Nemes Jeles szerint a Napszállta a Saul fia előzményeiről szól

Miskolcon vetítették először a Napszállta című filmet Magyarországon, két héttel a hivatalos mozipremier előtt. Négyszer egymás után, de az érdeklődők legalább fele így sem jutott be a termekbe.

„Az amerikai premierről szinte egyenesen Miskolcra jöttünk, ráadásul a film előkészítése óta nem ültünk ennyien egy asztalnál a stábból” – mondta Nemes Jeles László, a Saul fia és a Napszállta című filmek rendezője a Jameson Cinefest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon rendezett sajtótájékoztatón.

Pedig még így sem volt jelen minden fontos alkotó: „Melis Lászlót elveszítettük közvetlenül az után, hogy felvettük a Napszállta zenéjét. Ez volt az utolsó film, amibe beleadhatta a szívét, és azt hiszem, ez érezhető is benne.”

Jakab Juli és Nemes Jeles László a Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon – MTI Fotó: Vajda János

A Napszállta egy kicsit olyan, mintha a Saul fia előzményfilmje lenne:

Nemes Jeles ebben azt mutatja meg, hogyan lesz semmivé a huszadik század első éveinek minden csillogó, glamúros ígérete, hogyan rombolja le a feldühödött, elégedetlen tömeg azt a kultúrát, azt a civilizációt, ami a felszínen ugyan valóban fenségesnek tűnik, de belülről rohad. A három évtizeddel később játszódó Saul fia pedig abban a világban játszódik, ahová ez a rombolás elvezetett, ahol már a barbárság uralkodik, és ahol már alig van valaki, aki még megőrizné az emberi értékeket.

A rendező a két film közti kapcsolatot firtató kérdésre először csak félig komoly választ ad: „Hát, azt is mi csináltuk.” De azért beszél arról a kapcsolatról is, amit Jakab Júlia személye testesít meg: a színésznő abban csak egy apró szerepet játszott, míg a Napszálltának már ő az abszolút főszereplője, a Leiter Írisz nevű kalaposlány, aki családjának fényűző kalapszalonjából indulva egyre sötétebb alakok között nyomoz rejtélyes bátyja után. „Mostanában fejben egymás mellé szoktam tenni a Saul fia Ella nevű női karakterének kétségbeesett, meggyötört arcképét, és Írisz arcát egy gyönyörű kalapban, világosságban. Mintha két külön bolygóról származna a két kép, pedig csak néhány évtized van köztük. Ez megmutatja annak a tragédiáját, ahogyan abból a korból, amelynek ilyen fényes volt az ígérete, idáig jutottunk.”

(Forrás: Index)

Kapcsolódó:

A Napszállta a hivatalos magyar nevezés az Oscar-díjra

Napszállta

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük