A K-vírus, melyben a K nem kommunistát, hanem koronát jelent, úgy jött a mininek, mint egy falat kenyér, kigömbölyödhetett az operatív törzs élére a hét elején, sütkérezhetett megint a nemzethy érdeklődés középpontjában, támadásh érte honunkat, rendet köll tenni, és ki más lenne erre alkalmas, ha nem a legtökéletesebb főtörzs, a lisztet felhalmozó nép megmentője. Rab László szürreál összefoglalója a 10-es hétről.

Elmarad Idus

Az óriási feladatok előtt álló Mini meghallgatva Cili doktor jelentését (“amikor Ő hozzánk érkezett, Ővele együtt jött egy másik, vizsgáljuk Őneki a mozgását, bár gőzünk sincs arról, ki merre, mikor, hogyan, mivel jár, kit nyalogat Ő…”) még arra is hajlandónak mutatkozott, hogy lefújják (Ők) a nemzeti ünnepi szeánszot, melynek során a 19. századtól kezdődően az összes hajómotívumot összeszedték már a beszédírók (sajkánkat sepri a gonosz nyugati szél, a nemzet dicső hajójának vitorláiba belekapott Petőfi Sándor szele, maga Orbán Viktor robbantotta ki az 1848-as forradalmat egy korabeli Felcsút-Paks meccs után, a ladikot is a saját kezével faragta, amellyel átkelt a Dunán, és közben odaszólt a lánchidas oroszlánoknak, nagy a pofátok, cicukák, de majd én letörlöm a bajszotokról a tejfölt. Ezután történt, hogy a Duna jegén megkoronáztatta magát, mert az Ő idejében nagyon hideg volt még akkor a 15 mártzius).

- Hirdetés -

Szóval elmarad Idus, nem jönnek a lengyelek, így aztán scegin Laca bácsinak se lesz arra lehetősége, hogy elmondja, újjáépíti (Ő) a Kárpát-medencét. Ami eléggé jó ötlet, szerintem is renoválni kell, túlságosan mély, megáll mindig az alján a víz, megposhad benne a sok ismert gondolat, ami pedig pontosan tartalmazza, hogy kell, milyen módszerek alapján kell kinyírni azokat, akik nem értenek egyet velünk, ennek nálunk megvannak a jól bejáratott történeti hagyományai (“te nem vagy magyar, én meg az vagyok, a holló vájja ki a májadat, ha sokat pofázol, törvényt hozunk rólad, és akkor mehetsz a p..ba”).

Tóninak új csaja van

Tartsunk egy kis bulvárszünetet, ránk fér. Történt velünk szép dolog is a nyomorult tízes héten. A sok rémületes hír hallatán átjött a szűrőn (mert valaki ügyesen lefotózta), hogy új nője van a Tóninak, fogja a seggét (Wass Albert-olvasókörökben sejhaját), benne lesz a Minielnökség közleményeiben is, hogy meg van oldva a haza libidóproblémája, hiszen benne volt már a médiába’ a válás is, órriáschi tragédia, emlékszem rá, vissza ne jöjjön, rossz álmaimban elő ne settenkedjen, mikor Tónikámék életének kereke (figyelem, szókép következik!) beledöccent a kátyúba.

De milyen kátyúba, emberek? Hát amit a Feri hagyott hátra a Niedermüllerrel, hogy direkt beletoccsanjon a heterónemzet. Ami kátyú itt van, azt mind a kommunisták hagyták hátra. 2010 óta tömködik szegények a Kárpát-medanszban, de csak nem akarnak elfogyni, annyi itt a lyuk, mint az emmentáli sajtban, hogy a rohadás esne bele a migráncsokba, akik idehozták nekünk a Kánaánba az úti lyukakat… Merthogy ami szar, az nem a mienk, ami viszont szép, azt direkte mi találjuk ki. A vereség mindig a csapaté, a győzelem valakié – régi ügy, ismerem, mint a tenyeremet. Itt a bulvárszál vége, evezzünk tovább!

Normálisnak látszani

A vírusmarketingen nevelkedett Minitől – tessék magkapaszkodni! – a héten kérdezni lehetett. A kékkezű csávó, aki most majdhogynem Varga főtörzzsé avanzsált, nem mondta, hogy féknyúl, és nem nézte ártánynak a firkászokat, mint amit megszoktunk tőle, azt mondta (lehullottak a verebek a villanydrótról), hogy tessék kérdezni. És amikor válaszolt, mert tíz év után először ezt is megtette, hirtelen úgy tűnt, hogy ez egy normális ország, normális vezetői vannak, nem istenmalacok ezek, akik lebegnek felfújt hólyagként a fejünk fölött, elviheti őket is a kór (valószínűleg ettől voltak annyira betojva, amit megszelídüléssel álcáznak). Nem hangzott el az sem, amit a koszos sajtójukban üzentetnek az ajvékoló libsiknek: bekaphatjátok. Érdekes, amikor baj van, a mégoly éles fogú görény is vissza tud húzódni a vackára. Ezek is felmutatták, hogy tudnának éppen normálisak is lenni. De – teszem hozzá – nem lesznek, mert attól félnek, hogy akkor felfalja őket az éhes nép. Itt az erő a megfélemlítést szolgálja, hogy ne fedezd fel önmagadban a képességet arra, hogy át tudod harapni a torkukat bármikor. Ha leüvöltik a fejedet, csak azért van, hogy kushadj, tipródj tovább a fotőlyben, nehogy arra merj gondolni, hogy úristen, ezek az első fuvallatra elszaladnak.

Amikor mindezt végiggondoltam, a fideszútálati hangulatométer épp nyugalmi állapotban volt

Írták is, hogy növekedett (na jó, megállt, ami ezeknél ugyanaz) a mini tábora, használt a koros rocksztárokkal való fotózkodás, és a nemzetközi helyzet is úgy fokozódott, hogy a kutya se tud benne eligazodni. A zavarosban halászni, az az igazi, a Mini malmára hajtja a vizet mindkét haverja, Putyin és Erdogan, akik most éppen egymás torkának tudtak esni, nem tudjuk, hogy meddig tart a hirig.

Mit csinál közben a Mini? Nem áll ki, és nem mondja, kérem, eladtam az országot újra az oroszoknak, összebratyiztam a törökökkel, pluszban még a 19-re is alsót húztam, amikor Salvinire tettem. Nem ezt mondja, nyilván, hanem visszabújik a V4-es barlangba, mert úgy gondolja, ott nem eshet bántódása, túléli a zűrzavart, és tavasszal újult erővel előtör, és lekaszabolja a dékás ármányt.

Erre ott is mi történik?

Szlovákiában nem jutnak be a magyarok a parlamentbe, elvéreztek, mert a mini szétkúrta az erővonalakat, megosztotta ŐŐŐŐket (mondhatnánk Cilisen), az aknamunka fényesen sikerült. Az erdélyieket a kultúrjanicsárok (ld. Tőkés-bébik) itthoni hadba állításával módszeresen megutáltatja, most betett (immáron hányadszor?) a szlovákiai magyaroknak, a délvidéken stadionokat gründol, ami meg a szerbek szemét fogja egy idő után csípni. (Nem törölgetni járványveszélyes időkben!)

Ott állt a hét közepén a nyolcadik magyar törzs élén (Nyék, Megyer, Kürtgyarmat…Operatív) élén, hangjából szétáradt a megújítandó Kárpát-medansz mélyére a fontoskodás, a pótolhatatlanság, az önjelölt, fennhéjázó felkentség, és mindaz, ami jellemzi ezt a szegény kis búval bélelt országot évszázadok óta.

Vegyünk lisztet és sót, vonuljunk önkéntes száműzetésbe, barátaim, nehéz idők jönnek. Ez volt a 10-es hét, törjön ránk a 11-es.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét