Elöljáróban megjegyezném, hogy a templomok számomra nem szakrális, mint inkább turisztikai, történelmi jelentőséggel bírnak. Ezt akár úgy is dekódolhatják, hogy nem vagyok hívő, de úgy semmiképpen, hogy nem hiszek.

Sok mindenben hiszek.

Momentán abban biztosan, hogy a diktatúrák a leggonoszabb emberi dolgok egyikei, még akkor is, ha egyházi-vallási köntösbe burkolóznak. Az tény, hogy zavarban vagyok, ha a mai magyar kereszténységről, mint intézményről beszélünk.

Miért is?

Mert számomra az emberség nem vallási, faji, politikai kérdés. Én, a magam elfajzott módján nem gondolnám, hogy a bajban lévő embert előbb sandán végig kell mérni, honnan jött, milyen – festett – bálványt imád, milyen színű a bőre, tartozik-e az én „rasszomhoz, fajomhoz”. Nem lehet kérdés, hogy cigány, zsidó, színes bőrű (Ne felejtsük el, mi, magyarok is azok vagyunk, hisz a fehér is szín, bár néha az én arcom vöröslik a szégyentől!), hajléktalan, akin segíteni kell, és az sem, hogy mi a hányadék politikai érdekem! Mert emberek lennénk kérem alássan, kisztihand, csókolom a kezét! De mondom, én nem vagyok vallásos!

Mert számomra a lopás nem a tízparancsolat alapján besorolt, meggyónható egyházi tétel, hanem alapvető morális, etikai kérdés.

Nem lopunk! Senki! A nemzet csalogánya sem! Becsületes Viktor sem!

Se EU-s ezermilliárdokat, se repülőgépeket, se jachtokat, se helikoptereket, se állami gazdaságokat, se Tokaj szőlővesszeit hegyestől, pincészetestül, se egy bocicsokit. Semmit! Ha lopunk, akkor nem a szemünket forgatjuk, hogy a kommunisták, meg Sargentini, meg biztos Soros! NEM! Nem hivatkozunk Istenre, a bibliára, SEMMIRE! Hanem börtönbe megyünk! Becsületes Viktor is! Mert ha lopunk, nem miniszterelnökök vagyunk, hanem köcsög gazemberek! Valahogy ez nekem, ateista közellenségnek természetes. Úgy látom, némely vallási, fundamentalista közösségeknek ez kevésbé.

Valahogy az én világomba az sem fér bele, – mondom: nem vagyok templomjáró!

A szó ismert értelmében talán keresztény sem! – és mérhetetlenül gány dolognak tartom, ha lopunk (mint az állat!) a rabolt jószág egy részéből pedig felvásároljuk a teljes médiát a Dörmögő Dömötörtől a Lovak és Kutyák magazinig mindent, de mindent. Majd az egyenruhásított propagandagépezetben a meglopottak maradék pénzén- ezt hívjuk általában közvagyonnak, ami jelen esetben már nem is a „közé”, és a vagyon is inkább a stadionok mögött lévő ólban kérődző strómanok nevén van – ordenáré alpári, igazságot nyomokban sem tartalmazó, milliárdos, uszító, – ha közelíteni szeretnék a valósághoz: fasiszta – hirdetéseket jelentetünk meg, és mindezekre azt mondjuk, hogy így van jól, mert a becsület, meg a PC (Áhh… mondjuk azt inkább, korrektség) olyan felejtős liberális izé.

Nos, akkor baj van!

Szóval, ha a fentiek maga a kereszténydemokrácia, akkor kezdem magam megérteni, hogy miért nem vagyok az! Ha mégsem, ha az, amiben élünk se nem keresztény, se nem demokrácia, hanem pont az, aminek látszik, és amit joggal, csak aljas orbáni diktatúrának hívunk, akkor nem értem, hogy mit is keresnek ott az istenhívők?

Feloldozást? Ha van isten, nehezen fog menni!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét