Nincs még egy ilyen állat - Csak erős idegzetűeknek! - Lapzsemle

Milliárdok pokla a múlandó asztali örömökért

„Állatok vagyunk” címmel Erdős László, az Ökológiai Kutatóközpont munkatársa véleményét is olvashatjuk az összeállításban. Erdős 2015-ben írt tanulmányt a vegán és húsevő életmód etikai vonzatáról.

„Peter Singer azt mondja, hogy az erkölcsös cselekedet az, ami több boldogságot teremt, mint amennyi szenvedést okoz, és a mérlegelésnél mindenkire figyelemmel kell lenni, aki képes boldogságot érezni vagy szenvedni. Nem lehet senkinek a szempontjait önkényesen a másik elé helyezni. Ezt a gondolatmenetet követve a húsfogyasztás némi örömöt okoz az étkezés során az embernek, és eltartja az állattenyésztéssel foglalkozó családokat, viszont legalább évi 150 milliárd állat szenvedését és halálát okozza. Összesítésben erkölcstelen. „

Elgázosítás, ledarálás, zsákba fullasztás

Singer kritériumai szerint a tojás előállítható lenne erkölcsösen. Ha beérnénk annyival, amennyit a kapirgálós tyúk adni képes. A valóságban azonban a világra jövő szárnyasok fele, a hímek feleslegesek, amelyeket a kikelés után megsemmisítenek. Elgázosítják, ledarálják, zsákba dobják, míg a tömegük miatt meg nem fulladnak.

Beteljesülés a tányérunkon?

Ha vízszerelőt hívunk, nem képzeljük azt, hogy az ő életének egyetlen értelme, hogy a csapot megszerelje.
Az ember értéke független attól, hogy boldogul-e az adott problémával(…) Az állatok létezésének nem lehet a célja, hogy nekünk húst adjanak. Joguk van az élethez és szabadsághoz, amit csak rendkívüli helyzetekben sérthetünk meg.

Nehéz lenne lemondani róla?

Az ember többet gondol azokról az állatokról, amelyeket önmagához hasonlónak érez. (Például az emberszabású majmokról, a delfinekről.) Közben a sertéssel nem törődik, holott kifejezetten intelligens fajról van szó. Az empátia nem követel tőlünk különösebb áldozatokat a delfin esetében, legfeljebb majd bizonyos állatkerteket (ahol produkáltatják őket) elkerülünk. A sertés esetében viszont a fogyasztási szokásainkat kéne megváltoztatnunk. Kínos gondolat ez sokaknak.

Nincs még egy ilyen állat

Tisztázzuk: tejre például nincs szüksége az embernek. Nincs egyetlen állat, amely felnőttkorában tejet fogyasztana, főleg egy másik állattól. Az ember sem fogyasztott tejet létezésének döntő részében. Mi itthon rizs- szója- vagy zabtejet iszunk, ami tökéletesen kiváltja az állati eredetűt. Ha azt kérdi, hogy az embernek szüksége van-e más állati termékeker, például tojásra vagy húsra, akkor a válasz valószínűleg arra is az, hogy nincs. De olyan mennyiségben, amelyben ma fogyasztja ezeket, biztosan nincs. Legközelebbi rokonaink, a csimpánzok étrendjének két százaléka állati eredetű, a gorillák pedig gyakorlatilag vegák.

Könyörtelen uralkodás a kiszolgáltatottak felett

Száz éve még a disznók kijárhattak akár az erdőszélre is, hogy maguknak keressenek makkot. Amióta megjelentek a kert végében a betonólak, azóta megfordulni is alig tud bennük az állat.
A disznótor kifejezés arra emlékeztet, hogy valaha a levágott állatot tisztelték, és ezt kifejezték azzal, hogy minden részét feldo gozták. De mielőtt romantizálnánk a dolgot, éppígy lehet, hogy egy disznót rossz körülmények között tartanak az udvar végében, moslékkal etetik, és a disznótor annak az ünneplésévé válik, hogy az ember uralkodik az állat felett.

A szemébe néztünk, és nem sokkal utána megettük

Sajátos ellenpontként a témához kapcsolódik egy emlékezetes beszélgetés Enedi Ildikó filmrendezővel annak kapcsán, hogy nagy sikert aratott alkotása, a „Testről és lélekről”, amely egy vágóhídon játszódik.
Miért választott ilyen „igen drámai és véres helyszínt”? — kérdezte Borzák Tibor a rendezőt.
„– A szarvasmarhák miatt, akiknek szabadon élő társaik a szarvasok. Öt vágóhíd közül döntöttünk a hajdúnánási mellett. Ez a létesítmény modern, átlátható, izgalmas térszerkezetű, maga az igazgató tervezte. Orosz úr ügyelt arra, hogy a forgatás alatt ne „szórakozzunk” a szarvasmarhákkal, alapvető tiszteletet és kíméletességet várt el tőlünk. Szóba sem jöhetett például az állatok terelésének megismétlése, mindennek a szokásos módon kellett történnie. Nagyra tartom őt ezért. Részvéttel és tisztelettel bánik ő is és a csapata is az állatokkal. A vágóhíd éttermében ebédeltünk. Ettük a friss húst, éppenséggel annak a marhának a húsát, amelyiknek előtte a szemébe néztünk. Komoly életlecke volt ez mindannyiunknak.”
(„Életlecke a vágóhídon„, Szabad Föld)

Alternatív hús – zöldborsóból, céklából, tücsöklisztből, kakaóbabból és kenderből