Neked mi a szabadság? – Kell az neked egyáltalán?

Tíz kiló krumpli választások előtt? Egy pofa sör? Pár rongyos, semmit nem érő forint, amit már másnap néhány kiló csirkefarhátra, fűtésszámlára, gyógyszerre váltasz?

A megalázó baksis,

amit négyévente egyszer kapsz, véletlenül mindig a választások előtt, hogy hogynem mindig néhány „narancstollal”, és valami nemzeti táltost ábrázoló hűtőmágnessel együtt, amit az állampárt (de rohadt egy szó!) képviselője ad át, fotósok gyűrűjében? Már, ha vagy olyan szerencsés, hogy egyáltalán megkapod? Az, hogy még tudsz szkájpolni Hollandiába a srácaidnak, azonban ha rákérdezel: és a migránsok, ők visszakérdeznek: beteg vagy? Nem otthon vagyunk. Ez egy szabad világ! Itt normális mindenki!

Ez a szabadság?

Az, hogy Orbán Ráhel csuklóján a huszonkilenc éve ellenére, mintha a lakásod ketyegne? Tizenkétmillió forint, életed munkája, ami még nem is a tied, lehet soha nem is lesz, mert Orbán valahogy nem téged mentett meg a devizahitel aljas terhe alól, hanem a teljes Fidesz frakciót, helikopterestől svédországi vadászatostól? Hogy a te órád rég elromlott, de nem veszel másikat, mert vagy a gyógyszerek, vagy a fűtés, de jó lenne enni is?

Ez a szabadság?

Az, hogy bár soha nem szeretted a focit, és mindig szelíd ember voltál, olyannyira, hogy egy bontott csirke látványától is könny szökött a szemedbe a sajnálattól, de a rendszer nyolc év alatt belőled is véresszájú „béközepes” drukkert gyártott, aki már vicsorogva azt ugatja meg, akire a kedvenc narancssárga csapata köpcös, karikalábú csapatkapitánya rámutat? Olyan, aki gond nélkül meg tudná a szomszédot – bárkit – fojtani egy kanál vízben, mikor az rákérdez a „királylány” órájára, terepjárójára, a trónörökös sz@ros pelenkájára, mert a „család szentsége”, és már eszedbe sem nagyon jut a tied, akik elmenekültek a kilátástalanság, a pénznélküliség, a rendszer, az őrület elől, melynek te is része-harcosa lettél?

Ez a szabadság?

Az, hogy észre sem veszed, de már bármikor hibátlanul felmondod a beléd táplált összes baromságot, mert ha Sargentini, akkor kommunista, ha Soros, az zsidó, Brüsszel már Moszkva, ha Moszkva, éljen Putyin, „éljen a Magyar-Szovjet népek megbonthatatlan barátsága” (besz@rok! 🙂 ) ha beledöglesz a kilátástalanságba, akkor elmúlt nyolc év…. És csak mondod és mondod, mert a habonyi-propaganda része vagy évek óta? Egy buta csavar egy ostoba gépezetbe?

De te csak tekered azt a mókuskereket, a nyikorgó-csikorgó-kornyikáló verklit, miközben kétségbeesetten küzdesz a valóság ellen, azok ellen, akik felráznának, akik kinyitnák a szemed, a füled, akik szerint a világ akkor jó, ha színes, és máshol színes is, és ez a szín még véletlenül sem a narancs ötven árnyalata.

Ennyi a te szabadságod!?

Az egyik leggonoszabb kérdés: közpénzből támogatás, vagy szólásszabadság!