Mondom a magamét: “Kísértet járja be Európát…” – Engels 200! –

Hálás vagyok a Városi Kurírnak, hogy a hasábjain minden hétvégén mondhatom a magamét, még akkor is, ha a szerkesztő a valóságtól elrugaszkodottnak minősíti egyik, vagy másik felvetésemet. Mindez azért kívánkozik ezen írás elejére, mert a mai magyar valóságban bizony kicsit lavírozni kell, ha az ember Marxról vagy Engelsről szól. Márpedig most Friedrich Engelsről kívánok szólni, Marx legjobb barátjáról, aki ma 200 éve született.

“Ez a kommunizmus!”

Ők ketten a mi ’48-as forradalmunk előtt pár nappal adták közre a Kommunista kiáltvány című írásukat, amely azonban nem úgy, önmagában született, hanem a Londonban működő, ám európai kiterjedésű Kommunisták Szövetsége megbízásából, éspedig pártprogramként.

Engels előtte bejárta a fél világot. Fiatalabb korában majdhogynem bohém életet élt, jóllehet mindig is roppant termékeny volt a gondolatai papírra vetésében. Elképesztő mennyiségű írása maradt hátra. Mai ésszel tán fel sem fogható, hogy hol, mikor és miért volt ennyi ideje.

Márpedig volt. Tulajdonképpen a teljes munkássága egyetlen fogalom köré szerveződött. Ez a kommunizmus. Ő maga pedig ízig-vérig kommunista volt. Teljes tudásával és teljes hitével.

Tegyük gyorsan hozzá, hogy a XIX. század derekán még egészen mást értettek kommunizmus alatt, mint manapság sok helyütt. A tőkés uralkodó osztályok álláspontja azonban ‘ab ovo’ a kommunizmus csírájának is az elfojtásában öltött testet. A tőkések szempontjából ez nyilvánvalóan élet-halál harcot jelent, hiszen a kommunizmus épp a magántulajdonon alapuló társadalom felszámolására törekszik. A kommunista forradalmi kísérletek azonban szinte mindenhol elbuktak, s jelenleg a neoliberalizmus üli globális diadalát, ami az ember és természet féktelen kizsákmányolásában ölt testet. Mondjuk így: önpusztító.

<<FRISS HÍREINK!>>

Bíztató előkép?

A mai jóslatok azt mondják, hogy 100 év múlva nagyjából élhetetlen lesz a bolygónk a maga eddigi természetességében. Javaslom, ezen a szemüvegen át nézzünk vissza, amikor 200 éve született egy ember, aki egy másik kommunistával együtt egy olyan gondolatkísérletbe fogott, ami akár megváltoztathatta volna az emberiség haladásának irányát.

Ám soha nem késő. Sőt, akár türelmesek is lehetünk. A kommunizmus alapgondolatával nem kis mértékben rokon kereszténység közel 400 évig volt változó lendületű brutalitással elnyomva, mire államvallássá vált a széteső Római Birodalomban.

(A szerző volt MSZP és Európai parlamenti képviselő, az Igen Szolidaritás/ISZOMM párt alelnöke)

magamét

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük