Friss hír a lapokból: “A Magyar Honvédség Parancsnokságának szárazföldi haderőnemi szemlélője, Takács Attila köszöntötte a nyíregyházi huszártalálkozót.”


Ugyan harcászati analfabéta vagyok

(és Takács Attila nyilván derék ember), de ez a mondat önmagában gyönyörűséggel töltött el. Ha előbb tudom, hogy van ilyen foglalkozás, én is haderőnemi szemlélő szerettem volna lenni.

Most ugyan van egy kis kötőhártyagyulladásom, de amúgy kitűnő szemlélő vagyok. Órákig elszemlélnék bármilyen haderőnemet, ha nincs nagy hőség és van nálam olvasnivaló. A beszéd is nagyon tetszett:

“A magyar huszárra mindig akkor volt igazán szükség, amikor a katonai racionalitás már kevésnek bizonyult.”

Stimmt….

Ahogy a racionalitás állapotát elnézem országunk működésében, a magyar huszárra ma is egyre nagyobb szükség van.

Néhány vélemény a fentiekhez….

“Mennyivel jobb lett volna, ha a haderőnemi biztos a hatos konvoj egymásba akadását megelőzendő, nem az autópályára , inkább egy tanpályára irányította volna őket…”

“Ezt a haderőnemi szemlélő beosztást egy huszárvágással akár nevezhetnénk vízgereblyéző mélytengeri zoknihegesztőnek is! De szükség lehet itt még légifolyosó ablaktisztítóra is! Csak konvojba ne haladjanak, mert akkor odalesz a haderő!”

“… a tengeri haderőnemi szemlélői állás még szabad!”

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét