Banánköztársaság
Norbi és a templom egere
Keményedik a helyzet, a fideszútálati hangulatométer vadul kilengett, a mutató azután is rángatózott, hogy a mini az utcára parancsolta összes hatvan fölötti hívét. És most már hozzányúltak az újságírókhoz: rémisztően új fejlemény. Rab László szürreál összefoglalója az 5. hétről.
A Sátán toporgása
A Niedermüller-affér. Az erzsébetvárosi DK-s polgármester eléggé világos mondókáját zagyvának és zavarosnak minősítették néhányan, miközben ki lett mondva, hogy a fehér, heteroszexuális és keresztény férfiközösségek (rémisztő képződmény) romlásba viszik a világot. Többször meghallgattam: a dolog stimmel. Ha valaki fehér létére azt állítja magáról, hogy fehér (én nem tenném), azt azért teszi, hogy másokkal (más bőrszínűekkel) szemben fogalmazza meg magát. Ez a támadó aktus érvényes a másik két kategóriára is. Ha valaki heteró, az nyilván nem lehet homokos és leszbikus, ad notam (szerintük) értékesebb tagja a társadalomnak, mint aki ezt más színűként szeretné gyakorolni.
A kereszténységgel van a legtöbb gond, mert azt a Mini handabandája néhány év alatt teljesen kiürítette. Amikor itt, nálunk meghalljuk ma azt, hogy valaki keresztény, automatikusan a Jeruzsálemet/Erdélyt/Felvidéket/54-es világbajnokságot stb. visszafoglaló Orbán Viktorra gondolunk, az örökké háborúban álló megváltó öregemberre (ŐHÁMÖ) asszociálunk, aki módszeresen csinált hülyét mindannyiunkból, és ebből most már sportot űz.
A hülyeségcunami csúcsa most az volt, hogy rasszizmusellenes tüntetést tartottak a vérszagra vágyó kirekesztőbajnokok. Sátáni szónoklatok hangoztak el, nyilvánvalóan a Minielnök akaratának megfelelően, akinek az a célja, hogy egy idegbeteg ország fölött lebegjen megfellebbezhetetlen hólyagként és olyan dúsgazdag (de a vagyonnyilatkozatába nulla forintot karmoló) Heródesként, aki szíves engedelmünkkel igényt tartana a jövőben a Kisded megszólításra is. Vannak ahhoz papok is mindig, akik a Sátán toporgását isteni megváltásként értelmezik, elég nekik odalökni egy stadionnyi pénzt: nincs új a nap alatt.
A cél a totális zűrzavar
Jöttek most a vérző szájú fröcsögők, láthattuk élőben a mini által előállított (Niedermüller jósolta) rémisztő képződményt, hogy gyilkos szeretetében részesítsen bennünket. Őrjöngő heterókeresztényeket láthattunk, akik a mini ideológiátlan ideológiáját vallják magukénak. Már azt is vállalták, hogy leveszik a másik ember fejéről a szemüveget (azaz: a sérülteknek tekintett szemüvegesek veszélyesek számukra – van a Déry-féle Befejezetlen mondatban egy jelenet, amikor a náci suhancok a kocsmában levágják a szocdem gyerek nyakából a nyakkendőt, mondván, nem jár neki, ami csak az úriembereké lehet). Ez a szemüveglevétel egy kicsit megijesztett. Szidni bárkit lehet, azzal nincs gond, de most már hozzányúltak, fizikailag Honthoz, az újságíróhoz, ami zavart. És baszogatták Ács Daniék kameráját is, eddig ilyen se volt. Hogy is mondod, minikém? „Mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk.” Aha. Akkor viszont az általad felbőszített csőcseléket kellene rávenni arra, hogy ordítás közben szíveskedjenek nem hozzányúlni senkihez.
Tudják, de teszik
Ha az a cél, hogy összecsapások legyenek az utcán, az egészen más, akkor ez az egész, amit írok, nem számít. Úgy tűnik, hogy a folyamatok visszafordíthatatlanok. A mini a Nagy Októberi Szopóroller (NOSZ) után mindent egy lapra tett föl, megy lefelé, és tudja, hogy a lejtőn nincs megállás. Zúg egyre nagyobb sebességgel a szakadék felé, csak úgy tud megállni, ha totális zűrzavart idéz elő (ld. betörnek Röszkénél a kerítésen át a migráncsok). A zűrzavar legjobb terepe az utca, ahol aztán rendet lehet tenni. Így fogja erőszakkal megőrizni a hatalmát. Mindenáron. Tudják ezt a vazallusai és a kultúrcsicskái is. Addig vannak, amíg a mini regnál. Addig valakik (irodalmi izék, színházi janik, plecsniosztó barmok, tanterverek stb.), amíg a tetves rendszer fennáll. Tudják róla, hogy tetves, mert nem hülyék, de azt is tudják, hogy tiszta viszonyok között, a versenyben milyen hamar elhullanának. Nincs más számukra, mint a kussoló bólogatás.
Hogy pontosan mi van most emitt, a normálisnak hitt oldalunkon? Semmi különös. A mondattan és szemantika világában felettébb jártas barátaink Niedermüller dumájának zagyvaságáról elmélkedtek. Úgy kellett volna mondania, hogy mindenki megértse. De hát közben ott járt az utcán a valóság, patkányt küldtek csinos dobozkában a polgármesternek, és röhögve uszított a megtámadott kereszténysége miatt szipogó Sátán. Amikor majd elhangzik, hogy megdöglötök, a nép nevében, büdös hazaárulók, minden bizonnyal jelentéstani vitaestek kezdődnek a Pokolban.
Norbi kukázik
És akkor jöjjön a jövőkép, abban jó vagyok. Visszaadta egy mamutos üzlet Norbinak, a sovány feleségek nagy barátjának (SFNB) a boltot, nem árulják tovább az Edd meg a kajámat, és ettől majd jól lefogysz-nevű termékeket. A cuccot, ahogy újabban mondani szokás. Rémálmaimban az van, hogy egyre többen penderítik ki a fitneszpápát a buliból, megszüntetik vele a szerződést, és egy idő után más leveseket kezd enni a jónép. Először csak a részvények értéktelenednek el, aztán szegény Norbi teljesen elszegényedve kukázásra kényszerül, mert táplálkoznia kell. A jövőben vagyunk, és csak képzelem az egészet, jeleztem, hogy álom.
Találkozik a Norbi a minivel, aki szintén olyan szegény, mint a templom egere
Mert már a húszas évek legelején se volt semmije, a vagyonnyilatkozata szerint is nulla forint megtakarítása volt szegénynek.
– Na bmeg – mondja a Norbi –, te is jól legatyásodtál, faszikám. Ezért aztán érdemes volt annyi mindent összehazudozni.
– Volt pár jó évünk – mondja a csontsovány Orbán, és felcsillan a szeme, amikor látja, hogy Dzsudzsák Balázs bácsi, a vénségesen vén futballista leállítja a kukák mellé a Bentley-jét.
– Mit csináltok itt, parasztgyerekek? – kérdi Dzsudzsák arab akcentussal, és elviszi a sarki kajáldába a két teljesen lesoványodott hajléktalant. – Hát ezt ismeritek-e? – kérdi, amikor beülnek a Bentley-be, és bekapcsolja a magnót. Torkuk szakadtából éneklik a Nézését, meg a járását…
Itt ébredtem föl: az ötödik hét végén. Jöjjön a hatos!
