Hasít a fideszes beszállító – a gyerekek pedig éhesen jönnek haza. Nemrég írtam egy I. kerületi menza-kálváriáról szóló cikk miatt. Most újra a figyelem középpontjába került egy I. kerületi iskola.
[mnky_ads id=”10551"]


Szeretnénk tisztán látni!

Miután a menza már szeptembertől folyamatosan rossz, néha ehetetlen volt, nemcsak a gyerekek, hanem a szociális étkeztetésben részt vevő idős emberek is panaszkodtak. A folyamatos jelzés és tiltakozás hatására a kerületi GAMESZ (eszközkezelő) hamarjában lebonyolított egy közbeszerzést (a képviselőtestület sem kapott erről tájékoztatást, pedig ha bevontak volna, akkor talán nem az aktuális fideszes favorit terjeszkedése lett volna a fő szempont, hanem a gyerekek jóltartása) és így a kerület összes iskolája átigazolt a Hungast Kft-hez.
[m[mnky_ads id=”10552"]r> Szeretnék tisztán látni a kérdésben, ezért közérdekű adatigénylést nyújtottam be a kerületi jegyzőhöz és a GAMESZ igazgatójához, amelyben a közbeszerzési eljárás és a szerződés dokumentumait kérem ki. Bízom benne, hogy hamarosan megkapom.

Még az ősszel megkerestem a GAMESZT,

hogy befizetnék plusz egy adag ételt, amit mi szülők elhoznánk megennénk, hogy első kézből láthassuk, hogy mi a helyzet. A GAMESZ mereven elzárkózott ez elől, és azt erőltette, hogy jelezzük, ha kifogás van, mert akkor kivizsgálják. Csakhogy a szülő akkor értesül arról, hogy gond volt, amikor a gyerek délután-este jön haza és éhes. Ekkor már a GAMESZ-t nem lehet értesíteni, másnap reggel tudnak elkezdeni ezzel foglalkozni. Mit lehet akkor már kideríteni arról, hogy undorító volt a tegnapi ebéd? Az ÁNTSZ számára kis üvegben elrakott minta csak az orvosbiológiai kérdésekre ad választ, arra nem, hogy az étel ízléses és ízletes-e.

Nem tápanyagbevitel, hanem étkeztetés

Nem szabad elfelejtenünk hogy – minden előírás és rendelet betartása mellett – az iskolai közétkeztetésben nem tápanyagbevitel folyik, hanem étkezés. Az étkezés pedig nemcsak az étel belapátolásáról szól, hanem sok egyéb körülményről is. Ebben része van az étel ízének, állagának, szagának és hőmérsékletének. Az ebédlő felszerelésének (szerencsére ma már üvegpoharak és rozsdamentes evőeszközök vannak, de sokan emlékszünk még a zsíros fogású, leves ízű műanyagpoharakra és alumínium kanalakra, a ragadós viaszosvászonra). A mi iskolánkban az ebédlőhöz vezető folyosónak olyan állott, súlyos húsleves szaga van, hogy minden alkalommal felfordul a gyomrom. Az ebédlő olyan kicsi, hogy több turnus van, a gyerekeknek rohanniuk kell az evéssel, sokszor van, hogy a szünet nem is elég arra végül, hogy ebédeljenek. Pedig az étkezés nem utolsó sorban közösségi élmény, a lazítás, feloldódás, a feladatokból kikapcsolódás tere. Még a kevésbé ízletes étel is elfogy, ha szépen van tálalva, kedvesen kiosztva, ha van lehetőség kellemes és nyugodt körülmények között megenni.

Éppen ezért volt hibás döntés, hogy a közoktatás átrendezése kapcsán az iskolaigazgatóktól elvették a döntési jogokat, és szétosztották azt a KLIKK és az önkormányzat között. Az iskola ugyanis összetett rendszer, a gyermekek oktatás-nevelése nem pusztán a tanórákon zajlik. A nevelés része a környezet és az ellátás is, a gyermekek jól-léte közvetlen hatással van az oktatás sikerességére is.

Persze, a szülő dönthetne úgy,

hogy nem kér menzát, maga gondoskodik az ételről, de ahogy a cikk is írja, ezt nem lehet. Az iskolai mikróba csak a konyhai személyzet teheti be a külön szállított diétás fogásokat melegedni. Gyerek egyáltalán nem használhatja, otthonról hozott ételt beletenni tilos. Miközben megértem a tisztiorvosi szolgálat rendelkezését, azt is látom, hogy ez szinte ellehetetleníti azon családok helyzetét, akik valamiért nem akarják a központi menzát (pl. speciális diéta, vallási meggyőződés vagy vegetáriánus étkezés miatt). Úgy gondolom, hogy kellene rá megoldást találni, hogy aki akarja, az otthonról behozott ebédjét megmelegíthesse. Szerintem a napi tisztítás és fertőtlenítés mellett ez nem járna egészségügyi veszéllyel.

Éppen ezért nem fogadható el a gyermekek kiszolgáltatottsága.

Nem elfogadható, hogy a gyerekek nem kapnak fogyasztható ellátást, bevinni pedig csak hideg ételt tudnak, étkezdébe pedig az alsósok nyilván nem mehetnek ki. Az én gyerekeim is gyakran jönnek haza éhesen, miközben be vannak fizetve.

A közbeszerzési eljárásokban a megrendelő önkormányzatok a legolcsóbb ajánlatokat fogadják el – érthetően, hiszen a szülők sem akarnak/tudnak vagyonokat fizetni a menzáért, viszont a kidobott étel a legdrágább. Azt is látni kell, hogy nincs túl sok olyan szolgáltató, amely ezernél is több adag ételt tud szállítani, ezért viszonylag kevés ajánlatot lehet mérlegelni, ha a GAMESZ ragaszkodik ahhoz, hogy az egész kerületet egyben kezelje. Mérlegelni kell, hogy érdemes-e kisebb részekre bontani a kiírást, hogy ne csak a piacvezető szolgáltatók rúgjanak labdába, hanem egymással versengő kisebb szolgáltatók is.

Túlzás nélkül elmondható, hogy az iskolai menza a közoktatással kapcsolatos kérdések egyik leginkább kudarcos eleme. A világ számos országában nincs is iskolai menza, a gyerekek a magukkal hozott ennivalót fogyasztják, meleg ételt pedig este esznek otthon. Ez – legalább az iskola szempontjából – sokkal egyszerűbbnek tűnik.

Viszont Magyarországon annak van hagyománya, hogy délben eszünk főtt ételt,

így érthető a megörökölt rendszer, hogy az egész nap az iskolában lévő gyerekek meleg ebédet kapnak. Ha tekintetbe vesszük, hogy az ország számos vidékén a gyerekek – több százezernyi gyerek! – csak az iskolában és az óvodában kapnak elegendő, tápláló, meleg ételt, akkor ezen nem is kell most változtatni.
[mnk[mnky_ads id=”10553"] A menzakoszt sohasem fog mindenkinek ízleni, mindig lesznek válogatós gyerekek is, és szerencsére a jó részük biztos lehet benne, hogy ha nem is eszi meg az ebédet, este, otthon jól lakhat a finom vacsorával (persze, ez nagy pazarlás). A menzával sohase lesz mindenki elégedett, mégsem adható fel, hogy folyamatosan egyre jobb legyen, hogy a változó igényekre jó válaszokat tudjunk adni, hogy ki-ki élhessen a választás szabadságával.

vnm

Menza…

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét