Budapesti hétköznapok
Mindennapi közönyünk – Történet 2023 Budapestjéről, avagy aki a földön fekszik, biztosan segítségre szorul!
Helló, Budapest! – címmel jelent meg egy poszt a Mentők facebook oldalán, ami remélhetőleg felrázza olvasóit a közönyből, amivel szemrebbenés nélkül mennek el sokan egy-egy földön fekvő ember mellett. Vállrándításra sem méltatva baktatnak, rohannak, vagy sétálnak tovább korunk flegmái gondolva, hogy biztosan részeg, vagy drogos. De miből gondoljuk, hogy a szerencsétlenül járt -bármi vezetett is az emberhez méltatlan állapothoz- nem segítségre vár?
Helló, Budapest! – címmel jelent meg egy poszt a Mentők facebook oldalán, ami remélhetőleg felrázza olvasóit a közönyből, amivel szemrebbenés nélkül mennek el sokan egy-egy földön fekvő ember mellett. Vállrándításra sem méltatva baktatnak, rohannak, vagy sétálnak tovább korunk flegmái gondolva, hogy biztosan részeg, vagy drogos. De miből gondoljuk, hogy a szerencsétlenül járt -bármi vezetett is az emberhez méltatlan állapothoz- nem segítségre vár?
Ne Istent, hanem embert „játsszunk”!
Biztosan mindenkinek van egy hasonló esete, hogy naponta találkozik hasonlóval, szörnyülködik kicsit, majd megy továbbélni az életet. Pedig talán segíthetnénk, közösen…. Történik mindez a XXI. században, Európa közepén, Budapesten.
„Megbotlott és elesett az utcán az a bottal járó, 85 év körüli asszony, akinek sokáig senki nem segített tegnap Budapest belvárosában. A sérült nő elmászott az első padig, ahova leült, majd (elmondása szerint)
több gyalogost is próbált megszólítani, hogy hívjanak neki mentőt, mégsem állt meg senki segíteni.
Közel egy órát üldögélt így a hidegben, mire végre egy
jólelkű köztisztasági alkalmazott felfigyelt az asszonyra és értesítette a mentőket.
Bajtársaink perceken belül helyszínre értek és csillapították az idős beteg fájdalmát, akit súlyos sérüléssel szállítottak kórházba. Mielőbbi felépülést kívánunk, a mentésben résztvevőknek gratulálunk!”
Ne feledjük…..
Egy felmérés szerint nincs ma Magyarországon olyan család, amiben ne lenne alkoholista, nem beszélve a „csak a napi pár üveg sört iszom meg munka után, hát már ezt sem érdemlem meg?”-típusú nem diagnosztizált függő. Ne ítélkezzünk, segítsünk, hiszen Ők betegek.
Az a srác, vagy éppen felnőtt, aki a drog bármely formájához nyúl, valamilyen mentális problémával küzd, amiből segítség nélkül nem találja a kiutat. Az igazi felelős az, aki forgalmazza, rászoktatja az erre kapható tudatlanokat a szerhez. Rá legyünk pipák, ne ítélkezzünk a felhasználók felett, segítsünk, hiszen Ők betegek.
Szerző
