Nagy Ervinnel, a fővárosi Katona József Színház vezető színésze művész a színpadi szerepei mellett beszélt napjaink közéleti kérdéseiről is, nem palástolta véleményét mindarról, ami napjainkban hazánkban történik.

“Nem titok, konfliktusos volt a viszonyunk. Vajnával….”

Szóba került, hogy a nemrég elhunyt Andy Vajna, filmügyi kormánybiztos megítélésében egyszerre jelenik meg a filmalapos, jótevő szakember és a NER-t is kiszolgáló oligarcha. Nem nagyon lehet beszélni az egyikről a másik nélkül:

“Nem titok, konfliktusos volt a viszonyunk. Korábban sokszor elmondtam a vele kapcsolatos problémáimat, azonban most, hogy elment, nem gondolom, hogy ízléses lenne ezeket ismételgetni. De persze szerintem sem lehet őt kizárólag egy nézőpontból megítélni. Képmutatás lett volna részemről ha, mondjuk, elmegyek a temetésre, de ha nyitva lett volna a temető kapuja, megérdemelte volna, hogy sok ezer ember búcsúztassa. Mindenképpen egy nagyon fajsúlyos személyiség volt. Azt hiszem, egyre inkább fel fog értékelődni az a rendszer, amit felépített.

Remélem, nem annak fényében, hogyan rombolják szét. Remélem, olyan embert ültetnek majd oda, aki jóban akar lenni a művészekkel akkor is, ha az a művész politikailag mást gondol, mint ő.” /……. / “Persze Amerikában ő adta a pénzt, nálunk meg az állam adta, ami azért nagy különbség, de a pénz filmekre ment el, ellenőrzött keretek között. A Berlinálén kikerekedett szemekkel kérdezgették tőlem, hogy tényleg odaadják nektek a filmekre a lóvét.”

“…egy nyilatkozattal egycsapásra sikerült kinyíratnom magam bal-és jobboldalon…”

A színész elég keményen szokta kritizálni a rendszert, a HVG-nek adott interjújában Orbánt afféle Kádár-klónhoz hasonlította, és kijelentette, hogy jobban szeretne az unalmas Bajnai Gordon irányítása alatt élni. Úgy tűnik, ennek nem volt hatása, mintha megúszta volna az egészet:

“Leszámítva, hogy tulajdonképpen ezzel az egy nyilatkozattal egycsapásra sikerült kinyíratnom magam bal-és jobboldalon is. Apám szokta mondogatni, hagyjam már ezeket a nyilatkozatokat, minek ez már. De van bennem ez az ősnaiv, óvodából jövő valami. A sport is fair play-re nevelt. Az igazság végső soron megvéd -ezt tanultam. Nem dörgölődzöm se jobbra, se balra, nem nyalok se ide, se oda, nem pattantam fel március 15-én verset mondani se Demszky Gábornak, se Orbán Viktornak vagy Tarlós Istvánnak. Ha az ember tényleg a szívéből beszél, annak mégiscsak ereje van. Mindig azt érzem ilyenkor, hogy isten ujja a homlokomon van, és nem fognak kisstílűen belém kötni.”

Alföldi felvehette volna a telefont…..

Úgy gondolja, nehéz megmondani, mikor kell üvölteni, és mikor csöndben maradni. Ő ezt az igazságérzetéhez szokta igazítani. Van, hogy úgy érzi, már megint átléptek egy határt, nem létezik, hogy most ne menne ki az utcára:

“CEU-ügyben pont ezt éreztem. Ami a tao eltörlését és Alföldi kijelentését illeti, nekem elég sarkos a véleményem, azt gondolom, hogy Alföldi Róbert azért felvehette volna a telefont, és felhívhatta volna Máté Gábort, a Katona igazgatóját, mielőtt nekiront. Lehet, hogy csönd van, de lehet, hogy jobb lett volna, ha Alföldi megkérdezi Mátét, hogy az alternatívok támogatása érdekében milyen egyeztetéseken vett részt, és azokon mit mondott. Akkor lehet, hogy hall néhány olyan mondatot, amitől nem azt nyilatkozta volna, amit. ”

Lehet nagyon hangosnak lenni, és lehet csendben elmenni azokra a megbeszélésekre, ahol erről van szó:

“Azt gondolom, hogy a hirtelen felindulás és az egymás torkának esés helyett fel kell venni a telefont, és megkérdezni, hogy: „Hé, te csináltál ez ügyben valamit?” És hát nem tudtam nem észrevenni, hogy az általa kemény hangon számonkért, nevesített fővárosi kőszínházak közül a Radnóti valahogy kimaradt a konkrét felsorolásból, ahol, mint tudjuk, ő is gyakorta rendez… Ezt muszáj volt megjegyeznem. De lehet persze, hogy eleve ez volt a politika célja, hogy megossza a szakmánkat.”

“… életem legfontosabb alakítását, hogyan cseszi el a politika….”

A színész van, hogy önszántából nyilatkozik a politikáról, máskor a politika találja meg a színpadon. Ezt történt például A bajnokkal, amiben a főszerepet alakítja. Kitért arra, hogy élte meg a darab körüli politikai adok-kapokot:

“A politika meg volt sértődve ránk, én meg arra voltam megsértődve, hogy életem alakítását nyújtom, eléneklek egy teljes operát, és akkor ahelyett, hogy ezt díjazná, mondjuk a szakma, az egész átkerül a politika térfelére, és elfelejtődik, hogy mellékesen mi milyen művészi tevékenységet nyújtunk. Ebben szerintem hibás volt a sajtó, szép nagy botrányt generáltak. Azon azért fennakadtam, hogy jé, életem legfontosabb alakítását, hogyan cseszi el a politika.”

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét