ellehetetlenítették az Orbánhoz nem lojális magánrádiókat. Szerény becslések szerint a világ dolgairól való teljeskörű és pártatlan tájékoztatás legfeljebb az olvasó- és nézőközönség öt százalékához jut el, és ez a magyarázata az orbánista agymosás páratlan sikerének.

Nem hiszek ebben az elméletben

Életem nagyobbik részét a magyar történelem szocializmusnak nevezett szakaszában éltem le, és láttam, amit láttam. A szocializmus alatt a tömegtájékoztatás monopóliuma tényleg totális volt, nem voltak olyan kivételek, mint most egy rádió, néhány hetilap és az internet, és mégsem sikerült tömegekkel elhitetni a hazugságaikat. 1989-ig legfeljebb a szamizdatban lehetett hazugságmentes szövegeket olvasni (1980-ig még ott sem), de ez legfeljebb néhány ezer ember ért el. A Szabad Európa már több embert ért el, de hogy mennyit, azt pontosan nem lehet tudni.

Amerikai szabotázs

A szocializmus idején az MTI ugyanúgy meghamisította és megszűrte a híreket, mint most. Az ötvenes években csak Néprádiót lehetett kapni, amin kizárólag a Kossuth és a Petőfi jött be, külföldi adókat nem lehetett vele fogni. 1956 után egyetlen televízió lett, az állami. A napilapokat nem lehetett egymástól megkülönböztetni, ugyanazt a hivatalos ideológiát nyomták. A szocializmus idején is elképesztő hazugságokkal etették a közönséget. Egyre jól emlékszem gyerekkoromból: amerikai ügynökök titokban kolorádóbogarat csempésztek a szocialista országokba, és ezért nem volt elegendő krumpli. Ez is van olyan képtelenség, mint az asszonyainkat és lányainkat megerőszakoló migránsok. De hát emlékezhetünk a „rothadó Nyugatról” évtizedekig terjesztett rémhírekre is. Meg az ígéretekre, hogy nemsokára utolérjük, sőt lehagyjuk. (Mintha Orbán vagy Matolcsy mostani jóslatait és ígéreteit hallanánk.)

Agymosás akkor és most

Egyszóval akkor is ugyanúgy folyt az agymosás, mint most. Mégsem hitte el senki egy szavukat sem. Ha viszont úgy gondoljuk, hogy most hatásosabb az agymosás, akkor talán nem a média fölötti hatalomban kell keresni az okot (ami ráadásul kissé lazább, mint a szocializmus idején), hanem valami másban. Mondjuk, a közvetített tartalomban. Akkor azt a kérdést kell feltenni, hogy miért hiszik el jobban és többen a mostani hazugságokat, mint az akkoriakat. Ezen lenne érdemes gondolkodni a gondolkodóknak!

Kapcsolódó

Mélyfideszes esetek – Nincs új a nap alatt 40.

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét