“Nem akarok visszaélni az jó emberek jóságával, mert Isten mindent lát…” – vagy mégis?

Tegnap olyan történt, ami mellett nem szabad szó nélkül elmenni. Úgy látszik, hiába vagyunk óvatosak, mégis közbejöhet egy “kis” gikszer – írta a Láthatatlan Magyarország facebook-csoport létrehozója.

Pár napja az oldalra egy hölgy az alábbi felhívást, kérést tette fel:

“Telkibánya térségében élek férjemmel, 4 gyermekünk van, 5, 15, 17 és 18 évesek. Lányom gimnazista, fiaim szakmát tanulnak. A férjem betegsége miatt csökkentett munkaképességű, a helyi önkormányzati hivatalnál dolgozik, emiatt csupán néhány órában. Szakácsként dolgoztam egy hotelben, de sajnos a járvány miatt a hotel átmenetileg bezárt, így a fizetésem teljesen kiesett. A családunkat ez nagyon megterheli, nem voltak tartalékaink. Így most pár hónapig a mindennapi megélhetésük sincs biztosítva! Soha sem kértem segítséget senkitől, mindig dolgoztam és eltartottam a családomat. De most az Önök segitségét szeretném kérni, ha valaki tud, kérem segítsen rajtunk, rövid időre kérem a segítséget, mert a hotel, ahol dolgoztam reményeink szerint újra kinyit és visszamegyek dolgozni. Család segítőnél is leellenőrizhetőek vagyunk, leginkább élelmiszerre lenne nagy szükségünk, de bármilyen segítséget elfogadunk, ha tud valaki és van rá lehetősége, kérem segítsen. Ezen az email-címen vagyunk elérhetőek:…..'”

Sok minden más mellett arról írt:

“SOHA NEM KÉRTEM SEGÍTSÉGET”.

A család sorsa sok-sok embert megérintett. Rengetegen osztották meg itt a csoportban, jómagam legalább 50 más közösségben tettem fel.

Tegnap este, egy másik csoport adminisztrátorától a következő üzenetet kaptam:

“Érdekes ez a történet, mert engem is megkerestek. Megrázott az esetük. Ezért riasztottam az ismerőseimet és hatalmas mennyiségű adományt gyűjtöttünk nekik, másfél nap alatt. Majdnem 700 km-t autóztunk oda-vissza, hogy elvigyük nekik. Rengeteg élelmiszert, tv-t, számítógépet, táblagépeket vittünk nekik.

Ezért tartom kicsit felháborítónak, ha még mindig kérnék. Közel 100 ezer forintért vettünk nekik friss élelmiszert is, egészségügyi dolgokat, tisztálkodási és takarító szereket.

Azt gondolom, egy ekkora segítség elég arra az időre, mire kinyit a hotel, ami hamarosan nyitni fog, elvileg. Más családok pedig ez idő alatt semmit nem kaptak. Ezért kérdeztem csak rá, hogy pontosan mikor kértek segítséget..”

Az adományt a hölgy éppen egy hete vitte el, hogy ne éhezzenek a gyerekek

Ezek után érthető a megdöbbenése, hiszen mi magunk is tudjuk, hány család örül annak, ha csak hetente egyszer meleg ebédhez jut.

Megkerestem a segítséget kérő hölgyet. Válaszából idézem a legfontosabbakat

“Szép estét most irt nekem …a hölgy aki segített nekünk, igen kaptunk segítséget, nem sok minden van már belőle mert itt van 4 család. akiknek ebből adtam és adok. Nem szeretnék senkit félre vezetni és vissza élni az jó emberek jóságával, mert Isten mindent lát ,nyugodtan meg lehet kérdezni a családsegitöt még ruha adományt is én intéztem. ….. nagyon rossz a helyzet ,itt nincs munka és a vírus miatt az emberek még rosszabb helyzetben vannak mint eddig,amit kaptam segítettem.

Nagyon bánt ,hogy nem így írtam ki, elnézést kérek mindenkitől, nem vagyok csaló.”

Nem szeretném minősíteni a leírtakat

A fotók, amelyeket felteszek a másik csoport adományáról, magáért beszélnek. A hölgy posztját innen levesszük, és megszakítunk vele minden kapcsolatot. Ha másnak is gyűjt az ember, akkor a legkevesebb, ezt a kérésben megfogalmazni. Valami oknál fogva erről sem az adminisztrátor kollégánk, sem mi nem kaptunk tájékoztatást. Lehet, csak feledékenységből. A másik csoport nem tudom mit tesz, hiszen ők “csak” segíteni akartak, akarnak.

Bízom abban, hogy nem válunk ettől hiteltelenné, és tesszük továbbra -némi elővigyázatossággal, erről egy másik posztban írok- azt amit emberségünk diktál. Az társadalom peremére került embereknek szükségük van ránk.

koronavírus

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük