Napi bosszúság pandémia idején – a felelőtlen “kivagyiság” esete egy közszolgáltatóval

A pandémia okán megszületett a rendelet,  a nyomaték kedvéért felfegyverzett katonák járják az utcákat, rendőrök büntetnek, ha a polgár nem azok értelmében éli életét, de ki figyel oda a pandémia idején a közszolgáltatók embereinek szabályszegéseire.

Van, ami nem változik…

Az alábbi eset bármelyikünkkel megtörténhet 2020 Magyarországán, ahol a tradíciókövetés szolgáltató-fronton, ami mit sem változott az elmúlt évtizedekben. Nem hagyjuk, hogy a “bűnös nyugat” megfertőzzön minket azzal, hogy öntudatra ébredjünk és elvárjuk, hogy nekünk szolgáltatnak a cégek, értünk vannak, mi fizetjük őket és ezért XXi. századi elbánás jár nekünk.

Az eset….

Minden bizonnyal sokakkal megesett hasonló, aminek egyetlen ellenszere van: háborodjunk fel, jelezzük a szolgáltató felé elégedetlenségünket, hiszen ahogy ez mostanság Magyarországon működik: erőből talán megértik!

“Tegnap, a szigorítások első napján éppen elindultam dolgozni, amikor a telefonom figyelmeztetett, 8-12-ig várnom kell az ELMÜ embereit, villanyórát cserélnek. Visszaléptem a lakásba, és elkezdtem a reményteljes várakozást, talán nem kell kivárnom a teljes négy órát. 11 óra után hallottam, hogy a szomszédban csengetnek, így volt idő még elzárni a kutyákat, akik ettől a perctől kezdve hangos méltatlankodással verték a szobaajtót, de úgy gondoltam, a munkamenet szempontjából ez még a kisebb rossz, mintha tevőlegesen akarnák megakadályozni azt. Negyed 12 után valamivel végre rátenyereltek az én csengőmre, majd amikor a biztonság kedvéért a kisablakon át megtekintettem a bebocsátást kérőket, csak azért nyitottam ajtót, mert szorongatták az új villanyórát a hónuk alatt. Egyébként nem lett volna bizalmam hozzájuk, még úgy sem, ha az ember ilyenkor nem egy Belmondót vár.

De ez még a kisebb probléma volt, a nagyobb az, hogy pucér képpel, maszk nélkül masíroztak be a lakásomba

Ezt látva, én azonnal felvettem az enyémet, majd megérdeklődtem tőlük, vajon nekik van-e?

Flegmán vállat rántva odavetették, valahol van a kocsiban, arckifejezésük némi értetlenségről, de inkább jogos felháborodásról tanúskodott, amiért okvetetlenkedésemmel hátráltatom őket, eközben nekiestek a régi villanyórának.

Ekkor elgondolkodtam, kérjem-e ki magamnak, hogy a lakásomban két vadidegenként hogy képzelik…, vagy hagyjam magam, előbb szabadulok?

Ez utóbbi mellett döntöttem, nem gördítettem akadályt  -így pandémia idején-  a régi, tiszteletet parancsoló fogyasztásmérő alkalmatosság, kis, modern, semmitmondó dobozkára való lecserélésének. Miközben az egyik szaki cserélt, a másik végezte a papírmunkát, ami egy A/4-es nyomtatvány sűrű rubrikáinak számsorokkal kitöltéséből, vonalkódokkal való teliragasztgatásából állt. Amikor elkészült, büszke mozdulattal tolta orrom alá a művet, ellentmondást nem tűrően felszólítva, “ott írja alá!”

Mégis, mi ez?

– érdeklődtem, amit szemmel láthatóan zokon vettek mindketten, de azért az alkotó, ha kelletlenül is, de elmagyarázta, melyik számsor pontosan mit is jelent, majd a markában szorongatott tollat, sokatmondóan felmutatta. Sajátomat elővéve végül aláírtam, példányt kaptam, majd a mostanában kötelező “továbbiszépnapot” (honnan tudja, eddig szép volt-e?) felkiáltással végre távoztak.

Távozásuk után elgondolkodtam

Valójában sok-sok évvel a rendszerváltozás után vagyunk. Ha jól számolom, azóta felnőtt egy generáció, átformálódott a társadalom, a gazdaság. Van azonban, ami ezek szerint nem változik.

Nem változik az, hogy a szolgáltató nem egyeduralkodó, hanem SZOLGÁLTATÓ, aki SZOLGÁLTAT.

Mint ilyen nem utasít, hanem egyeztet, felajánl időpontot, lehetőséget.

Mint ilyen, megköveteli a munkatársaitól, hogy miután őt, a szolgáltatót képviselik, az elvárásnak megfelelően viselkedjenek. Például veszélyhelyzetben vegyenek fel maszkot.

Nem igazán miattam (de, miattam is),

hanem pontosan ugyanígy vonulnak be a 80 éves nénihez és bácsihoz is, akik még nálam is veszélyeztetettebbek.

Azt hiszem, senki nem azt érdemli, hogy életét mondjuk egy villanyóra-csere következtében elkapott fertőzéstől fejezze be.”

<<<Friss hírek!>>>

Így jártunk mi pandémia ide vagy oda!

(a fotó illusztráció)

világjárvány

 

Mátrai Anna

Mátrai Anna

További cikkek olvasása a szerzőtől, a nevére kattintva.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük