"Nem olimpikon akarok lenni, vagy testnevelő tanár, hanem óvónő!" - Mindenki a maga szemétdombján szemét..... - Városi Kurír

Sorting by

×

“Nem olimpikon akarok lenni, vagy testnevelő tanár, hanem óvónő!” – Mindenki a maga szemétdombján szemét…..

Sosem felejtem el, pedig 50 éve történt. Ma is érzem a megsemmisülés fájdalmát, bár 7 évesen ezt nem tudtam megfogalmazni, csak azt tudtam, hogy fáj, hogy megalázott egy felnőtt, csak úgy, kedvtelésből, akinek nem ez lett volna a feladata, hiszen tanár volt. Bizony kövér kisgyerekként nem volt, és ma sem lehet egyszerű az élet, csak úgy, ahogy felnőttként sem. Az alábbi levelet egy “sorstársam írta”, akit a választott és szeretett hivatásától foszt meg egy önjelölt “mindenttudó”, akinek hatalmában áll dönteni embersorsokról, méghozzá kilók alapján.

Hirdetés

“Hogy miért nincs óvodapedagógus? Nem, nem az jön, hogy kevés a fizetés, és a megbecsülés.

Persze nem mondom, hogy ez nem igaz ettől függetlenül. Én egy személyes tapasztalattal, más szemből közelítem meg. Azért, mert igazságtalan világot élünk.

Egy olyan világot, ahol mindenkit el kell fogadni, ha meleg, ha pánszexualis, ha biszexuális, ha semleges nemű. (Félre értés ne essék, nem ellenük szól ez.) De azokat még mindig nem lehet elfogadni, akik valamilyen oknál fogva túlsúlyosak.

Csecsemő- és kisgyermeknevelő diplomám van, és aki ebben dolgozik, az tudja, hogy ide azért bizony kell fizikum. Az én életem mégis úgy alakult, hogy sikerült elhelyezkednem óvodában, mint óvónő, de ehhez elengedhetetlen az óvodapedagógus diploma megszerzése. Tanulni vágyó, lelkes, huszonéves fiatal vagyok. Ahhoz, hogy valaki óvónő lehessen, el kell végezni egy úgynevezett testnevelés pályaalkalmassági vizsgát. (Meg ének-zene, beszéd alkalmasságit is)

Kizáró ok a következő volt: “kondícióban és koordinációban olyan gyenge teljesítmény, amelyet intenzív gyakorlással sem fejleszthető”

Azt gondoltam, akkor ehhez valami szervi probléma kell, az pedig, hogy kövér vagyok, nem az

Minden feladatot végig csináltam. Szigorúak voltak, mert minden 65 kiló feletti lányt felülvizsgálatra küldtek. (A tanszékvezető) 2 másik kövér leányzóval egyetemben,egy másik oktató felülvizsgált minket.
Mondanom sem kell, alkalmatlannak minősítettek. Ezek a szavak hangzottak el az oktató szájából:

“jelen állapotát tekintve ha maga idejön szeptemberben, nem tudunk magával mit kezdeni”

És ráírták a papírra, hogy

“alkalmatlannak minősítem, a koordináció és kondíciós képességek fejleszthetetlensége miatt”

Szépen illedelmesen megkérdeztem, mit tudnék tenni, hogy legközelebb átmenjek, és csak hebegtek-habogtak,

köntörfalazva se tudták szépen megfogalmazni, hogy fogyjak le.

Semmi konkrét gyakorlat, ajánlás, vagy óvaintés, hogy mire figyeljek jobban. Mikor megkérdeztem mivel vagy a vizsga mely részével volt gond, azt mérték mondani, hogy

az összessel..

Felháborító!

Mindig 5-ös voltam testnevelésből! Mert mindig alázattal mindent megcsináltam. Nem azért mert vékony voltam… Hanem mert igyekeztem, és sose kerestem a kifogásokat.

Egy testnevelő tanár a 65 kiló alatti lányokkal “tud mit kezdeni”, de aki már ennél súlyosabb, azzal már nem. Az ilyen ne menjen pedagógusnak!

Énekhangom van, szépen beszélek. Csak ez a fránya “testnevelés..”

Nem olimpikon akarok lenni, vagy testnevelő tanár, hanem óvónő!

A szomorú csak az, hogy óvodapedagógus munkakörben dolgozom, testnevelést is tartok a gyerekeknek, nagyon megszerettem, a gyerekek és a szülők is engem, de emiatt kénytelen leszek elmenni! Nem fogok felvételt nyerni a fősulira, a papír pedig mint tudjuk, mindenhová kell..”

Reakciók…..

A hozzászólások között szemezgettünk:

“Kedves Szerző! Ha már az LMBTQ-közösség lett a -“bezzeg”, szeretnélek megkérdezni, hogy téged hányan fenyegettek meg eddig halálosan a testsúlyod miatt? Én már nem egyszer hallottam/kaptam meg üzenetben, hogy előbb-utóbb kitörik a nyakam, mert mocskos b*zi létemre a pedagóguspályát választottam…”

“Amit most mondanék erre, nem tűrne “nyomdafestéket”. Én sem vagyok egy törékeny virágszál, de egy fizikai megmérettetésen lenyomok bárkit. Döbbenet. Méltatlan.”

“Akkor most megkérdezném hogyan vagyok alkalmas 60 évesen óvodapedagógusnak fizikailag, ha egy fiatal nem az. 65 éves koromra milyen leszek? Sehogy. Eszébe sem jut a törvényalkotóknak, hogy bizony ennek a hivatásnak korlátai?”

“Abszurdisztán. Agyam eldobom! Azt kergetik el, aki szívvel-lélekkel óvónő! Micsoda kifordított kib@szott qrwa világ ez! Össze kéne tenniük a két kezüket és hálát adni a teremtőnek, hogy van ilyen rátermett óvónő és szereti, amit csinál. Alkalmatlanok a döntést meghozók, menjenek a bánatos fenébe!”

“A barátnőm lánya 2x felvételizett. Őt azért utasították el, mert vmelyik gyermekdalt nem pontosan szolmizálta el. Azóta edzőként 4x annyit keres.”

“Nekem is van ( még mindig) negatív élményem. 36 évesen jelentkeztem tanítói szakra, a guruló átfordulásnál megszédültem, nem bírtam felállni. Nem voltam alkalmas csak esti tagozatra. Még szerencse, hogy oda adtam be a jelentkezésemet!:))”

“Felháborító! Sajnos, “testközelből” is tudok példát hasonlóra. Vannak olyan fiatalok, akik gyerekkoruk óta arra készülnek, hogy óvónénik, tanító nénik lehessenek; szívüket-lelküket adnák majd bele a munkába. És az Ő sorsukat pecsételi meg az a néhány felvételiztető, szánalmas “szakember” . Őket kéne végre alkalmatlannak minősíteni, és azokat, akik ebben a rendszerben gondolkodnak!”

“Szó szerint kirázott a hideg, amikor olvastam… Mindig azt hisszük, hogy már nem lepődünk meg semmin, hogy nincs lejjebb… és de ..”

Forrás

Kapcsolódó

Hirdetés
átver

Mátrai Anna

További cikkek olvasása a szerzőtől, a nevére kattintva.

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.