Napló Hungarikum 15. – Miként lehet csak jogállami eszközökkel a szemétdombra hajítani a Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezett orbánviktori hatalmat?

Első helyre kívánkozik a naplóban annak megemlítése, hogy a székesfővárosban is leesett az első hó. A Törvény Kereti Között Mérsékelten Haladók pártjának társadalomelméleti szekciója most is – mint bármikor máskor – a párt törzskocsmájában gyűlt össze, a sör minőségének ellenőrzése végett, és hogy fontos közéleti kérdésekben ossza meg egymás között információit és állást foglaljon – a naplóban rögzítendő – az utókor számára.

Jogállamiság és kormányváltás

A megbeszélés gyújtópontjában ezúttal egyetlen, ámbár meglehetősen szerteágazó kérdéskör került: az ellenzék (remélhető, feltehető) választási győzelme esetén csupán ún. feles parlamenti többséggel miként lehet csak jogállami eszközökkel a szemétdombra hajítani a Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezett orbánviktori hatalmat? Politikai pártunk alapszabály szerint arra szegődött, hogy magára vállalja a törzskocsmában forgalmazott csapolt sör minőségének ellenérzését, ráadásul sem a két beltag körében, sem a tekintélyes létszámú kültagság soraiban nem akad (alkotmány)jogász, a TKKMHP társadalom-elméleti szekciója tehát nehéz témát választott magának. De manapság a jogállamiság és kormányváltás összefüggéseinek megvitatásán túl kell esni minden, magára adó politikai szervezetnek, mert ez az ügy már évek óta foglalkoztatja a koalícióba tömörült ellenzék szakértőit és politikai hangadóit.

Minden hatalom Orbán Viktoré

Pártelnöki minőségemben igyekeztem (legalább a magam számára) érthetően megfogalmazni az alapvető kérdést: Orbán Viktor és szilárd, kétharmados parlamenti többsége a NER évei alatt fokozatosan meghódította a hatalom minden, elvben a kormánytól független intézményét és a sajtót. Ugyanakkor a jogalkotási törvényt (minden bizonnyal) megsértve – mondhatni – privát fideszes alaptörvényt gründolt magának, és mindezzel szinte kizárólagos felhatalmazást szerzett a nemzeti jövedelem (gyakorlatilag és jogilag) ellenőrizhetetlen, vészesen korrupt elosztására és újraelosztására.

A fékek és ellensúlyok demokratikus rendje kimúlt, minden hatalom Orbán Viktoré.

A 11-12 éves Fidesz-hatalom következményeként országunk és nemzetünk állapota a hiteles statisztikák szerint a lehetségesnél és a kívánatosnál csaknem minden tekintetben rosszabb, erkölcsi állapota pedig mélyponton van. A pocsék kormányzati teljesítményhez társul a pocsék titkolózó, egyszersmind korrupt járványkezelés, aminek ára a sok-sok elvesztett élet és elherdált milliárd. Jövő tavasszal a győztes ellenzéknek ( ha lesz választás és ha győz az ellenzék) meg kell találni a módot a jogállam újrateremtésére egyszerű többséggel is.

Úgy is mondhatnánk, ez faktum, ezen nincs mit vitatkozni!

– Úgy tetszik, mégis van – szólt közbe a hátsó asztaltól az örök elégedetlen tagtárs -, mert ezen folyik a vita az ellenzék és független gondolkodók soraiban már évek óta. A megszólalók egyik része komoly jogi érveket talál arra, hogy miután az egész NER és az Alaptörvény jogellenes, alapos jogi megfontolással és indoklással a szemétre dobható. A másik fél pedig – nem kevésbé okosan és alaposan – váltig állítja, hogy kétharmados törvények nem módosíthatók, csak kétharmados többséggel, ahogyan ezt a jogalkotásról szóló törvények rögzítik, mert különben káosz lesz, ami rosszabb lenne még a NER-nél is. A fideszes önkény helyébe nem léphet ellenzéki önkény!

Ha a kormány úgy kívánja

– Tagtársunk rátapintott a dilemma lényegére – vettem vissza a szót – de azt javaslom, ne tévedjünk el a jogi érvelés bonyodalmaiban, inkább tegyünk kísérletet hozzánk közelebb álló, egyéb szempontok értékelésére! Például érdemes eltűnődni azon, hogy mit tehet meg most az engedelmes, kétharmados parlamenti többség az országgal, az ellenzékkel, a szavazási-választási szabályokkal?

– Bármit! – kotyogott bele a szóba a pultos.

– Úgy van. Bármit. És erre a „bármire“ jogászi elmével bárki rámondhatja, hogy az jogszerű, mert egy rendes, lojális Alkotmánybíróság (amint azt tapasztaljuk), bármire rámondja, hogy az nem alaptörvény-ellenes, ha a kormány úgy kívánja. Vegyünk sorra néhány lehetőséget, mi minden lehet ez a bizonyos „bármi“? Hozhatnak országgyűlési határozatot például a választások elhalasztásáról a járványra hivatkozva. Ha van esély az ellenzék győzelmére, miért ne tennék? Világszerte nagy lenne az ordítozás, és az EU talán felgyorsítaná a jogállamisági és a 7. cikkely szerinti eljárást, így a kormány végképp nem jutna hozzá uniós forrásokhoz. Csakhogy ennek a veszélye már most is nagyon erős, és (magánvéleményem szerint) Orbán Viktor egyébként is inkább kilépteti Magyarországot az Unióból, semhogy megengedje, hogy politikájába Európa beleszóljon, s 450 millió polgára éljen jogával a támogatások felhasználásának ellenőrzésére. De van itt más is, aminek feltételezéséhez érdemes kissé fideszes fejjel gondolkodni. Kövér László, az Országgyűlés elnöke évek óta sulykolja, hogy az ellenzék léte és működése nemzetbiztonsági kockázat, sőt legutóbb már en bloc hazaárulónak minősítette az ellenzéket. Mármost tegyük fel a kérdést: hazáját szerető és iránta felelősséget érző (illiberális-demokrata-keresztény-orbánhívő) fideszes számára egyáltalán megengedhető lehet, hogy a hazaáruló ellenzéki banda (megtévesztett) választók és tisztességesen lebonyolított választás révén hatalomra kerüljön?! Rendes kipcsak számára még a gondolat is rémisztő. (Hát még mennyi a vesztenivaló!) Egyfelől tehát folyik a közvélemény megdolgozása annak érdekében, hogy senkit ne érjen meglepetésként, ha a fideszes kétharmad rendkívüli intézkedéseket foganatosít a nemzetbiztonságot fenyegető ellenzékkel szemben. Utóvégre hol van a határ? A fideszes parlamenti szolgahad pillanatnyi kétség nélkül megszavazta ezt a példátlanul ostoba „gyermekvédelmi“ népszavazást. Meghosszabbíthatják a saját mandátumukat is, sőt – ad absurdum – alaptörvénybe foglalhatják, hogy Kövér László felhatalmazást kaphat a nemzetbiztonsági kockázatok megítélésére, és az ellenzék máris elveszti jogait. És nincs fórum Magyarországon, amely ez ellen jogorvoslatot nyújthatna. Lehet-e Orbán Viktornak olyan javaslata, amely a felcsúti bázison személyesen kiválasztott, önálló vélemény-alkotásra képtelen, engedelmességet fogadott személyiségek ellenkezésével találkozik? (Naná, lehet! Ha a padisah az ő járandóságaikat kurtítaná meg. De ilyet csak akkor tesz, ha nem kapja meg illő részét a keresményekből.)

Mértéket szabnak mindeneknek

Addig Orbán Viktornak mindig igaza lesz, s ha egyszer mégsem, azonnal életbe lép majd az első pont. Addig Magyarországon Orbán Viktor, Kövér László és Schmidt Mária szab mértéket minden dolgoknak, ők szabják meg, mi a helyes és mi a helytelen, ki a jó ember és ki a rossz ember. S ebben a katyvaszban az a speciális fűszer, hogy a Vezér és helyettese, valamint hitvány fullajtárjai valójában a (fideszes) szavazókat is lenézik és kifosztják, hiszen a „nyuggerek“ és a „panelprolik“ csak ilyenkor, választás előtt lesznek fontosak a kormánynak, egyébként csak adófizetőként élveznek némi figyelmet. Európa pedig elmehet a pokolba, ha nem ad pénzt, itt van nekünk Kína, Oroszország és a kipcsak rokonság.

– Akkor hát mi a megoldás? – tették fel a kérdést a tagtársak, akik még azt is elviselték, hogy a sör habja eltűnjön a pohárból, oly nagy figyelemmel követték a csevejt.

– A jogvitát illetően semmiképp nem adhatok mértékadó véleményt, csupán annyit mondhatok: nézetem szerint a jogrend nem valami önmagáért való találmány, hanem éppen az emberek, a társadalom szolgája. A NER a társadalmi többség sérelmére működő szabályok sokasága, nem a közösségi érdek, hanem az önkény rendje. Le kell rombolni! Útmutatással szolgál ehhez Orbán Viktor, a Fidesz elnöke aki még 2007. márciusában mondta nagy nyomatékkal (lényegében) a következőket:

Az útmutatás 2007-ből

A népnek joga van elkergetni a kormányt! A választók nagyobb része kihátrált (az akkori), baloldali koalíció mögül, új többség született. Ez az új többség megnyerte a 2006. évi őszi önkormányzati választásokat, és győzelemre vitte a népszavazás ügyét is. Orbán szerint a Fidesz ezzel visszaszerezte a jogot, hogy olyan kérdésekről dönthessenek, amire 2006-ban a választásokon még nem volt lehetőség. Minthogy a kormány választási programjában nem szerepeltek a megszorítások, így Gyurcsány felhatalmazás nélkül kezdett bele a reformokba. A népnek pedig joga van elkergetni a kormányt, ha az a nép ellen kormányoz, ha az a nép érdekeit veszélyezteti. “Igen, joga van! Nem hátrálunk meg a símaszkos rendőrök elől, és nem fogadjuk el az oktrojált alkotmányt” – mondta Orbán. A Fidesz elnöke szerinte egyetlen országot sem lehet büntetetlenül tönkretenni, felelni kell az eltitkolt adatokért, a polgárok ellen elkövetett vétkekért.

Egy, s másban tökéletesen egyetértek az akkori Orbán Viktorral – mondandóját a mai helyzetre értelmezve. Antall József, amikor számon kérték rajta a számonkérés elmaradását, azt mondta:

„Tetszettek volna forradalmat csinálni!“

Való igaz. A forradalmárok nemigen bíbelődtek jogi finomságokkal a hatalom megszerzése és gyakorlása során. De most a vitatkozó és a választásra készülő ellenzékiek mindannyian jogállami eszközökkel készülnek lerombolni a NER-t, kipenderíteni a hatalomból Orbán Viktort és csahosait. Az új, működőképes, hatékony és demokratikus köztársaságot kívánják megteremteni, s a végcélt tekintve csaknem édesmindegy, hogy ehhez kétharmados vagy feles többséget kapnak – már ha lesz választás. Ámde a bunkósbotot amolyan segédeszközként minden eshetőségre készenlétben kell tartani!

A tagság felhörpintette sörét, s a pultos mereven bámulta, amint fele részük bólogatva, fele részük a fejét ingatva hagyja el az egyelőre meleg és biztonságos kocsma termeit.

Előző naplóbejegyzés

napló,

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Egy hozzászólás itt: “Napló Hungarikum 15. – Miként lehet csak jogállami eszközökkel a szemétdombra hajítani a Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezett orbánviktori hatalmat?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük