Müller Péter Sziámi: Csak annyira akarok érteni a politikához, hogy meg tudjam védeni magam tőle

Müller Péter Sziámi a Népszavának adott  interjút, amiben beszélt a hazai művészet helyzetéről, de elmondta véleményét közéleti kérdésekről is. Mi ebből a részből válogattunk.

Kívülállónak maradni nehezebb, mint ellenállónak

 Elsősorban azt szeretné, hogy hagyják békén. Csak annyira akarok érteni a politikához, hogy meg tudjam védeni magam tőle,mondta Csehovra hivatkozva :

“A dalaim nem politikai, hanem közérzeti dalok. Nagyon sok emberrel érintkezem a legkülönbözőbb társadalmi szinteken a kocsmától a magasművészetig. Ami ezekből az emberekből jön, abból lehet táplálkozni, és nekem az a dolgom, mint a Lao-Ce által körülírt igaz embernek: tanulmányozni a hagyományt és korának nyelvén továbbadni azt. Ahogy Végső Zoli az új albumunkról írott kritikájában fogalmazott, amit én csinálok, az a makacs kívülállás, ami bizonyos szempontból nehezebb, mint ellenzékinek lenni.”

Úgy véli, a részvét mentén válik el, hogy ki jó ember és ki rossz ember:

” Ebben borzasztóan hiányos ez az ország még azon a lenyűgözően infantilis szinten is, ahogyan ez Amerikában működik, ahol nemcsak adóügyi okokból szeretnek adományozni azok, akiknek több van, mint kellene. Önkontroll alatt kéne tartania az embernek azt, hogy mennyit ragad ki a világból.”

Vele egyszer történt meg, hogy hirtelen sok pénze lett, gazdagabb volt, mint amit elfogadhatónak tartott – meséli – és megszabadult ennek a vagyonnak jelentős részétől. Jó lenne olyan erkölcsi szinten élni, ahol ez természetes:

Ettől fogva a társadalom önellátó lenne, az állam nem tudna beavatkozni, visszaszorulna az államigazgatásba, közszolgálatba. Akkor teljesen mindegy lenne, hogy melyik oldal kormányozna, amíg nincsenek náci jelszavak és nem hoznak zsidótörvényeket, nekem teljesen mindegy, ki van hatalmon, csak csinálja rendesen, ne hőbörögjön, ne toljon a pofámba ideológiákat.

Sziámi úgy gondolja, a jó és rossz éles határvonallal úgy válik ketté, hogy van egy kényszerpálya:

“Ez Magyarországon úgy néz ki, hogy van egy ember, benne megszületik egy látomás, hogy ez az ország mitől lehetne jobb. Politikai pályára megy, ezt a látomást szofisztikáltabbá teszi, van körülötte referenciacsoport, amely észreveszi, hogy ő tehetséges és alkalmas, és eljut egy felelős országvezetői posztra. Úgy kellene lennie, hogyha beválik, amit gondolt, magyarul az emberek viszonylagos jó közérzetben és jól élnek, vagy jobban, mint odáig, akkor honorálják és az illető megmarad vezetőnek, ha nem, akkor pedig leváltják. De ez nálunk nem így működik.

Meggyőződése, aki bemegy a közéletbe, az bukott ember, beáldozza a lelkét, Göncz Árpád volt az egyetlen kivétel, de őt is kifütyülték:

„Égesd el a bibliát öreg’”

HA KÍVÁNCSI RÁ MIÉRT, KATTINTSON A CIKK FOLYTATÁSÁÉRT

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük