Nem csak az adósság magas, az ára is! – Privát játék a számokkal

Immáron több mint tíz esztendeje vezeti a kormányt Orbán Viktor, akinek országlása kezdetén programja egyik legfontosabb pontja volt az államadósság csökkentése. A hivatalos statisztikák szerint ez a mutató a legújabb kori magyar történelem hajnalán, vagyis 2010-ben az akkori nemzeti össztermékhez képest valamivel magasabb volt, mint 80 százalék, összege 21000 milliárd forint volt. Aztán az évek során a GDP gyrapodásával párhuzamosan az arány folyamatosan csökkent, 2019-re 66,3 százalék-ra.

Félreértés ne essék! Az adósság összege minden évben nőtt egy-két ezer milliárddal,

de lassúbb ütemben, mint ahogyan a GDP növekedett, ezért az adósság aránya mérséklődött. A kormány csuda büszke volt az ország teljesítményére is az irányítás hatékonyságára. A fiskális politika élvezte a nagy siker dicsőségét, mígnem elérkezett a járvány kényszerítő ideje, amikor az Európai Unió kiszabadította a tagországok államháztartását az ún. maastrichti kritériumok bilincseiből, s engedélyezte, hogy a költ-ségvetési hiány nagyobb legyen az évi 3 százaléknál. Lett is – minden tagországban. Járvány elleni védekezésre, a gazdaság életben tartására hatalmas összegekre volt szükség, s ezt állami bevételek hiányában csak hitelből, az államadósság növekedésé-ből lehetett finanszírozni.

Ami azt illeti, Magyarország ebben is kiválóan teljesített,

az államadósság összege napjainkra elérte a 38000 milliárd forintot, ami újra magasabb a nemzeti össztermék 80 százalékánál. Tavaly 5500-5600 milliárd forinttal gyarapodott a hiány, ebből csak decemberben 2250 milliárd forintról született kormányhatározat.

(A kormány tavaly a nemzetközi pénzpiacról is vett fel devizahiteleket. Mondhatni bespájzolt arra az esetre, ha az EU támogatások folyósításában valami fennakadás támadna, pedig korábban szinte szó szerint kiátkozta a külföldi eladósodást.)

Na és akkor most mi van? Volt már ilyen, és valóban kellett a pénz

Azért, ha én a független Költségvetési Tanács tagja volnék, alaposan utána számolnék annak, hogy mire is kellett ilyen fene sürgősen százmilliárdokat elkölteni, talán látnám közhasznát e költekezésnek, de az is lehet, hogy nem. Ha pedig a még inkább független Állami Számvevőszék elnöke volnék, bizony matatnék kissé a számok között, hogy ezek a költések megfelelnek-e az alaptörvényben és az államháztartási törvény-ben rögzített szabályoknak.

Persze nyilván meg is teszik kellő időben, talán már készen is vannak a jelentések, amelyek mindent jogszerűnek és a nemzet, az ország ér-dekeihez igazodónak találnak.

Az is igaz, hogy a nagyvilágban számos ország büdzséjét terheli tetemes adósság,

ott van mindjárt az Amerikai Egyesült Államok, amelynek adóssága földi halandó számá-ra értelmezhetetlenül nagy: 24,5 ezer milliárd dollár. Ez már több mint az amerikai GDP 110 százaléka. (Szorozzuk ezt meg 300-zal, és akkor kijön az összeg forintban, de a nulláknak a papíron nincs elég hely.) Mellesleg 2019-ben Japán volt a listavezető 237 százalékos adósság-aránnyal. És mégis:

az Egyesült Államok adósminősítése általában AA, Japáné A, Magyarországé BBB. (Nem tudnak ezek a minősítők semmit!)

Vagyis úgy tűnik, egy-egy ország hitelképességét, hitelkockázati (fel)árát csak csekély mértékben befolyásolja az adósság nagysága és a GDP-hez viszonyított aránya, sokkal fontosabb a valódi fizetőképesség, amelynek garanciája az ország gazdaságának teljesítménye, stabilitása, és hatékonysága, a politikai rendszer minősége.

Mármost ennek alapján a fiskális egyensúly szempontjából az adósságszolgálat összege és aránya a fontos tényező

Merthogy a növekvő hitelállományt törleszteni kell, s a hitelekért kamatot kell fizetni. Ezek ismerősek a hazai mindennapi életben is, igaz, most moratórium érvényes például a lakáshitelekre, de a nemzetközi pénzpiacon az ilyesmi ritka madár, és nagyon rossz hírét kelti a moratóriumot kérő és élvező orszá-goknak.

Lássuk tehát, mibe kerül nekünk az adósságszolgálat.

Az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) honlapja éppen nem elérhető, s hiába kérdeztem egy hírneves gazdasági szakértőt, neki nem voltak adatai az adósságszolgálatról. Némi böngészés után azonban rábukkantam egy 2019 derekán kiadott adatsorra a költségvetési törvényjavaslatban, amely ezt a címet viseli:

XLI. Adósságszolgálattal kapcsolatos bevételek és kiadások.

Ebből a dokumentumból megtudható, hogy

„A központi költségvetés adósságával kapcsolatos folyó kiadás 2020-ban 1 110 920,2 millió forint, melyből 1 077 709,8 millió forint a kamat-, és 33 210,4 millió forint az egyéb kiadás. A kamatbevételek együttes összege 2020-ban várhatóan 32 434,1 millió forint lesz. Az adósságkezelés nettó kamatköltsége 2020-ban így 1 045 275,7 millió forintot tesz ki, ami a 2019. évi előirányzathoz képest 93 411,9 millió forint növekedést jelent.“

A pontos adatokból és a szakmai szövegből (ha jól értem) az derül ki,

hogy a 2019-ben összefércelt, 2020-ra vonatkozó költségvetési törvényjavaslat szerint a magyar állam nettó adósságszolgálati kiadása 1 045 275,7 millió forint lett volna, ha a tervezetet eredendően hitelesnek lehetett volna tekinteni, s ha nem jön közbe a járvány és a vele járó gazdasági válság.

De játsszunk a számokkal kicsit tovább

Van most minékünk 38.000 milliárd forint adósságunk.

A hitelfeltételek nyilván változók, a kamatkulcs lehet nagyobb vagy kisebb, most önkényesen válasszuk ki átlagnak a mostanság nyomott, túlkínálati pénzpiacon feltehetően nem rendkívüli 3 százalékot.

38.000 milliárd forint 3 százaléka 380×3=1.140 milliárd forint.

A kamat mértékétől függően ez az összeg lehet több is, kevesebb is. Csatlakozik ehhez még a tőketörlesztés, a kezelési költség, az országkockázati felár (külföldi forrás esetében) és a fene tudja még mi minden. És közgazdasági értelemben az állam adóssága az állami tulajdonú vállalatok és intézmények hitelfelvétele, sőt a magáncégek adóssága is, ha arra az állam valamely okból garanciát vállal, mert ilyen is van.

Azaz mindent összevetve talán nem alaptalan a becslés, hogy Magyarország állami adósságszolgálati terhei 2021-ben elérik legalább az 1.200 milliárd forintot, de lehetnek ennél lényegesen magasabbak is.

De ez csak az én privát játékom a számokkal,

soha nem voltam valami erős matematikából, s most hiányzik néhány alapvető adat is. Summázatul azonban annyit bízvást leírhatok:

fenemód sokba kerül nekünk a kormány dicsőséges fiskális politikája, ráadásul alig tudunk róla valamit!

igazságügyminiszter

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük