Kerítésen innen
Okkal gyanakszanak a levéltárosok
Az 1990 utáni kormányiratokról van szó, amelyeket eddig a Magyar Nemzeti Levéltár kezelt, de hamarosan a kormány házi kutatóintézetéhez kerülnek.
Az 1990 utáni kormányiratokról van szó, amelyeket eddig a Magyar Nemzeti Levéltár kezelt, de hamarosan a kormány házi kutatóintézetéhez kerülnek.
Szakmai indok nincs!
A Veritas Történetkutató Intézet lassan kezdi betölteni azt a szerepet, amelyre a kormány szándéka szerint létrehozták. Megalakításának egyik célja ugyanis az volt, hogy alkalmas lesz „a közösségi emlékezet és a reális, jól megalapozott nemzeti történelmi tudat kialakulásának támogatása céljából egyes állami feladatok ellátására” is. Azt azonban akkor senki sem gondolta, hogy állami feladatként a nemzeti emlékezet szempontjából talán az egyik legfontosabb dokumentumgyűjtemény, a kormányiratok egy részének gondozását is rábízzák. Ráadásul nem látszik semmilyen szakmai indok arra, hogy a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) kezelésében lévő kormányiratok sorából az 1990 utániakat kiszakítsák. Persze a szakmai kérdést felülírhatják ismeretlen indítékú politikai szándékok.
Nemrég az atlatszo.hu közléséből derült ki, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumában olyan törvényt készítettek elő, amely a Veritas állami szaklevéltárrá minősítését célozza. Kásler Miklós miniszter, Rétvári Bence parlamenti és Latorcai Csaba közigazgatási államtitkár már jóvá is hagyta a 2018. szeptember 17-én készült előterjesztést. A törvény mindenképpen szükséges, mert a kormány egy korábbi döntése értelmében egy ideje már a Veritasnál vannak a kárpótlási iratok is, ám ezek szabályos kezeléséhez, kutathatóságához is szükség lenne a szaklevéltári minősítésre. Az viszont alaposan meglepte a levéltári szakmát, hogy az egyelőre még szaklevéltári státust sem birtokló intézet a tervezet szerint egyből megkapná az 1990 utáni kormányiratokat is.
A levéltárosok nem támogatják a tervezetet
„A múlt héten kaptuk meg a tervezetet szakmai véleményezésre” – mondta a HVG-nek Kenyeres István, a Magyar Levéltárosok Egyesületének elnöke, a Budapesti Fővárosi Levéltár főigazgatója. Október közepéig várja a minisztérium az állásfoglalásukat. A főigazgató elmondta, nem szeretne prejudikálni, de ezt a tervezetet biztosan nem tudják támogatni. Éppen a múlt héten volt Sopronban a Magyar Levéltári Vezetők Tanácsának ülése, ahol
„megállapítottuk, hogy az elképzelésen még vitatkozni sem érdemes, az szakmai nonszensz”
– fogalmazott.
A tervezet szerint ugyanis a kormány mint testület tevékenysége során keletkezett iratokat adnák a Veritas kezelésébe, beleértve az előterjesztéseket, jelentéseket, az ülésekről készült jegyzőkönyveket, a belső és minősített kormányhatározatokat, s a hozzájuk kapcsolódó valamennyi dokumentumot. Ezek a kormányzat működésének talán legfontosabb iratai, amelyeket a világ jó részén a nemzeti levéltárakban őriznek. A szovjet típusú rendszerek persze kivételt képeztek; Kenyeres elmondása szerint a Szovjetunió levéltárügyéhez igazodás szellemében alapították meg 1970-ben az Új Magyar Központi Levéltárat, amely az 1945 utáni dokumentumok gyűjtésének felelőse lett. Így a korábban egységes nemzeti levéltár több mint húsz évig kettéosztva működött, és csak a rendszerváltást követően, 1992-ben történt meg az egyesítés. Igaz, akkor már a volt állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt iratanyaga is a Magyar Országos (ma már Nemzeti) Levéltár (MNL) kezelésébe került, miután a parlament azokat köztulajdonná nyilvánította.
Méltatlan körülmények
Néhány kivételtől eltekintve (mint például az állambiztonsági iratok kiszakítása a Belügyminisztérium iratállományából), az MNL-nél van a nemzeti múlt szempontjából fontos valamennyi kormányzati iratanyag. Ezt az egységes levéltárat bontanák meg a Veritas kedvéért. A törvénytervezet indoklása némi csúsztatást is tartalmaz. E szerint azért van szükség a Veritas helyzetbe hozására, mert az MNL-ben nincs elég raktári férőhely. Ez részben így is van, hiszen a kormány hozta szinte lehetetlen helyzetbe az intézményt, amikor a Hess András téri épületét a Nemzetgazdasági Minisztérium budai Várba költöztetése miatt elvette, s méltatlan körülmények közé kerültek az addig ott tárolt anyagok.
Az iratok költöztetésének amúgy gyakorlati indoka is van: azzal, hogy Orbán Viktor a Parlamentből átteszi a székhelyét a Várba, a Miniszterelnökség korábbi dokumentumainak is új helyre kell kerülniük. A Veritashoz így mintegy 300 folyóméternyi irat menne át, ami viszont nem akkora mennyiség, amelynek elhelyezése komolyabb gondot tudna okozni a jelenleg több mint 300 ezer folyóméternyi iratot kezelő nemzeti levéltár számára. Most azonban – a tervek szerint – az MNL még azokat az 1990 és 1993 közötti kormányiratokat is kénytelen lenne átadni a Veritasnak, amelyeket már korábban a saját állományába vett. A levéltári törvény szerint ugyanis az iratokat a keletkezésüktől számított 15 év elteltével levéltárba kell adni, vagyis a Veritashoz most a 2004-ig terjedő időszak dokumentumai kerülnének át. Köztük a kormányülések hanganyagai is, kivéve persze az első Orbán-kormányét, mert arról (ahogy a következő Fidesz-kabinetek esetében is) a miniszterelnök megtiltotta, hogy felvételek készüljenek.
Politikai félelem
A Veritasnál egyébként jól ismerik az 1990 utáni Antall-kormány miniszterelnökségének iratait, hiszen az intézet vezetői, kutatói között többen vannak, akik egykor Antall József környezetében dolgoztak (Marinovich Endre főigazgató-helyettes például a kabinetfőnöke volt). Komoly főfájást okoz ugyanakkor nekik, hogy mit kezdjenek például azokkal, a miniszterelnökségi archívumban található, durva hangvételű feljegyzésekkel, irományokkal, amelyekben az akkori Fidesz élesen támadta az első szabadon választott kormány fejét. Az ezekről folyó beszélgetések során felmerült, hogy kérjenek nyilvánosan bocsánatot a ma kormányon lévő politikusok. Ám a felvetésre Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter állítólag azt mondta: erre most politikailag nem megfelelő az időpont.
A levéltárosszakmában nem értik, miért egy kutatóintézetre kell bízni az 1990 utáni korszak egyik legfontosabb irategyüttesét. Sokakban politikai indíték gyanúját ébreszti, hogy a szakmailag kompetens, a magyar kormányzatok mindenkori iratanyagát kezelő MNL helyett nemsokára már olyan intézetnél lesznek az iratok, ahol azok „baráti kezekbe” kerülnek. S hogy aztán később ebben az iratanyagban milyen elvek szerint történik majd például a szelektálás, selejtezés vagy a nem a Fidesz-kormányokhoz köthető dokumentumok tendenciózus kiválogatása és szivárogtatása, az már csak a megrendelő(k) szándékán múlik.
(Forrás: HVG)
Szerző
