Mióta feltalálták az okosok, hogy füstjelek helyett lehet levélben is kommunikálni, a népek előszeretettel használják korunk mostanság letűnő vívmányát: a levélírást. Tudom, hogy sokan úgy tartják, egyszerűbb pár szóban sms-t pötyögni a telefonba, vagy email-t írni a klaviatúrán, de az igazi levél, levelezőlap azért mégis más! Már ha a postás oda kézbesíti, ahová szánták…

A postás nem csak kézbesít, hanem nevel is…. – Hungarikum!

Egy olvasónk küldte be az alábbi facebook-bejegyzést, ami nem a széles nyilvánosságnak íródott, így a szereplők kilétét fedje jóságos homály.

  • Helyszín: Magyarország, közelebbről Szigetszentmiklós
  • Idő: 2019 tavasza
  • Szereplők: helyi lakosok, ismerőseik, akik a leveleket írják és a postás, aki, mint tudjuk kétszer csenget…

“Kedves Buckalakó honfitársaim!

A mi drága egyetlen, pallérozott elméjű, precízségéről messze földön híres postai kézbesítőnk, kinek lángoló munkakedve láttán a pokol kiolthatatlan tüze is elszégyenli magát, kinek intelligenciájánál már csak a – szigorúan jól láthatósági jelzésektől mentes – szolgálati drót szamár pedálját taposó lábmérete a nagyobb, úgy gondolta, hogy nincs az rendjén, hogy itt, parányi lakóközösségünk szűkebb pátriáján belül alig ismerjük az 1-2 utcára élő lakótársaink nevét!

Nyomban el is kezdte tornáztatni munkától zsibbadt agytekervényeit és intézkedést foganatosított!

Mikor hét zenés, lengyelpiaci kvarcóráján megpillantotta, hogy vészjóslóan közelít a munkaidő vége, a maradék leveleket és 1-2 kisebb csomagot nemes egyszerűséggel begyömöszölte a tátongó ürességtől szomorú postaládámba, aki ezt az információrengeteget feldolgozni nem tudván kinyílt és ezzel szabad utat adott a föld felé 1g-vel zuhanó küldeményrengetegnek.

Délután a házból kijövet láttam a szanaszét heverő leveleket

(17 db) és bevallom, ott egy pillanatra kétségbe vontam kedves édesanyja erkölcsi állapotát… Nem örulvén a hirtelen kapott új feladatkörnek – melynek semmi köze sem hangmérnöki, sem informatikai munkaterületemhez – a fészbúk segítségével próbálnám humán területen meglévő fehér foltjaimat satírozgatni…

Kérlek titeket, hogy akinek ismerősek a mellékelt képen látható címzések, keressenek meg privátban, hogy lakóközösségi mivoltunkban egy jelentős szintet előrelépvén a találkozás ingoványos, ámde meglepetésekkel teli mezejére lépjünk!

Jeligénk : Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a részeg megy a jégen…”

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét