Banánköztársaság
Névválasztás, gyomorgörcs
Kísért a múlt… Az Alaptörvény preambuluma szerint „Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk”. Amiből ugye az is következik: amit az állam manapság tesz, csakis azzal lehet jogfolytonos, amit az állam 1944. március 19. előtt tett…
18 ezer kivégzett magyar zsidó
Emlékeztek még, mekkora felháborodás-hullámot keltett az Orbán-kormány által 260 millió adóforintból alapított Veritas Történelemkutató Intézet igazgatója, Szakály Sándor első interjúja 2014-ben? Abban közölte: a Kamenyec-Podolszkij-i história szerinte csupán
„idegenrendészeti intézkedés volt”.
Mármint az, hogy 1941-ben deportált a magyar állam olyan Magyarországra menekülteket – jellemzően kárpátaljai, cseh, lengyel és orosz zsidókat – akik jórészt Trianon után veszítették el korábbi magyar állampolgárságukat… A mintegy 18 ezer kitoloncolt, formálisan nem magyar állampolgárt ezzel lényegében halálra ítélték; az SS több mint húszezer embert végzett ki Galíciában, köztük 18 ezer magyart…
Emlékeztek még: épp ez volt az egyik oka, hogy a magyar állam német megszállás előtti „szuverén ártatlanságát” hirdető, nyíltan történelemhamisító Szabadság téri Gábrieles-sasos „izével” szemben igazmondó – emlékkövekből, dokumentumokból, személyes tárgyakból álló – eleven emlékművet emeltek a máig is tartó tiltakozás résztvevői?
Hátborzongató névválasztás
A friss hír pedig csupán annyi: nevet változtatott a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal. A kormányrendelet szerint mától az új neve ez:
„Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság”.
Gratulálunk a sokakban „szép emlékeket” felidéző, hátborzongatóan frappáns névválasztáshoz! Ami persze korántsem csak az intézmény nevéről szól. A Hivatalos Értesítő szerint ugyanis a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal főigazgatója, Végh Zsuzsanna (mától miniszteri biztos) koordinálja az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság
„rendvédelmi szervvé átalakulását”.
Idézzük ismét az Alaptörvény preambulumát, a Nemzeti Hitvallást: „Valljuk, hogy a huszadik század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra”. Ez már az lenne? Tényleg így képzelték? Jesszusom, mi jöhet még?…
