Banánköztársaság
Napló Hungarikum 18. – Orbán Viktor királysága
Óévbúcsúztató újévköszöntőre gyűlt össze törzshelyén a Törvény Keretei Között Mérsékelten Haladók pártjának alapszervezete. A teljes létszámban megjelent tagság egyhangú határozatban állapította meg, hogy a párt – az alapszabálynak megfelelően – megalakulása óta kitartó szorgalommal ellenőrizte kedvenc kocsmánkban a csapolt sör minőségét, s a frissítő nedűt (kisebb hullámzásoktól eltekintve) kiválónak, ámbár szerfölött drágának találta – Napló Hungarikum…
Óévbúcsúztató újévköszöntőre gyűlt össze törzshelyén a Törvény Keretei Között Mérsékelten Haladók pártjának alapszervezete. A teljes létszámban megjelent tagság egyhangú határozatban állapította meg, hogy a párt – az alapszabálynak megfelelően – megalakulása óta kitartó szorgalommal ellenőrizte kedvenc kocsmánkban a csapolt sör minőségét, s a frissítő nedűt (kisebb hullámzásoktól eltekintve) kiválónak, ámbár szerfölött drágának találta. A határozat kimondta, hogy ezt az örvendetes, egyszersmind elszomorító tényt a naplóban is meg kell örökíteni az utókor számára. Ez tehát ezennel megtörtént. Ugyanakkor – amint év végén illik – a bel- és kültagok együttesen (a teljesség igénye nélkül) mérlegre vetették országunk, Orbán Viktor királyságának állapotát, nemkülönben pedig a közeli jövő kilátásait.
Hasek emlékezete
Ámde mielőtt a politikai eszmecserét megkezdtük volna, pártelnöki tisztem szerint emlékeztettem a jelenlevőket, hogy a TKKMHP eredetileg a múlt század elején, Prágában alakult meg, és alapító atyáinak egyike, Jaroslav Hasek, a Svejk, a derék katona írója volt, aki 99 éve, 1923. január 3-án hunyt el. Az első korsót tehát tiszteletünk jeleként Jaroslav Hasek feledhetetlen írói munkásságát méltatva ürítettük. Hasek csupán 39 évet élt, de e rövid idő alatt szerfölött sok élettapasztalatra tett szert. Ezek összegzése olvasható a világirodalom gyöngyszemei között számon tartott művében, a Svejkben, amelynek elolvasása évente egyszer mindenkinek jó szívvel ajánlható (Réz Ádám fordításában.). Svejk, a derék katona az élet, az emberek szeretetére tanít, miközben élesen rávilágít, a tudatlanság, a butaság és a rosszindulat mibenlétére és következményeire. Úgy hisszük, Svejk tanítása napjainkban és épp oly időszerű, mint volt a múlt századelőn. S habár a világ azóta nagyon sokat változott, az emberek gazdagabbak lettek ismeretekben és anyagi javakban, néha mégis az az érzésünk, hogy nemigen váltak bölcsebbé. Magyarországon csaknem biztosan nem, mert eltűrték-eltűrik, hogy egy önző akarnok – szolgahadával együtt – visszahozza a feudális viszonyokat, és új királyságot teremtsen a Duna mentén.
Az új időszámítás kora
Az újabb kör poharai elfoglalták helyüket az alátéteken, s rátértünk a második napirendi pont tárgyalására. Magyarországon a legújabb kori történelem 2010. áprilisában kezdődött, ez volt az új időszámítás első hónapja. Ez idő tájt Orbán Viktor az új világgazdasági konjunktúra és az Európai Unió támogatása mellett igen kedvező feltételekkel vehette át a kormányzást, mert a csupán egy évig munkálkodó Bajnai-kormány gyakorlatilag végrehajtotta a világválság utáni stabilizációt, és már új fejlődési pályára állította a gazdaságot. Erre következett Orbán Viktor napjainkra végtelennek tűnő kormányzása a (már az első alkalommal is) választási manipulációval megszerzett, majd a választási szabályok átformálása és egyéb trükközések révén némi csalással megszerezett kétharmados parlamenti többséggel.
Védekezés dumával
Először lenyúlták az emberek 3000 milliárd forintnyi nyugdíj-megtakarítását, s ezzel mintegy megadták a kormányzás alaphangját. A következő években minden, a kormánytól független hatalmi pozíciót a Fidesz szerzett meg, megszűnt a fékek és ellensúlyok rendszere, vagyis a demokratikus jogállam. Kövér László nagy hallgatóság előtt vagy két éve úgyis hülyeségnek minősítette az egészet. Az ország teljesítményét jellemző csaknem minden mutató szerint a nemzet ma sokkal gyengébben teljesít a világméretű, az európai de a regionális versenyben is, mint 2009-10-ben. A jogsértések, az állami korrupció, nemkülönben a sajtószabadság hiánya miatt az EU a kormánynak nem folyósítja a helyreállítási támogatásokat. Napjainkra az infláció, az államadósság és a folyó költségvetés hiánya elszabadult, s ennek oka első helyen a hibás gazdaságpolitika. A közvagyonból ezermilliárdok kerültek fideszes (alapítványi) kezelésbe. A jobbára képzett, tehetséges és bátor emberek mára úgy öt-hatszázezren idegen földön keresik a boldogulást, mert Orbániában erre nincs esélyük. A járványban (ami véletlenül nem a kormány bűne) naponta százak halnak meg, s a védekezés legerősebb fegyvere a kormányzati propaganda, vagy nevezzük inkább süket dumának. Az egészségügyre és a védekezésre agybeteg törvénnyel és ügyetlen átszervezésekkel, vészhelyzeti parancsuralommal rátelepedett a politika és a korrupció. Irdatlan pénzeket pazaroltak el hibás eszközökre, kevéssé hatékony vakcinákra. A járványról pedig alig van hiteles tájékoztatás, az orvosok többsége szilenciumot kapott.
Sikert sikerre halmoztak
– Mindezt már tudjuk, elnök úr, ne folytasd az oktatás és az önkormányzatok meg-nyomorításával, Budapest kifosztásával! – szólalt meg a búsmagyar hang, amely korábban is rendre megszakította a taggyűlés menetét. – Hát eddig semmi jót nem tett velünk ez a mi jövendő királyunk?
– Már hogyne tett volna! Az augusztus óta tartó pénzeső még februárig 4-5 ezer milliárdot juttat a választóknak, s habár az infláció ennek felét-harmadát elviszi, mégis mindenki örül, ha több kerül a zsebébe. (A java persze visszakerül az államkasszába a 27 százalékos áfa révén, de oda se neki!) Nézzétek, miként épül-szépül például a Vár és környéke.
A Várkert Bazár (háromszoros költséggel ugyan, de) megújult, háromszor is átadták
Orbán Viktor beköltözött a Karmelita kolostorba. Autópályák is épültek meg hidak, utóbbiak közül az MO-ás déli, Deák Ferenc hídja a leginkább figyelemre méltó, mint a hibajavítások bajnoka. A stadionok pedig a rendszer jelképei. Pofára nagyon szépek. És persze nagyon nagy költséggel épültek. Magyar foci azonban nincs bennük, mert a magyar labda is hungarikum: kocka alakú, és iszonyúan drága. A tehetséges magyar gyerek, aki ebbe képes egyeneset rúgni, ízibe elmegy külföldre focizni. Helyébe migránsokat hoz a nagyeszű futballmágus, amivel önmagában nem lenne baj, ha (ezek a fenemód jól fizetett) szegények tudnának legalább futni. A pénznyelő fociakadémiák olyanok, mint általában a honi közoktatás: a tanárok alig tanítanak valamit sok órában, túlterhelten, a gyerekek alig tanulnak valami hasznosat sok órában túlterhelten. A különbség az oktatók fizetésében van, mert aki focit tanít, az a nemzet krémje, aki fizikát és matematikát, az nyomorult pária. Mindent összevetve tehát sikert sikerre halmoztak.
A politikus, a magyar, az ember
– Értem. Ez volt a sok jó – szólalt meg ismét a bús hang a kocs¬ma mélyéről. Akkor most talán halljunk néhány összefogla¬ló szót arról, hogy milyen Orbán Viktor politikusnak, ma¬gyarnak, embernek, mielőtt jövő tavasszal királlyá ko¬ronázzuk? De ne hosszan, ha kérhetném!
– Rendben. Három mondatban:
– Orbán Viktor csicskásaival a szemünk előtt, mégis suttyomban kiépítette förtelmesen korrupt önkényuralmi rendszerét, vagyis ügyes politikus; de az ország rémes állapotban van, ami jó részt neki tulajdonítható, tehát pocsék politikus.
– A nemzet végzetesen megosztott, közös célok érdeké¬ben együttesen nem mozgósítható. Családok, barátok szakadnak szét politikai ellentétek miatt, magyar és magyar között szakadék van, nincs politikai átjárás, sőt aki nem fideszes, az nem is magyar, hanem már „nemzetbiztonsági kockázat”. Csak adófizetőnek jó. Ady írta Orbán kedvencéről, Tisza Istvánról, hogy „úrnak magyarnak egyként rongy”. No hát igen…
– A miniszterelnöknek 12 évi kormányzás után állítólag semmi személyes vagyona nincs. Van viszont a szomszédjának, a rokonainak, a haverjainak, szeretett üzletfeleinek. Hogy embernek milyen? „Hello röfik…! Majd adok emelést újra.”
Első ciklusában engedi, hogy egy idős asszony kezet csókoljon neki
Később örül, ha a kisgyerekes menekült család rövid nyaralását helybéli tudatlanok megakadá¬lyozzák. A semmibe hajít 74 milliárd forint norvég támogatást, mert nem rendelkezhet ebből az utolsó négy milliárddal is. Személyiségét jellemzi az aljas, végleteken túl ostoba „gyermekvédelmi” népszavazás, amelynek haszna számára is csak annyi, hogy tudatja a világgal: „én ezt is megtehetem!” Az ország népének kétharmada az uniós szegénységi küszöb alatt él, sokan köztük mélyszegénységben. A miniszterelnököt ez nem érdekli, mert a legnyomorultabbak nem mennek szavazni.
Végezetül egy emberi apróság: élvezi, ha szidalmazzák
Ezt ő maga mondta hű szolgájának. Van erre ok elég, legyen meg az öröme! Embernek is hitvány. És mindezt megkoronázza az állandó hazudozás. A választók tekintélyes hányada jószerint csak a túlsúlyos kormánymédiából értesül a történésekről, s alig képes eligazodni az ország dolgaiban. Saját életükben tetten érik a kiáltó ellentétet a tények és a kormány propagandája között, de sokaknak nehéz ellenőrzési pontokat találni, ha például minden megyei lap azonos képpel-szöveggel ugyanazt az Orbánt harsonázza, mint a vezető kormánylap. És társul ehhez a helyi egzisztenciális kiszolgáltatottság, a fideszes kiskirályok uralma. Minthogy ez már több mint tíz éve megy, a mi kis falunkban és mindenütt, ahol a Fidesz az úr, olyan mély a rothadás, hogy az emberek közügyekben szinte érzéketlenné váltak minden lopás, csalás, félrebeszélés és más gazemberség iránt. Magyarországon a magyar keresztapa, Orbán Viktor és maffiája, a Fidesz az úr.
A jövő esélyei
Akkor ez volt a rövid változat? Hülyegyerek! Mit mondanál például egy választási gyűlésen? – szólt közbe a Palivec úr módjára közismerten tiszteletlen pultos.
– Azt hiszed, az emberek öntudatra ébresztéséhez elég lesz Orbánt szidni?
– Bocsánat, elragadott a hév. – mentegetőztem megsértett pártelnöki mivoltomhoz méltatlan módon, de azért a lehetőségekhez képest igyekeztem kibújni a felelősség alól: – Miután az TKKMHP nem indul a választáson, valóban a legtöbb, amit tehetünk, hogy értékes tanácsokkal segítjük az ellenzéki szövetség választási felkészülését, de az évbúcsúztató újévköszöntőről se feledkezzünk meg, kérjük meg tehát a pultost a befejező kör kihozására! Így is tettünk, s miközben hűtöttük a parázsló kedélyeket a söritallal, elméláztunk a közeli jövő esélyein.
– Egyelőre tekintsünk el attól, hogy Orbán – ha a vereség veszélyét érzi – például a járványra hivatkozva engedelmes parlamentjével elhalasztathatja a választást, és korlátlan felhatalmazással felruházott kegyúrrá választatja magát, mint Napoleon Bonaparte – vettem fel ismét az előadás fonalát.
A választók többsége alighanem új kormányt, új, működő és hatékony rendszert szeretne
Az előválasztás óta nincs ugyan jele az ellenzék látványos erősödésének, de legalább tartja a pozícióit. Legújabban pedig nyilvánosságra került az ellenzéki programvázlat, s ezzel remélhetően a koalíció ismét visszakerül a közbeszédbe. Ez már csak azért is biztató, mert egyelőre nem látható világosan, hogy lesz-e közös választási szervezet és tényleges, hatékony ellenzéki egység. De az ellenzéki koalíció eszközei nagyon szűkösek, ami van, azt időben-térben koncentráltan kell felhasználni. Sajnos az ellenzéki vezetésű önkormányzatok sem bizonyultak az ellenzék választási bázisainak, mert a kormány a településeket megfosztotta anyagi forrásaiktól, s még az alapvető feladatokra sem jut elég fedezet. Több pénz kellene, szakértők sora kellene, mindenképpen szükség lenne a belső áskálódások felfüggesztésére, vagyis a Fidesz ellenzéken belül alighanem megszerzett (megfizetett) pozícióinak felszámolására, (no nem a Pegazussal!) És szükség lenne a kormány által pénzelt nagy egyházak közéleti befolyásának mérséklésére, főként pedig a megnyerhető és cselekvésre kész civil szervezetek aktív támogatására. Szinte biztosra vehető a Fidesz próbálkozása a választások elcsalására, készen kell tartani a bunkósbotot is, és elutasítani az eredményt, ha az kétsége¬ket ébreszt! Kellenek a választási ellenőrök az informatikai eszközök mellé is, és szükség van az EU ellenőreinek jelenlétére.
Áprilisra a NER-t már fojtogató, jelenlegi külpolitikai szellők viharrá erősödhetnek
Az EU, Németország, az Egyesült Államok NER-t bíráló politikája nyomán a sors gazdasági és politi¬kai hátrányokkal sújthatja Magyarországot. Szétesőben van a V4 csoport. Orbán Viktor magára marad, mert a szélsőjobboldali pártok sem követik az orbáni lázálmokat, és érezhető, hogy előbb-utóbb a lengyel jobb¬oldal is megbukik. Marad – ha marad – a mindenkor nagyon is kétséges kínai, orosz és (az amúgy bizonyára kiemelkedően jelentős) türk támogatás. De ki lát a jövőbe? Ráadásnak itt van a nyakunkon ez a förtelmes, buta vírus.
2022 sorsfordító év lesz Magyarországon
Az estébe hajló taggyűlés e pillanatban már határozottan a kifáradás jeleit mutatta, amennyiben senki nem kívánta kommentálni befejező mondataimat. Csak a csapos törölgette változatlan energiával a pultot, mert azt a következtetést vonta le, hogy a TKKMHP még kitart legalább a választásig, ami állandó vendéghadat garantál az intézménynek, lévén ez egy kocsmáros számára a legfontosabb – miként azt Palivec úr, a prágai Kehely gazdája is közhírré tette a Svejk oldalain.
