Segíts, te keresztény értékeidre oly büszke Fidesz-hívő, vagy bárki….

Itt a lehetőség a folyton melldöngető kormányhívőknek, az ugyanolyan rátarti ellenzékieknek, az összes hangoskodó politikusnak egyenként, hogy megmutassa, kamerák nélkül is hajlandó segíteni.

Konkrét ember, konkrét nyomor

A közösségi oldalon bukkantunk rá az alábbi történetre:

Tegnap úgy alakult, hogy délelőtt ügyvédhez mentem a Honvéd utcába. Előbb érkeztem, próbáltam ráhangolódni a kocsiban ülve a feladatra.A kapubejárat mellett, szemüveges, baseballsapkás hajléktalan ült, számtalan kartondobozzal és műanyag flakonnal körülvéve.

Mellette két mankó.

A lábaira nézve elborzasztó látvány rázta meg a gyomromat. Mindkét láb fekélyektől sebhelyes, cipóradagadt, járásra szemre alkalmatlannak tűnő. A gennyes sebhelyek imitt-amott papírtörlővel letakargatva.

Pár perc múlva az ember összeszedve mankóit felemelkedett és sántikálva felém tartott. Épp felhúzni készültem az ablakot, amikor belenéztem a szemébe. A kék szemek kristálytisztán mosolyogtak rám, az ember pedig valamit mutatni készült a kocsi alatt. Kiszálltam. A férfi mutatta, és magyarázta is, hogy az autóból valami folyik. Nézessem meg. Szerinte fékolaj, vagy kondenzvíz lehet. Egyik sem jó, de sajnos nem tud alánézni. Megköszöntem avval, hogy majd megnézetem. Erre visszaült a földre.

Mire végeztem a szerződéskötéssel, este 7 lett.

A másik oldalon ült az árnyékban. Még mindig színjózanul. Odamentem. Egy órát beszélgettünk. Kiderült, hogy tanár volt. Súlyos cukorbeteg. A lábaival volt orvosnál, de le akarták vágni. Mivel biztosan nem nő ki újra, az utcán pedig lehetetlen lábak nélkül élni, kénytelen kivárni ami majd történik.(belehal).
Beszélgettünk történelemről, kultúráról, irodalomról, könyvekről, amit néha kap egy bácsitól, antik bútorokról, herendi porcelánról, egy lakásról, amit elvitt a végrehajtó villanyszámla tartozás miatt, amikor beteg lett és elvesztette a munkáját.

Mesélt emberekről, akik segíteni akarnak, de soha nem kérdezik mivel tudnának. Zsömlét, kenyeret visznek neki, amit nem ehet, mert cukorbeteg. Azokról, akik bedobnak egy huszast, rá se néznek és odamordulnak, hogy ne igya el.(egyáltalán nem iszik alkoholt).

Egy hölgyről, az egyetlenről egy házban, aki nem kidobni akarta, hanem vitt neki halászlevet karácsonykor.Egy néniről, aki isteni meggyespitét süt neki időnként, cukor nélkül.

Egy villamosmegállóról, ahol kukázott, erre egy cigányasszony nekiadta a csomagolt ebédjét, ami isteni hal volt, amit imád. Szerinte a cigányok jószivűek. Rendőrökről, akik mindig segítik. Házmesterről, aki akkor is fenyegeti és elzavarja, ha 100 méterre ül a kapubejárattól.

Mesélt rólunk, a magyarokról.

Akiknek a kétharmada tökközömbös. Egyharmad az, akit még megérintenek mások problémái….

Megkérdeztem mivel segíthetnék:

“Kéne egy ügyvéd, hátha valami pénz mégis járna az elárverezett lakásból. Kéne egy orvos is, aki valamit kitalál ezekre a lábakra,”

-hogy nyerjen egy kis időt.

Mert szeret élni.

Így is. Az utcán is….A Tanár Úr a Honvéd utca 38 előtt ül általában. Ha valaki arra járna, tud és szeretne segíteni….”

Szerző: Székely Gabriella

Magyar György: Az alaptörvényben tiltanák a hajléktalanságot – de alkotmányba foglalják a lakhatáshoz való jogot is?

A hajléktalanokat elzárással vagy közérdekű munkával akarják büntetni

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük