Lassan jó napnak éljük meg, ha senki nem köt belénk reggel a buszon, nem jön nekünk a dugóban, hogy mit totyogunk előtte, ha a közértben nem löknek fel, ha hazaérve minden családtagunk megúszta az utcai forgatagot. Hát még ha kórház!
Megúszásra játszunk, így telnek napjaink….
Az alábbi eset Magyarországon esett meg, a viruló stadionok, az épülő szállodák és lakóparkok árnyékában:
„Magyarország 2018.09.09.
Tegnap délelőtt időpontra siettem -a Diós árok úton- egy találkozóra. Az út közepén egy idős ember bóklászott. Viseletes fürdőköpeny, mackónadrág, polo volt rajta. Egyik lábán kötés.
A szakszerűtlennek látszó, a cipőből félig kikandikáló kötés, vizenyőtől felduzzadt bokát takart. A bácsi kezében zacskó, benne némi elemózsia talan.
Gondoltam „leugrott a boltba”.
De akkor miért az úttest közepén halad? Kikerültem, tovább mentem. Volt még 6 perc a találkozóig, ahová igyekeztem. A bácsira gondoltam. Mi van, ha elütik, ha nem hazafelé tart, ha kórházi beteg és nem találja a bejáratot.
Visszafordultam és leparkoltam az út szélén. (Közben a bácsit sorra kerülgették ki az autók.) Odamentem hozzá. Üveges tekintete volt, mint akinek hályog van a szemén. Nem látott. Nagy nehezen átnavigáltam a járdára és nekitámasztottam a kerítésnek. Kérdeztem tőle pár dolgot, majd a kórház közeli bejáratához sietve egy arra járó dolgozót hívtam segítségül.
A bácsinak zárójelentése volt.
Elengedték. Hivatalosan. Köntösben, kezében kis zacskóval, melyben az inge volt.
A bácsi vakon ment a világba bele…”
(Forrás: Facebook)