Korábban már a Városi Kurír írt arról, hogy Náray Tamás, az egyik legismertebb magyar divattervező kiárusította a készleteit, eladta a szalont és a lakását. Barcelonában nyit galériát, a továbbiakban csak fest és ír. Nem politikai okokból távozik, de a közhangulat benne volt a döntésében- erről is beszélt a Magyar Narancsnak adott interjújában.


Itt a váltás ideje

A tervező elmondta, nem mindent számolt fel, csak amire már nem volt szüksége. Úgy érezte, itt a váltás ideje. Az anyukája szerint jó néhány évvel ezelőtt mennie kellett volna, mert már akkorra kiaknázta, amire az adott keretek között lehetősége volt:

“Vannak korszakok az ember életében. Szerettem a ruhákat, a divatot, szerettem kollekciókat alkotni. De ahogy sok minden más, a divatszakma is nagyot változott. Ma már nincsenek a szó klasszikus értelmében vett emblematikus divattervezők, szinte a nevüket sem tudjuk megjegyezni, olyan sebességgel váltják egymást a nagy divatházak élén. A hazai felhozatalról pedig inkább megtartom a véleményemet magamnak. Mi annak idején a divattervezői pályát nem a pénz és a hírnév miatt kezdtük, ahogy ma sokan, hanem érdekelt a hivatás maga. Most bármit el lehet adni a piacon az influencerek és a közösségi média segítségével, ha van a reklámra elég pénzed.”

Sok legenda került napvilágra a távozásával kapcsolatban. Az internet világa találgatta, hogy mi késztethette a neves tervezőt erre a lépésre. Voltak, akik politikai okokat feltételeztek, mondván elege lett Náraynak az Orbán rendszerből:

“A döntésemnek, hogy máshol, más körülmények között folytatom az életemet, inkább praktikus okai vannak, mint érzelmiek vagy politikaiak. De nem tagadom, hogy az utóbbiak is közrejátszottak. Egyre több lett a zavaró részlet körülöttem, a közhangulat és a kommunikáció is rossz irányba változott. Nemcsak a vallási vagy a szexuális irányultsággal kapcsolatos megjegyzések zavarnak, ugyanígy rossz érzésem van, ha megépül például egy középület, és nem gondolnak a kerekesszékesekre, idősekre.” /……. / Ízlésem ellen való volt az is, hogy közbeszédben folyamatos méltósággyalázás zajlik. Így magánemberek is akár csupán jelentéktelen nézetkülönbségek miatt olyan hangnemet engednek meg egymással szemben, aki kulturált társadalomban elfogadhatatlan. ” /….. / ” Én úgy nevelkedtem, hogy kultúremberek közötti beszélgetésben van öt téma, amit nem hozunk elő. A származás, a vallás, a politikai hovatartozás, a magánélet és a pénztárca. Nálunk viszont csak ez az öt téma van napirenden. Mennyiben tartozik rám – hacsak nem akarod kifejezetten megosztani velem, és még akkor sem vagyok köteles meghallgatni –, hogy apád hottentotta volt vagy viking? ”

Minden ami velünk történik, következmény

Náray szerint azt kell megérteni, hogy minden, ami velünk történik, következmény. Ma a tegnap következményeit viseljük. Ezért kellene jól dönteni ma:

“Ehelyett mi történik? Állandó hőbörögtetés. Ami természetszerűen csap át utálkozássá, majd gyűlölködéssé. Felszítani ezeket az érzelmeket tudatlan és veszélyes játék a vezetők részéről. Mert innentől már nem lehet párbeszédet folytatni. Elnézve a jelenlegi politikusainkat, valóban azt láthatjuk, sok a félreértés körülöttük és bennünk is. Nekem mint átlag állampolgárnak nem kellene tudnom, kicsoda X államtitkár vagy Y miniszter. De nem tehetem meg, hogy nem veszek róluk tudomást, egyrészt azért, amit mondanak, másrészt mert ők a mindennapjaikat kvázi sztárokként élik meg. Csattognak a vakuk, fellépnek, mint valami táncdalénekes, írogatnak a közösségi médiában, szelfizgetnek kiskutyával, szép ruhákban, edzőteremben.”

Hangsúlyozta, rá, mint magyar emberre, mint választóra csak az eredmények tartoznának:

“Ugyanis az ország nem családi vállalkozás vagy királyság, ahol a hatalom apáról fiúra száll. Őket megválasztották, ha úgy tetszik megválasztottuk. De a megbízatás éppen hogy nem önhittséggel, a velük egyet nem értőkkel szembeni megvetéssel és üldöztetéssel kellene járjon, hanem alázattal. És tettekben, nem pusztán szavakban. ”

A divattervező hangsúlyozta, hogy a politikusokat át kellene hassa az az érzés, hogy másokért dolgoznak. Nemcsak azok miatt, akik rájuk szavaztak, hanem azok miatt, akik rájuk szavaztak, hanem azok miatt is, akik nem:


” Tisztázzunk valamit. Magyarországon nekem pont ugyanannyi jogom van élni, dolgozni, tartózkodni, magyarnak vallani magamat, mint azoknak, akikre nem szavaztam. Ezért nem tűrhetem, hogy másodosztályú állampolgárként kezeljenek. Ez a másokat semmibe vevő attitűd felülről lenne megváltoztatható, de nem látok erre törekvést. ”

A folytatásban, Orbán topis ruhatáráról.

3 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Náray elvtárs az a gondja, hogy rend van nyugaton meg nincs isz.. teror van ön egy világ birodalmat választott oké joga van hozzá de akkor ne kiabáljon átt, hanem legyen ott boldog ennyi!

  2. Acs Péter…Ha ön ennyire tanulatlan,hogy még helyesen írni sem tud,akkor az minek kommentel ,főleg egy olyan emberről,akinek semmilyen szinten a nyomába nem lép.
    Az ácspéterek és orbánviktorok nem viszik előre az ország sorsát.A rend az nem a diktatúra jellemzője,ahol intellektuális embereket ,gyereket,öreget nyírnak ki válogatás nélkül.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét