Mindig örömmel adunk hír olyan akcióról, amely a társadalom elesettjeinek a támogatásáról szól. Debreceni tudósítónk megkereste  az “Egy morzsányi szeretet Debrecenben” facebook csoport létrehozóját, Lipcsei Andreát.

bl.: Nagyjából három hete annak, hogy létrejött az Egy morzsányi szeretet Debrecenben csoport. Andrea,  miért vágott bele ebbe a nagy “kalandba”?

Lipcsei Andrea: A szüleim arra tanítottak, hogy ha nekem van, adjak abból azoknak a felebarátainknak is, akik számára az élet nem sok jót jelent. Édesapám -aki sajnos már nincs közöttünk—mottója az volt, ha van egy forintod, akkor 50 fillér a családé, 50 fillért pedig ossz szét a szegények között. A férjemmel így neveltük a gyermekeinket is, a mi családunk számára természetes, hogy ha tudunk, adunk.Nem vagyunk hívő emberek, de az elesettek segítését erkölcsi kötelességünknek érezzük.

bl.: Jómagam is több debreceni ételosztáson találkoztam Andreával, és a fiával, mindig felpakolva érkeztek.

L.A.: Itt élünk Magyarországon, Debrecen az otthonunk. Szomorú szívvel látjuk, hogy az ételosztásra várók sora egyre hosszabb, mind többen kerülnek itt Debrecenben is olyan élethelyzetbe, amikor már önerőből képtelenek magukon segíteni. Nyitott szemmel járok a városban is, és lépten, nyomon találkozom az élet peremére szorult emberekkel. De látom a környezetemben élő kisnyugdíjasokat is, akik számára kínszenvedés az élet. Valamikor azt mondták, hogy a csirke farhát a nyugdíjasok lazaca, ma már farhátra sem igen futja. Ezért is igyekeztünk családommal a magunk módján segíteni. Amit tudtunk, amit segítségnek gondoltunk, vittük a debreceni ételosztásokra, önként, a szívünk szeretetéből.

bl.: Bár vannak, akik szerint Magyarországon nincs éhezés, főleg nincs éhező gyermek, a való világ azért nem ilyen rózsaszín. Biztos emlékszik arra, mikor adományt hoztak, igyekeztem rábeszélni Önöket, hogy nyilatkozzanak. Ez sohasem sikerült. Most pedig interjút készíthetek Önnel. Mi változott?

L.A. Mi nem magunkat akartuk mutogatni, egyszerűen “csak” tenni akartunk valami értelmeset a szegényekért. Amikor az egyre hosszabb sorokat láttam elkezdett bennem mocorogni a “kisördög”. Mivel tudnék segíteni, miképpen lehetne rendszeresen és nemcsak alkalomszerűen támogatni a rászorulókat. Kapóra jött, hogy olvastam Szalay Kriszta által indított fővárosi Morzsapartiról, amelyet már közel egy évtizede karácsony utáni napon szerveznek meg. Beszéltem Krisztával, aki biztatott, vágjunk bele. Innen kezdve felgyorsultak az események. Létrehoztuk az Egy morzsányi szeretet Debrecenben facebook csoportot, és nagy örömömre kiderült, nem veszett ki az itt élőkből az emberség. Már az indulás utáni napokban többen jelentkeztek

bl:. Mit takar a cím, mire vállalkoznak.

L.A.: Kezdeményeztük, hogy itt a városban is szervezzünk időszakonként “morzsapartit”, a felesleges, de még szavatossági időn belüli élelmiszerek osztására a szegényeknek. Rengeteg a pazarlás, miközben vannak, – sajnos rengetegen -akik éheznek. Vállalkozó kedvű és MUNKÁT is vállaló debreceni civileket kerestünk és keresünk, akik segíteni akarnak. Nem vitaklubot akarunk működtetni, hanem olyan kis közösséget, amely tagjai mentesek az előítéletektől, és vállalják, hogy csatlakoznak hozzánk. Partnernek keresünk üzleteket, kereskedelmi láncokat, tehetős embereket, éttermeket és még sorolhatnám. Nem akarom elkiabálni, de a havi egyszeri morzsapartihoz már a feltételek nagy része megvan. Mi annyival “haladjuk” meg Krisztáékat, hogy ételosztással is összekötjük a morzsapartit.

bl.: Mondana arról valamit, hogy kik azok, akik eddig jelentkeztek, és meddig jutottak?

L.A.: Rengeteg lehetséges partnert megkerestünk már eddig is, nem mindenütt voltak elutasítóak. Úgy látom a közepes méretű vállalkozások, és a kispénzű, de tenni akaró debrecenieket értük eddig el. Sajnos az igazi “nagyágyúk”, a város tehetős emberei közül nem tudtunk senkit sem “becserkészni”. Talán olvassák majd ők is az interjút, és megnyílik a szívük és a pénztárcájuk is. Nem kell nagy dolgokra gondolni, nem milliók kellenek ahhoz, hogy havonta 100-150 nélkülöző számára ételt biztosítsunk. Sok minden más mellett eddig közel 120 kg. húst, krumplit, és más hideg élelmet ajánlottak fel jószívű emberek. És megyünk tovább.  Az eredeti elképzelésem az volt, hogy hetente rendeznénk morzsapartit. Talán, majd egyszer.  Február 15-én, szombaton 11.00-órakor Debrecenben, a Petőfi téren megtartjuk az első, ételosztással egybekötött Morzsapartit. Aki bármiben segíteni tud, kérem, ezen itt jelezze [email protected].

Meggyőződésem, hogy pár ember összefogásával minden nagyobb városban el lehetne indítani hasonló akciót.

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét