Connect with us

Blogbazár

Nagy Bandó András: ha a töketlenségetek miatt újra Orbán tart diadalünnepet, a parlament munkálkodásának első napjától az utolsóig szégyelljétek magatokat!

Nagy Bandó András:
Megosztás

Ha a töketlenségetek, vacakolásaitok és alkuképtelenségetek miatt újra Orbán tart diadalünnepet, ne járuljatok elé, hogy mosolyogva gratuláljatok neki a „győzelemhez”! Üljetek le egy zugban, és hallgassatok Ady-ra: „Sírni, sírni, sírni!” ha találkoztok, adjatok egymásnak egy-egy maflást, és a parlament munkálkodásának első napjától az utolsóig szégyelljétek magatokat!

Szavazzatok április 8-án! Én ott leszek!

Minap mutattuk be a HÁT KIK EZEK?! című, a Wesley Kiadó gondozásában megjelent könyvemet, melyben publicisztikáim, a 2010-től 2018-ig tartó „emútnyócév” lenyomata olvasható. A könyvbemutatón Kálid Artúr olvasta föl a Mózes kerestetik című, két éve született írásomat. Megdöbbentett, és a publikum is döbbenettel hallgatta ezt a szöveget, mely máig hatott, és olyan volt, mintha pár hete, vagy ma íródott volna. Ebből idézem a záró sorokat.

„A jelenlegi helyzet (mely fokozódik),

úgy tűnik, nem alkalmas arra, hogy létrejöjjön egy ellenzéki kerekasztal. Pedig más megoldás nincs. Bolhák akarják legyőzni az elefántot, miközben tudják, hogy a fondorlatos módon kiagyalt választási rendszer szerint ez így, ma, és két év múlva is, lehetetlen. Orbánnak nincs igazi kihívója. Kritikusa (akár én is) vannak, szócséplésnél többre egyiküknek (egyikünknek) sem futja. De: más helyzetben van a közíró, és más a helyzete az ellenzéki politikusoknak. Mi vizsgálódunk, észrevételezünk, ledorombolunk, morgunk, mérgelődünk, csóváljuk a fejünket, etc., de ez az ellenzéki politikusok részéről kevés. Szinte semmi. Falra hányt borsó, epés keveredéssel.

Egy tucat sincs azoknak a pártoknak a száma,

akik az Orbán rendszert meg akarják szüntetni, hogy végre normális mederben mehessen Magyarország élete. Mindegyiknek megvan a maga csillaga, rosszabb esetben üstököse, akikre rábízzák magukat az őket pártolók. Mit szeretnének? Pártonként bejutni a Parlamentbe, hogy ott majd újabb négy éven át elmondhassák, hogy mi a nem jó a Fidesz rendszerében, és hogy Orbán mondjon le, stb. Ha sikerül néhány jelöltet bepréselni az országgyűlésbe, elmondhatják, hogy milyen eredményesek, mekkora sikert értek el azzal, hogy pár százalékot szereztek, aztán megy minden tovább, ugyanígy. Azt is kimondhatjuk: legjobb szándékuk és akaratuk ellenére sem lesznek többek, mint megélhetési politikusok.

Tudom, nem kompatibilis

a Jobbikkal az MSZP, és az LMP sem fér össze a DK-val, az Együtt-tel, vagy a Párbeszéddel, és ennél több változat is van, de, és épp emiatt kimondható: nagy zakózás lesz 2018-ban. Gullivert külön-külön egyetlen Liliputi sem kötözhette volna le, együtt viszont megoldották. Tudom, a leszelt szalámiból soha nem lehet már rúd, de ha egymás mellé rakosgatjuk a szeleteket, mégiscsak rúdfélének látszik.
Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy kimondjam: amíg nem lesz egyetlen ellenzéke, egyetlen kihívója Orbán Viktornak, esélytelen az ellenzék, és az is marad, 2018-ra is. És még csak nem is arról van szó, hogy a kisebb-nagyobb pártok és pártképződmények fogjanak össze, sokkal inkább arról, hogy felejtsék el önmagukat. Egyként gondolkodókká kell válniuk az egymáshoz képest is másként gondolkodóknak.

Keresniük kell, és meg kell találniuk azt a hiteles személyt,

aki mindannyiuk számára elfogadható és a választók számára is megfelelő. Ha másképp nem megy, egyfajta előválasztással, több jelölt megmutatásával, döntsenek a jövőbeli választók arról, kit fogadnának el közös vezérként. Ha a pártok választóinak külön-külön van elég eszük, az együtt gondolkodva sem vész el. Ha meg ezt nem vállalják, erre nem képesek, sem ők, sem a párt vezető politikusai, akkor okkal föltételezhetjük, hogy valójában nem is nyerni akarnak, csak továbbra is jelen lenni a politikában. Mózest kell keresniük és találniuk. Olyan személyiségét, aki elvezeti a nemzet egészét a Kánaánig, és arra is képes, hogy népével együtt lépjen be oda.”

Amikor ezt leírtam, természetesen semmit sem tudtam arról, hogy Hódmezővásárhely forrong, hogy Márki-Zay és összefogásra képes közössége képes lesz a „lehetetlenre”: két vállra fektetik a legyőzhetetlennek látszó, Lázár nevével és vadászházával fémjelzett Fideszt.

A kampány finiséhez értünk, utolsó írásom lesz ez, amit közzéteszek.

Érzem és tudom, kiváltképp szükség van ezekre a gondolatélesztő sorokra. Közismert emberek agitálnak, buzdítanak: menjetek el szavazni április 8-án, én ott leszek. Ennél többet és jobbat én sem mondhatok. Mindemellett van még pár megszívlelendőnek gondolt mondatom.

A buzdítások természetesen azért hangoznak el, azért szólnak, akik erre lehetőséget kaptak, mert tudják: ennek a rendszernek el kell tűnnie. Orbánnak és lakájainak mennie kell. Szükség is van a buzdításra, hisz a ma létező választási törvény szégyenletes, mert csak saját sikerükre vágyó törvényhozók rakták össze.

Ennek tudható be mindaz, ami az elmúlt időszakban egymáshoz igazodásra kényszerített nem egymáshoz illő pártokat. Ennek „köszönhető”, hogy kamu-pártok próbálkozhatnak a választópolgárok összezavarásával, és a szavaztok kicsi, de a Fidesz számára sokat érő hányadának lerablásával.

Amikor ezeket a sorokat írom,

még mindig egymással küzdenek és „versengnek” a magukat esélyesnek gondoló képviselők, és a parlamenti küszöb eléréséért brusztoló pártok. Még mindig nagy a bizonytalanság, még mindig nem tudjuk, hogy a szóban szajkózott győzelmet valóban akarják-e, ugyanúgy, ugyanolyan határozottsággal, mint ahogy azt mi, választópolgárok elvárjuk és akarjuk.

Amit erről a maffiaállamról, erről az illiberalizmus álcáját magára öltött diktatúráról elmondhattam, már megírtam, ezt ez a kötetem tökéletesen bemutatja. Most azt látom, hogy Hódmezővásárhely óta teljes a káosz a pökhendi és magabiztos Fidesz vezetés körében, és a káosznál is nagyobb a félelem. Nem az elvesztett választás okozza a félelmet, hanem annak a „buroknak” a feltörése és elvesztése, mely a hatalom birtoklása közben megszerzett milliárdokat, az összetarhált ingatlanokat és egyéb értékeket takargatják és teszik láthatatlanná.

A Fidesz baráti és lakájkörnyezetén kívül élő

igaz magyar emberek egyfajta „56-os élményre” vágynak: fölszabadító lélegzetvételre, boldogító sóhajra. Nem szégyenkezhetünk tovább a hatalmaskodó népvezérünk és társaik miatt, és nem élhetünk tovább megalázottan, becsapottan, nemzeti ünnepen tudtunkra adott „elégtételt veszünk” fenyegetőzések, a bármit büntetés nélkül megtehetünk, bárkit megfigyelhetünk, a hazug kérdésekkel töltött konzultációk, megközelíthetetlen és kormányszócsővé lett közmédiák, Fideszt szolgáló rendőrök, lakáj főügyész, aláíró bábművész köztársasági elnök és strómanként szolgáló, lenyúlt milliárdokat sajátjának hazudó gázszerelők és ocsmány módon gazdaggá tett családtagok világában. Ennél többet érünk mi, magyarok, és ennél különb élet, boldogabb jövő jár nekünk.

Ezt az ellenzéki pártok prominenseinek is tudniuk kell.

Pár napjuk maradt arra, hogy összehangolódjanak, döntsenek arról, ki legyen a Fidesz képviselőjelöltjeinek egyetlen „kihívója”. Kik lépjenek vissza, elfelejtve a magánérdekeiket, föladva megélhetési honatyai terveiket, és kiket támogassanak a „szövetséges” pártok hívei. Ha erre képtelenek lesznek, és ez okozza a vereséget, tehát a Fidesz újabb, valójában érdemtelen győzelmét, a magam részéről befejezem a hiábavaló vizsgálódást, a közéleti morgolódást, a publicistamunkálkodást, a további vacakolást végezzétek nélkülem.

Még egy üzenet:

ha a töketlenségetek, vacakolásaitok és alkuképtelenségetek miatt újra Orbán tart diadalünnepet, ne járuljatok elé, hogy mosolyogva gratuláljatok neki a „győzelemhez”! Üljetek le egy zugban, és hallgassatok Ady-ra: „Sírni, sírni, sírni!” ha találkoztok, adjatok egymásnak egy-egy maflást, és a parlament munkálkodásának első napjától az utolsóig szégyelljétek magatokat!

Kapcsolódó

Nagy Bandó András: Szolnokolt a négyek bandája, Lázár Jánost hamis burnuszra költött Bécsben

 

Szerző

Click to comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük