Orbán a sintoista Japánban is megmaradt ami volt: érzéketlen kereszténynek (?)

Magyar tárgyú kiállítás megnyitására érkezett Japánba a magyar miniszterelnök, aki mostanság a kulturális ágazat nagy bánatára túl sokat fogalakozik velük. 

A tokiói Szépművészeti Múzeumban ma nyílt magyar tárgyú művekből kiállítás. A tárlat teljes címe így szól: A Kincsek Budapestről: európai és magyar mesterművek a budapesti Szépművészeti Múzeumból és a Magyar Nemzeti Galériából. Ennek nyitóbeszédét a magyar miniszterelnök mondta. Természetesen, a rá jellemző figyelmetlen, hányaveti módon, Különben, mivel lehetne magyarázni azt a bárdolatlanságot, amikor egy más vallású országban is a maga kereszténységét hangsúlyozza.

Szerencse, hogy a megjelentek, köztük Takamado Tsuguko hercegnővel, a beszélővel ellentétben birtokában voltak annak az intelligenciának, ami elnézi az évszázadok során megszokott „nyugati udvariatlanságot”.

Persze, csak komoly jóindulattal nevezhető udvariatlanságnak, hogy a sintoista vallású Japánban az Úristennel példálózik:

„Visszatérő rémálmunk, hogy egyszer megjelenik a Jóisten Magyarországon, megkérdez minket, mi végre vagyunk a világon, és ha mi nem tudunk válaszolni, kihúz minket a nagy könyvből, ahova a nemzetek vannak felírva.”

Ahogy a régi tudósítók írnák: az úri közönség megtapsolta a szónokot, de, hogy közben ki mire gondolt, az már az ő titkuk marad.

A sintó Japán ősi vallása,

őshonos vallási tanítások és gyakorlatok összessége. A sintó szó jelentése: az istenek útja, helyesebben „a szellemek útja”, ugyanis a sintoista szemléletben a hagyományos értelemben vett istenek helyét szellemek (kamik) töltik be. Az ősi vallásnak más elnevezése is létezik, hívják még kami no micsinek is, amely szintén „az istenek útját” jelenti.

A sintó rokonságban áll Ázsia és a csendes-óceáni szigetvilág sámánisztikus hagyományaival és kultuszaival. E vallás középpontjában a kamik (istenek) állnak, ezek szellemek, gyakran az ősök szellemei vagy különböző természetben előforduló dolgok szellemei: külön kamija van a földnek, a mezőnek, a folyónak, az erdőnek, stb. Összesen körülbelül 8 millió kami ismeretes. A sintó főpapja és központi személye a mindenkori tennó, vagyis a japán császár, akit az istenektől származtatnak és élő istenként tisztelnek.

Végezetül még egy apró idézet a beszédből amit a nagy magyar félresikerült mesemondó mondott tokiói hakniján,

ahol elvakíthatta a reflektor ezért nem vette észre, hogy nem általános iskolásokhoz beszél:

„Magyarország távoli, furcsa ország, furcsa emberek vannak ott, akiknek lelkülete látható majd a kiállításon.” 

Bizony gyerekek, olyan furcsák ezek a magyarok, hogy ilyen kormányt választanak lassan több mint egy évtizede.

(A véleményrovatban megjelenő cikk nem feltétlenül tükrözi a Városi Kurír álláspontját, de itt a helye, mert sokakat érdeklő problémát vet fel. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, (info@varosikurir.hu) csak bátran!)

Miniszterelnök úr, jó tahónak lenni?