A főigazgató a kormányközeli Origón magyarázza, mennyire elferdítve tálalta a hazai és a nemzetközi média a döntését, hogy a Magyar Idők támadó cikke után gyérítette a Billy Elliot előadásait. De legalább azt is bejelentette, hogy jövőre „nyugodtabb körülmények közt” pótolják a most törölt 15 előadást.


[mnky_ads id=”10551"]

A főigazgató a lakájmédiában az ellenzéki sajtót támadja

„Nem magyarázkodom, hanem magyarázom, mert valakik szánt szándékkal nem akarják érteni” – saját megfogalmazásával ezért kellett újabb, a kormányzati lakájmédia körébe tartozó Origón megjelent írást közzétennie a Billy Elliot darabról Ókovács Szilveszternek, a Magyar Állami Operaház főigazgatójának. A sajátos formátumban, irodalmi utalásként Tatjána nénjének címzett cikkben terjedelmesen sorra veszi, mely médiák közöltek torzított információkat a történtekről, az RTL Klubtól kezdve az angol BBC-n át a Washington Postig. De támadja a tudósításokban nyilatkozó, szerinte nem pártatlan „szakszervezetist” éppen úgy, mint a kérdésről parlamentben felszólaló DK-s politikust.

[m[mnky_ads id=”10552"]p>

Ókovács tíz csodajele

A médiában valóban jelentek meg pontatlan megfogalmazások arról, hogy a darabot „levették” volna a műsorról, miközben 15 előadás maradt el a főigazgató döntésére, amit a csekély érdeklődéssel indokolt. Csakhogy Ókovács közvetlenül azután ritkította a két éve futó darabot, hogy a kormányszócső Magyar Idők azzal rontott neki a darabnak, hogy homoszexuális utalásai veszélyesek az ártatlan „kisiskolásokra”, ráadásul „egy olyan helyzetben, amikor amúgy is csökken/elöregszik a népesség, hazánkat pedig idegen invázió fenyegeti”.

Ókovács 10 csodajel, avagy Billy Elliot mesebeli esetei a médiával címet viselő művében összeszedett vádaskodások/sérelmek/pontosítások tengeréből tényleges hírértékük a következőknek van:

A Billy Elliot nem melegpropaganda

Közvetlenül a botrány kirobbanása után már magyarázkodott, de most újra kijelenti, hogy a Magyar Idők állításával ellentétben, „a Billy Elliot nem melegpropaganda”, csak a „szabados szleng miatt kezdettől korhatáros előadás”.

Mivel viszont „a történet szép, a dalok hatásosak, a tánc fergeteges, a színészek jók, a gyerekek fantasztikusak – megérdemlik, hogy folytassuk” – jelenti be, hogy az elmaradt 15 alkalmat az utolsó, a 2019 nyári sorozat keretében, „nyugodtabb körülmények között” pótolni fogják.

A szerző, aki egyszer van, másszor nincs

Végül bagatellizálni próbálja a tényt, hogy a Magyar Idők botrányt kiáltó cikkét egy beazonosíthatatlan szerző, N. Horváth Zsófia jegyzi, és azon elmélkedik, hogyan lehetett az ismeretlen író rögtön „hivatkozási pont lesz a világsajtóban – természetesen a bottal sem piszkálandó kategóriában”. Kajánkodva felteszi azt a kérdést is, hogyan lehet „életmű és ismertség nélkül is ekkora karriert befutni”. Ezen a ponton talán érdemes lenne egyeztetnie Gajdics Ottóval, a lap főszerkesztőjével, aki a hvg.hu újságíróját támadó levelében határozottan állította, hogy a „közíró” szerző létezik, és a köznek alkot, habár ennek semmi nyoma.

(Forrás: hvg.hu)

Felvirágozhat a magyarság – kinyirtuk Billy Elliotot!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét