Connect with us

Blogbazár

Nem az embert látják, csak azt, akit már kiírtak az emberiség nagykönyvéből

Megosztás

Ma életbe lépett a köznyelvben csak „hajléktalan-deportálásnak” nevezett törvény. Az elmúlt évtized legembertelenebb, legbicskanyitogatóbb törvénye.

Megosztás

Ma életbe lépett a köznyelvben csak „hajléktalan-deportálásnak” nevezett törvény. Meggyőződésem szerint, az elmúlt évtized legembertelenebb, legbicskanyitogatóbb törvénye.

A hajléktalanság szívszaggató

És máris magasra csaptak az indulatok, újfent két részre szakadt az ország.

Vannak, akik nagyon lelkesen helyeslik a törvényt és úton-útfélen hangoztatják, hogy végre. Mások pedig rémülten figyelik, hogyan fogják majd végrehajtani, mi lesz belőle.

Félreértés ne essék, akik a hajléktalanokat támogatják (köztük én is), magát a hajléktalanságot nagyon nem szívelik. Én sem élvezem, ha reggelente vizelet és ürülékszagú aluljárókon kell átmennem. Nekem is kellemetlen, ha a buszon az orromba csap az áporodott kosz-bűz. És mellbe vág minden egyes paplanba csavart, ruhakupacba gyötört test látványa. Nem, én sem szeretem ezt a „látképet „. Mert a hajléktalanság szívszaggató.

Telente ezerszer eszembe jut a fűtött szobámban, vagy épp a jó meleg kabátomban sétálva, hogy miként lehet a szabadban túlélni a csikorgó, mínuszos éjszakákat?! És szégyenkezem, mikor arra gondolok, hogy az első éjszaka után, minden bizonnyal inkább felakasztanám magam, minthogy még egyet végigcsináljak.

Sokan semmit sem tudnak erről a „világról”, csak ítélkeznek.

Fedelük biztos tudatában szidják a sok, büdös, utcán ürítkező, részeg csövest. Mert ennyit látnak belőlük. Nem az embert, csak azt, akit a sors, a saját hülyesége, vagy épp a törvények már kiírtak az emberiség nagykönyvéből.

Pedig ők is emberek! Nem az utcán, vagy a vadonban születtek. Pont ugyanolyan kedves, bájos és védtelen csecsemőként látták meg a napvilágot, mint bármelyikünk. Csak épp mindegyikük élete egy ponton rossz irányba kanyarodott, a lejtőre lépett, s ott megállni már nagyon nehéz. S a mai helyzetükben már szinte lényegtelen, hogy sorsuk kormányát ők csavarták rossz felé, vagy az útjukba kerülő kövek térítették el őket.

Sokan mondják, hogy mindig van visszatérés, hogy csak erősnek kell lenni, meg akarni kell. Igen, ebben sok igazság van. De higgyétek el nekem, ahhoz, hogy talpon maradj, vagy talpra állj, nagyon erős gyökerek kellenek! Szerető, támogató és megőrző közeg. Lehet az család, barát, szerető vagy bárki – csak egy szalmaszál. Amibe lehet, hogy sosem fogsz kapaszkodni, de már a tudata, hogy van, hogy ott van; a lehetőség, hogy megtart, elég ahhoz, hogy felszínen maradj.

Az a bizonyos szalmaszál hiányzik

A hajléktalanok többségének életéből pont ez hiányzik. Ez a szalmaszál. És ez elég ahhoz, hogy egy kritikus helyzetben az utcán találd magad. S a többi már jön magától.

Ha volt is munkád, néhány napnyi utcán élés után, nagy valószínűséggel már nem lesz! Mert nehéz ám időben beérned a munkahelyedre, ha éjjel nem mertél mélyen aludni, félve, hogy a még meglevő telefonod lemerül vagy elvész, vagy épp a kis motyódban levő tiszta ruhádnak kel lába. Nehéz teljes értékű munkát végezned korgó gyomorral, elgémberedett végtagokkal. Ha enni akarsz, akkor pénzt kell szerezned, mert a munkáltatód hó közben nem ad. Ha pénz után kajtatsz, nem érsz rá dolgozni. Hogy szerzel pénzt? Koldulsz, vagy kukákat bújsz. Ha kukázol, már nem kell tiszta ruha, hisz pár óra alatt mocskos lesz úgyis. Mocskos ruhába pedig minek tisztán bújni ?

Mások már nem is látnak embernek

Napról napra lejjebb adod. Folyamatosan elveszíted az igényedet az emberi életre. Hisz egyre inkább azt érzed, mások már nem is látnak embernek. Már csak álmaidban, vagy részeg bódulatodban látod magad annak, ami/aki valaha voltál. S lassan te is elhiszed magadról, hogy nem vagy emberi lény. Hogy rád már nem vonatkoznak az emberi együttélés szabályai. Mert már csak egyetlen dolog érdekel: a túlélés. Minden napot túlélni! Pedig már nem is hiszel abban, hogy értelme van, nem gondolod, hogy bármi változna, hogy bármi jó is történhetne veled. Csak a tested, az ösztöneid működnek igazán.

Ameddig egy fagyos éjjelen már ők is feladják. De így is túléltek téged, isten tudja hány évvel. Mert lélekben már rég meghaltál.

Mater Dolorosa

Így is lehet: Párizs megnyitja a városházát és a középületeket a hajléktalanok elszállásolására

Click to comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük