A napokban a Magyar Távirati Iroda 80 évvel ezelőtti híreit kezdtem el böngészni, 1938 szeptemberében záporoztak a hírek Európából. Igazi diplomáciai nagyüzem volt, amelyben az angol és francia diplomaták igyekeztek egyezségre jutni Németországgal a Szudéta-vidék kérdéséről. 1938. szeptember 30-án, a kora éjjeli órákban született meg a müncheni egyezmény, is, melyben Mussolini olasz diktátor, Daladier francia és Chamberlain brit miniszterelnök jóváhagyták Hitler területi követeléseit Csehszlovákiával szemben.


Rengeteg jegyzékváltás és tárgyalás közben egyre nyilvánvalóbb lett,

hogy Csehszlovákia sorsa megpecsételődik. Ausztria márciusi bekebelezése (Anschluss) után Nagy-Britannia és Franciaország 1938-ban abban bízott, hogy Adolf Hitler német kancellár követelései csak addig terjednek majd, amit adott esetben kinyilvánít, tehát valóban az egységes német nemzetállam kialakítására törekszik.

A Szudéták hegykoszorúja mögött több mint 3,5 millió német anyanyelvű állampolgár élt. Az Anschluss után a Führer a szudétanémetek elkötelezett támogatójaként lépett fel, és Konrad Henleinen, az ottani náci párt vezetőjén keresztül arra törekedett, hogy etnikai konfliktust teremtsen a térségben.

Edvard Benes csehszlovák elnök eközben abban bízott, hogy a hitleri Németország nyomásával szemben Franciaország és Nagy-Britannia védelmet nyújt majd számára.

Édouard Daladier francia és Neville Chamberlain brit miniszterelnök mindenre képes volt azért, hogy a véres konfliktust elkerülje.

Szeptember derekától már egyre jobban elfajult a helyzet. A hírek egyre több konfliktusról szóltak a cseh határokon, a német követelések hatására Lengyelország és Magyarország is beállt a sorba. Mindkét ország területi követelést fogalmazott meg Csehországgal szemben. Trianon után 18 évvel, a magyar revizionista politika végre kézzelfogható eredményt akart látni. Az egész ország egységesen követelte a Felvidék visszacsatolását.

Tüntetés Esztergomban és Salgótarjánban

1938. szeptember 24-én este Esztergomban mintegy 10,000 ember részvételéivel hatalmas tüntető gyűlést rendeztek a Felvidék visszacsatolása érdekében. A gyűlésre nemzeti zászlók alatt zeneszóval, hazafias dalokat énekelve, felvonultak a frontharcosok, leventék, egyesületek és a város társadalmának minden rétege. A környező községekből Kocsik hozják a gyűlésre érkezőket. A Himnusz eléneklése után Merva László a nagygyűlés szónoka hatalmas lelkesedés közben az igazság jogán követelte a Felvidék visszacsatolását és a lengyelek, tótok valamint rutének számára az önrendelkezési jog megadását. A nagygyűlés közönsége szűnni nem akaró éljenzéssel és tapssal tüntetett Horthy Miklós kormányzó mellett. A Hiszekegy és Szózat eléneklése után vitéz Szívós-Waldvogel József nyugalmazott tábornok emlékezett meg Gömbös Gyuláról, aki Magyarország nagy Barátaiul szerezte meg Hitlert és Mussolinit.

Salgótarjánban a város közönsége este hét órakor nagyszabású népgyűlés keretében tüntetett a Felvidék visszacsatolása mellett. A mintegy nyolcezer főnyi tömeg zeneszóval, lampionos és fáklyás menetben vonult a gyűlés színhelyére. A bányászok bányászegyenruhában vonultak fel. A tömegben Horthy Miklós kormányzó, Hitler vezér, Mussolini miniszterelnök és Moscicki köztársasági elnök felnagyított képeit vitték.

A prágai rádió este nyolc órakor hírül adja, hogy az angol átnyújtotta a cseh kormánynak az angol jegyzéket, amely Hitler kancellár követeléseit tartalmazza.

“Komárom magyar volt és magyar lesz!”

Eközben Nagy-Britanniában már az elkerülhetetlen háborúra készültek, rendbe rakták a légoltalmi helyeket, a diákokat katonai gyakorlatokra vezényelték ki, a lakosságot gázálarc-próbára irányították. Közben Spanyolországban “zavartalanul” dúlt a polgárháború.

Cseh-lengyel határvillongás

Nagygyűlések szerte az országban

Óriási nyomás nehezedett Csehszlovákiára, a lengyelek maguknak követelték a teshceni Sziléziát, a magyarok a Felvidéket, míg a németek a szudétanémet vidéket. Chamberlain többször találkozott Hitlerrel, aki az angol miniszterelnöknek négyszemközt megígérte, hogy ez lesz Németország utolsó területi követelése Európában.

Talán ezért is hittek, hinni akartak a kancellárnak, mindenképpen el akarták kerülni a háborút.

A német diktátor a csehszlovák kérdés rendezése érdekében 1938. szeptember 29-ére konferenciát hívott össze Münchenbe, ahol Hitler és Mussolini mellett Daladier és Chamberlain dönthetett a köztársaság jövőjéről. Csehszlovákia nem képviseltethette magát a sorsát meghatározó tárgyalásokon, ezért az ország lakossága az ott született szerződést később csak „müncheni árulásként” emlegette. A megbeszélés az éjszakába nyúlt, így megegyezés csak szeptember 30-án, éjjel fél 2 körül született: az előző napra keltezett dokumentumban a felek elismerték a hitleri Németország területi követeléseit, és október 10-ig szabtak határidőt Csehszlovákiának a Szudéta-vidék kiürítésére.

A magyar politikai erők és az egész ország óriási sikerként értékelte a müncheni egyezményt, magyar városokból, megyei közgyűlésekből üdvözlő táviratok tucatjait küldték Berlinbe.

A magyar követeléseket egy hónappal később a Bécsben ülésező német–olasz döntőbizottság elégítette ki, majd egy héttel később a magyar katonák bevonulhattak a Felvidékre.

Forrás: rubicon.hu

Kapcsolódó

Sötét évforduló – sajnos nem csak történelem

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét